(Brüsszel)
Leonard Orban, a többnyelvűségért felelős európai uniós biztos már június elején, lapunknak adott interjújában lerázta a felelősséget magáról az akkor még elfogadás előtt álló szlovák nyelvtörvény elleni fellépés ügyében. Orban arra a kérdésre, hogy vajon nem lenne-e kötelessége fellépni a kisebbségek anyanyelv-használatának veszélyeztetése ellen, amikor a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája ezt előírja, azt felelte: „Az Európai Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy kiértékelje, felmérje az említett charta előírásainak alkalmazását.” A magát liberálisnak nevező román biztos arra a kérdésre, hogy akkor ki felelős ezért, úgy felelt: „Az Európa Tanács, amely nem uniós intézmény.” Arra a pedig, hogy ott kit kell megkérdezni, azt mondta: „Nem tudom.” Egy hónappal később, július 7-én az MTI által az Európai Bizottságnak (EB) a már elfogadott szlovákiai államnyelvtörvény jóváhagyott módosítására vonatkozó kérdésére az Európai Bizottság azzal felelt, „a testület úgy ítéli meg, hogy a téma nem tartozik az illetékességi körébe”.
Lapunk immár José Manuel Barroso hivatalának tette fel a kérdést azzal, hogy miért nem tartják magukat illetékesnek egy egyértelműen esélyegyenlőtlenséget létrehozó törvénnyel kapcsolatban akkor, amikor Vladimír Spidla esélyegyenlőségért felelős cseh biztos még bizonyítékra sem várva emelte fel szavát, amiért Magyarországon és „más helyeken”, állítása szerint „szervezett rasszista támadásokat” hajtanak végre magyarországi romák ellen? Hozzátettük, hogy június 8-án az Európai Parlament (EP) külügyi bizottságának néppárti alelnöke, Michael Gahler a legélesebben elítélte a szlovák nyelvtörvényt.
Miután kérdésünkre – szokás szerint – a válasz késlekedett, lapunk azt telefonon sürgette. Elmondták, hogy Barroso szóvivője betegség miatt távol van hivatalától, és javasolták, hogy mivel a kérdés több biztosi „kompetenciát” érint, azt ismét küldjük el az elnök hivatalának úgy, hogy másolatot küldünk Leonard Orban és Vladimír Spidla biztosok szóvivőinek is. A szóvivő asszisztense útmutatásának megfelelően ismét, immár bővített kérdésünket tettük fel Barroso és két biztosa hivatalának, megjegyezve, hogy Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke lapunkban aznap kifejtett véleménye szerint „ha egy ilyen törvény megfér az EU-ban, akkor az már teljesen másról szól, mint az európai integráció kezdetekor vagy alapításakor…” és az „immár nem a szabadság Európája”. Az első érdemi levél Spidla biztos hivatalától érkezett, amelyben Chantal Hughes tisztségviselő bocsánatot kért a késlekedésért. Azt írta, „tisztában vagyunk az állami nyelvtörvénnyel kapcsolatos szlovákiai fejleményekkel, de mivel az összes részletet nem ismerjük, a részleteket nem kommentálhatjuk”. Hughes asszony az esélyegyenlőségért felelős Spidla biztos nevében megerősítette Orban kollégája véleményét, amely szerint „az EU nem illetékes a kifejezetten a nyelvekre vonatkozó diszkrimináció területéért, és a nyelvpolitika kérdése a tagállamoktól függ”. Hozzátette: a bizottság „azt várná”, hogy bármilyen tagállami törvény megfeleljen az uniós szabályoknak, beleértve a 2000/43-as irányelvet, amely a személyek egyenlő bánásmódjának elvét mondja ki, tekintet nélkül azok származására. Az Európai Közösség 189. cikkelye szerint egyébként minden irányelv kötelező a tagállamok számára.
Ezzel párhuzamosan az EP-ben a képviselők egymás után ítélték el a Szlovákiában elfogadott és államelnöki aláírásra váró új nyelvtörvényt. Schmitt Pál, az EP újonnan megválasztott néppárti alelnöke első nyilatkozatában ígérte, igyekszik hatékonyan fellépni a botrányos szlovák nyelvtörvény ügyében. Frakciótársa, Kósa Ádám jelbeszéddel mondta el, hogy mint a siketek kisebbségéhez tartozó, mennyire érzékenyen érinti az anyanyelv használatát korlátozó szlovák törvény. Bokros Lajos (MDF) levélben tiltakozott az EP szlovák képviselőinél. Az erdélyi, néppárti Sógor Csaba EP-képviselő Németh Zsolthoz hasonlóan mondta el azt, hogy az az EU, amely befogad egy ilyen törvényt, „nem a szabadság Európája”. A szocialista Göncz Kinga, míg rövid felszólalásának szinte teljes egészében a szokásos köröket futotta az „antiszemitizmus” és „idegengyűlölet”, valamint a szélsőségesség egyéb válfajai ügyében, az utolsó mondataiban szintén elítélte a szlovákiai nyelvtörvényt, és delegációja vezetőjével, Tabajdi Csabával együtt levélben fordultak frakciójukhoz, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségéhez, kérve támogatásukat a törvény „elfogadhatatlan részei” megváltoztatásához. Ezután Bajnai Gordon miniszterelnökön a sor. Mint egy EP-képviselő lapunknak kifejtette: „Meg kell értetnie az Európai Bizottság elnökével, hogy az unió szellemét és törvényeit tartassa be, valamint szüntesse be ötéves gyakorlatát, amelynek lényege: azért nem kíván egy tagállami kormánnyal szembemenni, nehogy saját újraválasztásához elveszítse annak szavazatát.”
Szakvéleményre várnak. Malina Hedvig ügyét le lehet zárni, ha az orvosok aláírják a szakvéleményt, mondta Dobroslav Trnka főügyész, aki tavaly rendelt újabb orvos szakértői véleményeket. Trnka szerint a média nyomást gyakorolt a szakemberekre, hogy bebizonyosodjon, Malina Hedviget valóban megverték. – Az újságírók olyan pszichikai nyomást gyakoroltak az orvosokra, hogy azok még ma is félnek kimondani, aláírni valamit – mondta a Pravdának Trnka. Vallomása szerint Malina Hedviget 2006 nyarán két kopasz férfi verte meg, mert magyarul beszélt.
Továbbiak a 10. oldalon
origo.hu
Orbán Viktor a diplomáciai csúcsról: Mindenki úgy megy innen el, hogy egy nagy népnél járt
