Roadshow-val a korrupció ellen

Egyedi kormánydöntés alapján tavaly január óta közel 42 milliárd forintnyi támogatásról született szerződés – mondta lapunknak adott interjújában Varga István, aki szerint e támogatásoknál a kormány azt vizsgálja: egy adott cég üzletpolitikája beleillik-e az általános eljárásrendszerbe. A nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter úgy véli, hogy mesterséges az „egyfajta munkakultúrát” képviselő multicégek szembeállítása a hazai kis- és középvállalkozásokkal. Az Állami Számvevőszékkel ellentétben Varga úgy véli: a kormányzati támogatások jelenlegi rendszere teljesen átlátható, a korrupciót pedig roadshow-k segítségével szeretné leszorítani.

Ön is felad majd oldalas hirdetéseket a sikeres munkájáról hasonlóan az egyik elődjéhez? Ezt csak azért kérdezem, mert az Egyesült Államokból visszatérve az ön államtitkára a minap azt nyilatkozta: beérett az a hosszú távú munka, amit az első években végeztünk, az a kép alakult ki rólunk, hogy megbízhatóak vagyunk. Nem túlzás ilyet állítani akkor, amikor a magyar állampapírokat csak rekordmagas kamatok fejében veszik a befektetők, és az IMF–EU-mentőcsomagjából él az ország?
– Egyetértek az államtitkárommal, a minisztérium munkája valóban beérett. A nemzetközi kapcsolatok terén lefolytatott tárgyalásaink azt bizonyítják, hogy a befektetők kedvelik Magyarországot, továbbra is vonzó befektetési célpont hazánk. Számos pozitív elemet látok nemzetközi megítélésünkben: a külföldi befektetők által teremtett munkahelyeket tekintve tavaly az ötödik helyre léptünk előre azon az országranglistán, amelyet az Ernst and Young készített a befektetői preferenciákról. A külföldi befektetők tavaly tizenegy és fél ezer munkahelyet teremtettek.
Zuhanás a versenyképességi listán
– Ha már rangsort említett, a versenyképességi listákon folyamatosan csúszunk lefelé. A svájci IMD rangsorában jelenleg a 45. helyen állunk az 57 összehasonlított ország közül, holott két éve még tíz hellyel voltunk előrébb. A Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján két év alatt 12 hellyel kerültünk hátrébb. Az indokok mindig ugyanazok: magasak az adóterhek, óriási a bürokrácia, alacsony a gazdasági teljesítmény, a kormányzat hatékonysága gyenge. Miként tudjuk ledolgozni ezt a hátrányt?
– Ezek a szervezetek nyitott kapukat döngetnek. Már a gazdasági tárca előző vezetése is indított olyan programot, amely a bürokrácia, az adminisztrációs terhek csökkentését célozta meg. Jelenleg átfogó felmérés készül a vállalkozókra nehezedő adminisztratív terhek becsült nagyságáról, megoszlásáról. Magyarországon a bürokrácia jelenleg a GDP 6-7 százalékát teszi ki. Magyarország kötelessége, hogy 2012-ig 25 százalékkal csökkentse a vállalkozások adminisztratív terheit. Az adórendszer jelenlegi átalakítása a versenyképességet szolgálja, hiszen csökkennek az élőmunkát terhelő adók. Ugyan még nem érjük el a versenytársaink szintjét, de jó irányba indultunk el. A versenyképesség másik fontos tényezője a bizalom. A kormányprogram következetes végrehajtásával és megfelelő kommunikációval ezt erősíteni tudjuk.
– És mi a helyzet a korrupció leszorításával?
– Ezen is dolgozunk, méghozzá a Transparency International szervezettel közösen. Egy olyan programjukat segítjük, amely regionális roadshow-kon az átláthatósággal foglalkozik. Eddig három helyen voltak előadások, amelyeken arról volt szó, miért szolgálja a gazdaság érdekeit az átlátható működés.
– A versenyképességhez a kutatás-fejlesztés is hozzátartozik. Árulja el, miért utasította el a részvételt a Válságkezelés innovációval című konferencián. Olyan előadók voltak ott, mint Pálinkás József MTA-elnök, Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke és Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora. A tárca államtitkári, de még főosztályvezetői szinten sem képviseltette magát.
– Ez azért túlzás egy kicsit. Április 29-én kaptam meg a minisztérium irányítását, így május elején a tárcánál futó feladatok átvételével foglalkoztam. A már korábban lekötött programok sajnos nem tették lehetővé részvételemet a konferencián.
– Hazai források híján az egyik kiutat az uniós pénzek jelentenék. Az 1400 milliárd forintosnak mondott, már tavaly őszszel beharangozott gazdaságélénkítő csomagból nem érzékeltek semmit a gazdasági szereplők. Eddig mennyi forrást fizettek ki a kis- és középvállalkozások számára?
– Az 1400 milliárd forintos gazdaságélénkítő csomag a vállalkozások számára közvetlenül elérhető forrás. Ebből 900 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatás formájában áll rendelkezésre, 500 milliárd pedig különböző hitel- és garancialapú finanszírozást, kamattámogatást jelent. A 2007–2013 között felhasználható 22,4 milliárd euróból eddig mintegy 350 milliárd forintot fizettünk ki, ám nem szabad elfelejteni, hogy a pályázatok utófinanszírozással működnek. A pályázók még csak elkezdték megvalósítani beruházásaikat, a kifizetések zöme így még nem történt meg. A pályázatok előkészületei 2007-ben indultak el, és még 2015-ben is lesznek kifizetések. A programok hetven százalékát már elindítottuk. Nagyon fontos, hogy minél több pénz menjen a gazdaságba már csak azért is, mert a vállalkozások finanszírozása tavaly ősz óta nehézkessé vált.
Támogatás a nagyvállalatoknak
– A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerint kulcskérdés, hogy hatékonyabbá, gyorsabbá váljanak az uniós forrásokról döntő szervezetek. Parragh László elküldené a jelenlegi apparátus felét, arra hivatkozva, hogy ezeknél az intézményeknél jobbára saját maguknak találják ki a munkát a létjogosultságuk igazolására.
– Egy olyan struktúrát hoztunk létre az uniós pénzek elosztására, amelyet az EU ellenőrzött, és úgy ítélte meg: a pénzeket e szervezeten keresztül biztonságosan szét lehet osztani. A munkamorálra vonatkozóan különböző belső mérőeszközeink vannak, emellett az ösztönzőrendszert úgy alakítottuk ki, hogy az apparátus érdekelt legyen a határidők betartásában. Ha most az elosztórendszerek megváltoztatásával foglalkoznánk, akkor hogyan tudnánk garantálni a pályázatok pontos és gyors elbírálását? Az EU elfogadta a rendszerünk elvi működési mechanizmusát, változtatáshoz az engedélyére lenne szükség.
– Ezek szerint mégsem a nehézkes elbírálás az oka annak, hogy az agyonreklámozott, 58,6 milliárd forintos Új Magyarország mikrohitelprogramból másfél év alatt mindössze 5,5 milliárd forintot fizettek ki. Ez a gazdaság ingerküszöbét sem éri el, nemhogy lendítene a zsugorodó gazdaságon…
– Bár mintegy 1300 vállalkozás már igénybe vette a mikrohitelt, megkértem az illetékes szerveket, hogy mutassák ki, mi áll a kevésbé sikeres felhasználás hátterében. Ha szükséges, változtatásokat fogunk beiktatni. Azt azonban nem árt megjegyezni: gyakran előfordul, hogy a beadott dokumentáció nem felel meg az előírásoknak. Ekkor többnyire hiánypótlást kérünk, nem pedig az automatikus elutasítást választjuk.
– A vállalkozók körében évek óta népszerű Széchenyi-kártya kamattámogatására mindössze kétmilliárd forintot különítettek el, holott ez a program már évek óta bevált, működik. Mi az oka annak, hogy ilyen kevés pénzzel támogatják ezt a konstrukciót, holott a banki hitelezések leszűkülése idején erre most óriási szükség lenne?
– A Széchenyi-kártya kamattámogatása része a gazdaságélénkítő csomagnak. A korábbi egyszázalékos kamattámogatást a piaci helyzetre tekintettel két százalékra emeltük fel. A Széchenyi-kártya programja egyébként már lejárt volna, ám a népszerűsége miatt döntöttünk a meghoszszabbítás mellett.
– Egyedi kormánydöntés révén 43 cég összesen nyolcvanmilliárd forintnyi viszsza nem térítendő állami támogatást kapott 2003 és 2007 között. Az idén kötöttek már ilyen jellegű megállapodást?
– Az egyedi kormánydöntések programja azóta is folyamatosan zajlik. A kormány feladatának érzi, hogy olyan nagyberuházásokat támogasson, amelyek munkahelyeket hoznak létre. Az állam által támogatott cégek kötelezettséget vállalnak egy bizonyos szintű foglalkoztatásra. A támogatások friss példája a Bar & Co Europe tízmillió eurót meghaladó értékű beruházása Bonyhádon, amely nyomán több mint nyolcszáz munkahely jön létre. Vagy említhetném a Tecnica Group 17 millió eurós nagykállói központjának beruházását, amely kétszáz főt fog alkalmazni.
Kormánydöntések
az adókedvezményekről
– Tavaly január óta összesen mekkora öszszegű támogatásról döntött a kormány egyedi kormánydöntéssel?
– 2008 januárja óta közel 42 milliárd forintnyi támogatásról született egyedi kormánydöntés alapján szerződés.
– Igazságosnak tartja, hogy míg a nagyvállalatok 2007-ben 917 milliárd forintnyi támogatást kaptak az államtól, addig a kis- és középvállalkozói szektornak ugyanebben az évben 370 milliárd jutott?
– Nem azt figyeljük, hogy mekkora cégről van szó, hanem hogy vállal-e kötelezettséget, vagy nem. Azt kell megvizsgálni, hogy egy adott cég üzleti politikája beleillik-e abba az általános eljárásrendszerbe, amely mentén megszületnek az egyedi kormánydöntések. A multinacionális vállalatok szembeállítását a kis- és középvállalkozásokkal mesterségesnek tartom. A multicégek egyfajta munkakultúrát is képviselnek, ráadásul a beszállítói körük jelentős része a hazai kisebb vállalkozásokból áll.
– Az Állami Számvevőszék már 2007-ben arra figyelmeztetett, hogy lehetetlen kimutatni, miért és milyen összegű kedvezményeket kapnak közpénzekből a magáncégek. Kovács Árpád azt javasolta, hogy az állami szervek tegyék nyilvánossá, mely vállalat milyen jogcímen mekkora adókedvezményben, illetve támogatásban részesül. Történt ez ügyben valamilyen előrelépés?
– Az állami támogatások rendszere, a döntési mechanizmus teljesen transzparens.
– A járműipari akciótervüket is számos kritika érte. A 27 tagállam közül Románia után hazánkban estek a legnagyobb mértékben, 51 százalékkal az újautó-eladások. Miért közvetlenül az autógyártókat támogatják, miért nem a keresletet ösztönzik? Ahol ez utóbbit tették, már most eredmények vannak: Németországban például 20, Ausztriában 13 százalékkal nőtt az értékesítés.
– A Közúti járműipari akciótervünk célja, hogy Magyarországon a 2009–2011 közötti időszakban – intenzív külföldi működőtőke-befektetés és növekvő hazai beszállítás mellett – a versenytársnak tekinthető közép-európai országoknál kedvezőbben alakuljon a járműipari kibocsátás. A hazai roncsautóprogramot nem támogatta a kormány, már csak azért sem, mert a devizában történt eladósodás a forint gyengülése nyomán számos háztartásnak okozott sokkot. Az újabb hitelfelvételek csak tovább növelnék a kockázatokat. Egy használtautó-becserélési programmal a már eltervezett vásárlásokat ugyan előre lehetett volna hozni, de az valódi keresletélénkítést nem okozott volna..
– A külföldi példák ugyanakkor éppen azt mutatják, hogy egy roncsautóprogramnak azonnali pozitív hatása van. Nagy-Britanniában például az alig egy hónapja indult akcióban eddig hatvanezer autó talált gazdára.
– Nálunk korántsem biztos, hogy sikerre lenne ítélve egy ilyen program. Egyrészt a bankok visszafogták a hitelezésüket, másrészt az ön által említett országokban elsősorban hazai gyártású autókat vásároltak. Az elmúlt években hazánkban egy mesterséges fogyasztás generálódott az autóvásárlások területén is, többet fogyasztottunk, mint amennyit megengedhettünk volna magunknak.
Az állampolgárok felelősségéről
– Nemrégiben tárgyalásokat folytatott Berlinben, ahol azt mondta: nincs alternatívája a mélyreható átalakításoknak, mert ezek nélkül az állam összeomlása fenyeget, és minden még rosszabb lesz. Fenntartja ezt az állítását?
– Igen, noha ez nem azt jelenti, hogy ha ma nem hozunk meg bizonyos döntéseket, akkor holnap összeomlunk. Végre kell hajtanunk azokat a változtatásokat, amelyek az elmúlt 15-20 évben elmaradtak. Versenyképessé kell tenni az országot, csökkenteni kell a munkát terhelő adókat, és inkább a vagyoni típusú és a fogyasztási adók felé kell elindulni. A szociális kiadások terén az államnak csökkentenie kell a kiadásait, de az állampolgároknak is – a döntési lehetőségeik megismerése után – felelősen kell viselkedniük. Ha a szerkezeti reformokat végrehajtjuk, és a kiadási szintet nem növeljük újra, akkor a gazdaságban keletkező többletbevétel a gazdasági élet szereplőinél tud majd maradni.