Abaújvártól Vizsolyig

Hogy a mai Magyarországon csendes és szívós munkával is szenzációs tudományos eredményeket lehet elérni, még akkor is, ha a munkálkodókat a politika bármi áron eltörölné a föld színéről – nos, minderre nem sok példa akad. Arra különösen nem, hogy veszendő vagy régen elveszett értékek a művészet- és művelődéstörténet olyan területéről, az egykori királyság olyan régiójából kerüljenek elő, amely a kutatók vélekedése szerint régóta nem rejteget különösebb meglepetéseket. A megszüntetve is megőrzött Teleki László Alapítvány új kiadványa, a Falfestészeti emlékek a középkori Magyarország északkeleti megyéiből című testes munka márpedig ezt a példát statuálja: bizonyítván, hogy az alaposan feltérképezettnek hitt Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg nevű vármegyecsonkok, valamint a hozzájuk még mindig szervesen kapcsolódó szlovákiai és romániai térségek templomainak újabb és újabb feltárása a magyar művészettörténet lezártnak tekintett fejezeteit is alaposan átírhatja.
Abaújvártól Vizsolyig – érintve többek között Dobsinát, Füzért, Leleszt, Máramarosszigetet, Máriapócsot és Tarpát – íveli át Jékely Zsombor művészettörténész és Lángi József restaurátor könyve az északkeleti végek szakrális falfestészetét. Méghozzá a Teleki-alapítvány nemrégiben napvilágot látott, az erdélyi falképeket összegyűjtő kiadványának folytatásaként most olyan vidékek alkotásait tárva fel, amelyekhez nemhogy romantikus elképzelések, de egy-két reprezentatív szentélyt leszámítva különösebb közérdeklődés sem kötődik. Ám feltehetőleg éppen ez a „lezártság” teszi lehetővé, hogy – amint Marosi Ernő írja kissé akadémikusan nyakatekert előszavában – a „korábban csak szórványemlékekkel képviselt vidékek” felkerüljenek „a középkori Magyarország művészetföldrajzi térképére”.
Ami nem kevés. Valóságos felfedezőmunka.
Az elmúlt években feltárt vagy szakszerűbben restaurált alkotások közül válogató kiadvány huszonhét festett objektumából a mértékadó 1954-es Radocsay Dénes-féle lajstrom még tizenöt létezéséről nem tudott! Marosi szerint ma másfélszer annyi emlékkel van dolguk a kutatóknak, mint fél évszázaddal ezelőtt. Ezek között vannak szinte a felismerhetetlenségig elpusztultak-elpusztítottak, szomorú töredékességükben fennmaradtak és olyanok is, amelyek – többek között Lángi József elszántságának és műgondjának köszönhetően – ma teljes pompájukban mutatják az udvari elegancia finom mívességét vagy éppen a provinciák vaskos vonalvezetését.
Ez a könyv bedekkernek semmiképpen sem alkalmas hatalmas mérete miatt. Ám aki freskónézőbe indulna az említett tájakon, annak kézikönyvtárába való munka, kötelező olvasmány útra kelés előtt, nehogy elkerülje azokat a templomokat, amelyek egy-két éve még nem jelentettek elsődleges célpontot az igényes kulturális turistának sem.
(Jékely Zsombor–Lángi József: Falfestészeti emlékek a középkori Magyarország északkeleti megyéiből. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2009. Ára: 11 000 forint.)