Imaoka a Centrálban

A budapesti japán nagykövet, Nabekura Sinicsi avatta fel tegnap délután Imaoka Dzsuicsiro író, műfordító kétnyelvű emléktábláját a Centrál kávéház falán. – A különös életutat bejárt művész a húszas években Budapesten élt, s gyakran látogatta kávéházunkat – mesélte el kérdésünkre Hegedüs Róbert üzletvezető. A közgazdász végzettségű Imaoka rengeteg szállal kapcsolódott Magyarországhoz: igazán ismertté az 1929-es Új Nippon című könyve tette. Hazatérése után könyvet írt a magyar történelemről, magyar versantológiát adott ki, kötetben foglalta össze a magyar kultúra eredményeit, és magyar–japán nyelvkönyvet jelentetett meg, tanulmányba illő cikket írt a magyar rovásírásról és lefordította japánra Az ember tragédiáját.
Szolidaritást vállalt a forradalmat kirobbantó magyar néppel is: 1956 végétől 1957 februárjáig az osztrák–magyar határon a menekülteket segítette. Talán ma is sokan emlékeznek a selegszántói hídon álló élénk tekintetű japánra, aki Magyarország népének harcát a japán nemzeti hőshöz, Onodához hasonlította. 1972-ben a Magyar Pen Club emlékéremmel tüntette ki a műfordítás területén kifejtett munkásságáért és egyben magyarországi látogatásra hívta meg őt. Imaoka magas kora miatt már nem tudott eleget tenni a meghívásnak. Élete fő művének a már említett finn–japán és a magyar– japán szótárat kell tekintenünk. Megítélése szerint a magyar–japán nyelvrokonság minden kétségen felül áll, mivel mindkét nyelv az urál–altáji nyelvcsaládba tartozik. Imaoka Dzsuicsiro 1973. június 2-án, karosszékében ülve, a nyomdából frissen kikerült magyar–japán szótárral a kezében távozott csöndesen az élők sorából. A Centrálban tartott megemlékezésen lánya is megjelent.