Titkos vevők a HM-ben

Alig több, mint félmilliárd forintért értékesítettek 522 gyalogsági harcjárművet a honvédség hadrendből kivont eszközeiből a honvédelmi tárca egyik cégén keresztül. A Honvédelmi Minisztérium százszázalékos tulajdonában lévő állami társaság és a szaktárca sem hajlandó elárulni, hogy kiknek adták tovább a járműveket. Annyit sikerült megtudni: Ukrajnába és Csehországba is kerültek a fegyverekből.

2009. 06. 21. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Magyar Néphadseregnél szolgálók még emlékezhetnek az úgynevezett BMP harcjárművekre, hiszen szinte minden alakulatnál alkalmazták ezeket. Az ágyúkkal, géppuskákkal ellátott eszközök azonban elavultak, nagy részüket kivonják a Magyar Honvédség rendszeresített harci járművei közül.
Az utóbbi években ezt használhatta ki néhány fém- és fegyverkereskedő. A vállalkozók ráadásul különösebb versenyeztetés nélkül, egy közvetítőcégként közreműködő állami társaságtól juthattak hozzá az ócskavasként is értékes „inkurrens anyagokhoz”. Az ügyleteket ugyanis a Honvédelmi Minisztérium (HM) nem közvetlenül bonyolította, hanem megbízta ezzel az egyik százszázalékos tulajdonában lévő társaságát, a HM Currus Zrt.-t.
*
Pontosabban „az árut” eladta a cégnek, amely ezek után már szabadabban értékesíthette azt a piacon, magánvagyont varázsolva a honvédség vagyonából.
Az első csomagot 2007 októberében adták el az állami cégnek. A HM Currus Zrt. ekkor 402 darab, rendszerből kivont BMP–1 harcjárművet vásárolt meg csaknem 130 millió forintért. Ezeket az eszközöket hatástalanították, teljesen szétbontották, és mintegy tízszázalékos haszonnal fémkereskedőknek adták tovább, akik az eszközök súlyát figyelembe véve nagy öszszegeket kaszálhattak a bontás utáni hasznosítással a kohóktól. A honvédelmi tárca tájékoztatása szerint szintén a HM Currus Zrt. vásárolt a minisztériumtól 2008 februárjában 120 darab BMP-t, mintegy 341 millió forintért. Ezek működőképes harcjárművek voltak, tehát fegyvernek minősültek az eladásuk idején. A HM többszöri unszolásunkra sem volt hajlandó elárulni, hogy a fegyvereket kiknek értékesítették, ahogyan nem kaptunk konkrét információt a szétbontott BMP-k vevőiről a HM Currus Zrt.-től sem. A cég vezérigazgatója, Ács János csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy a bontott eszközöket több magyar és külföldi vállalkozó vette meg, a működő járművekből pedig értékesítettek Ukrajnába és Csehországba is, fegyverforgalmazási engedéllyel rendelkező vállalkozóknak.
Információink szerint a magyar fegyvereladások felkeltették Oroszország figyelmét is. A volt Szovjetunióban gyártott fegyverek továbbadásához ugyanis reexportengedélyt kell kérni a gyártótól, amelyet ezeknek az értékesítéseknek az esetében nem tettek meg. Az oroszokat értesüléseink szerint felháborította az is, hogy közvetítő cégeken keresztül az elmúlt években az Oroszországgal konfliktusba keveredő Grúziába is eljutottak működőképes BMP-k, és amerikai közvetítéssel hozzájutottak ilyen fegyverekhez az afgán hadsereg alakulatai is. A HM arra hivatkozik, hogy az eladott harcjárművek cseh alaptípusok voltak, nem orosz gyártmányúak, ezért nem kellett az oroszok engedélye.
A fegyvereladási ügy nem szokványos abból a szempontból sem, hogy a bontott harcjárműveket darabonként hozzávetőlegesen 400 ezer forintért értékesíthették, ami gyakorlatilag még ócskavasárnak sem tekinthető, hiszen ennyiért lehet megvásárolni egy tizenöt-húsz éves használt autót. A BMP-kből viszont körülbelül tíz tonna fém nyerhető ki a bontás után, ennek nyolcvan százaléka vas és acél, tíz százaléka könnyűfém, például jól értékesíthető alumínium és réz. Egy bontott harcjármű ez alapján a fémkereskedelmi adatok szerint közel másfél millióért adható el a piacon. A még működő BMP-ket pedig közel hárommillióért, vagyis egy alsó kategóriás gépkocsi értékén adhatták el ismeretlen kereskedőknek, miközben eredetileg több mint húszmillió forintot fizettünk a nyolcvanas évek végén ezekért. Ezek ismeretében megdöbbentő, hogy amikor Ács Jánostól a százszázalékos állami tulajdonban lévő HM Currus Zrt. vezérigazgatójától a vevőkről érdeklődtünk, kijelentette: nem kell, hogy a sajtó „ezen csámcsogjon”, ezen információt nem tartja „közérdeklődésre számot tartó” adatnak. Lapunk az ügyben beadvánnyal fordul az adatvédelmi biztoshoz.

Kabaiék már bevásároltak. Juhász Ferenc honvédelmi minisztersége idején egy olyan divízióigazgatót ültettek a HM Currus Zrt.-be, aki a hadrendből kivont eszközök értékesítését koordinálta a cégnél. Az igazgató, Tácej Zoltán egykor raktáros volt Kabai Károly adócsalásért börtönbe zárt nyírbogáti szocialista polgármesterjelölt Bogát-Ferr Kft. nevű cégében. Ebben, a később számlagyárként üzemelő társaságban egy ideig Kabaiék üzlettársa volt Veres János volt pénzügyminiszter is. Tácej divízió-igazgatósága idején jelentős mennyiségű bontott harcjárműből származó fémet adtak el a Kabai rokonai által vezetett UD Stahl Kft.-nek. A HM Currus Zrt.-ben ezekben az időkben igazgatósági elnök lehetett annak a vállalkozónak a fia is, aki kölcsönt adott Juhász luxusvillájának felújításához.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.