Rozsda Endre álmai

Páratlan vállalkozás: egyszerre hat galériában nyílt kiállítás a tíz évvel ezelőtt elhunyt Rozsda Endre (1913–1999) alkotásaiból. A festmények, rajzok, kollázsok mellett az 1998-ban a Műcsarnokban retrospektív tárlattal is bemutatott életmű eddig ismeretlen része, a fotóművészet is jelen van a kiállítássorozaton.

P. Szabó Ernő
2009. 05. 30. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Olyan világba álmodom magam, ahol az idő dimenziójában járhatok előre, hátra, föl, le, ahol felnőtt vagyok abban az időben, ahol a valóságban gyerek voltam. Rozsda Endre festőművész hitvallása ezekben a napokban nem egy galéria falán olvasható, hogy megkönnyítse a látogatónak a művek értelmezését, a festői világ megközelítését. A festmények, rajzok persze maguk is a tökéletes szabadságról beszélnek, a tér és az idő koordinátáinak a legyőzéséről. Mint generációja számos tagjára, rá is a zene, Bartók muzsikája gyakorolt döntő hatást, olyannyira, hogy az 1937-es élmény után néhány hónappal Párizsba utazott, ahol azután találkozott Picassóval, Max Ernsttel, Giacomettivel, s a kor más számos vezető művészével. Akkortól datálódott barátsága Francoise Gilot-val, aki néhány év múlva – néhány évre – Picasso felesége lett. Rozsda és Gilot, a mester és a tanítvány barátsága azonban évtizedeken át, egészen Rozsda halálig tartott, műveiket többször is együtt állították ki Budapesten, a Várfok Galériában. Az azonban már igen szokatlan, ami Rozsdával a háború közepén történt: 1943-ban tért vissza Budapestre, ahol azután át kellett élnie a szocialista realizmus legsötétebb éveit, s csak 1956-ban térhetett vissza a fény városába.
Ettől kezdve – mutatják a párhuzamosan megrendezett tárlatok – festészetében jelentős változás következett: korábbi álomszerű, szürrealista világa helyét színes, mozaikszerűen összerakott kompozíciók vették át, a nonfiguratív mozzanatok domináltak, de jelen voltak a figurális részletek, utalások is. A váltás helyességét nemcsak a közönség, de a szakma is igazolta: 1964-ben olyan művészek ítélték Rozsdának a rangos Copley-díjat, mint Hans Arp, Matta, Max Ernst, Man Ray, Marcel Duchamp és Darius Milhaud.
Rozsda művészetének sokszínűsége jól érzékelhető a Várfok utcai kiállítások és a Budapest Kiállítóterem tárlatán. A Várnegyed Galéria indítja a sort, itt a második világháború előtt született festmények kerültek a közönség elé, érzékeltetve, hogy hazai, a posztimpresszionizmus tradícióihoz kötődő művei oldott felületeit hogyan váltották föl a párizsi élmények hatására született színes, dinamikus kompozíciók. Az utca túloldalán, a Várfok Galéria Várfok Termében a korai papírmunkák láthatók, az XO Teremben pedig a művész szürrealizmusát, illetve a második világháború utáni munkásságát reprezentáló festmények.
Mindezt egységben látni egyrészt az a szabadtéri kiállítás segít a hét végéig, amelyet a Várfok utca emelkedőjén rendezett Szalóky Károly, Rozsda művészetének nagy tisztelője, a munkásságát bemutató tárlategyüttes kezdeményezője, másrészt pedig a Budapest Kiállítóterem tárlata, amely a Rozsda Endre álmai címet viseli, és amely a címnek megfelelően a korábbiaknál sokkal személyesebb, intimebb megközelítésben kívánja bemutatni a művész szürrealista lélekkel megélt világát. És a sornak még nincs vége: a Budapesti Francia Intézet is társult a kiállítássorozat szervezőihez, mégpedig Rozsda fotóinak bemutatásával. Részben hazai, fekete-fehér, részben az 1956-os emigráció utáni, többségében színes felvételek láthatók itt, töredék csak a több mint húszezer darabos fotós hagyatékból, mindenesetre azt sejteti az összeállítás, hogy a Rozsda-életmű számos meglepetést tartogat még a művész tisztelői számára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.