Nagy Imre még a forradalom utolsó napján is hazudott a magyar népnek. Idézzük elhíresült beszédét: „Itt Nagy Imre beszél. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” A beszéd egyik kulcsmondata – „A kormány a helyén van” – hatalmas hazugság volt. Valójában a beszédet korábban rögzítették, és amikor a rádióban elhangzott, Nagy Imre és csoportja már a jugoszláv követségre menekült.
1956 után Nagy Imre annak ellenére, hogy elvtársai fogságban tartották, pert rendeztek ellene és halálra ítélték, továbbra is kommunistának tartotta magát. Még az utolsó szó jogán elmondott kétperces beszédében is arról beszélt, hogy a magyar nép és a „nemzetközi munkásosztály” majd felmenti a vádak alól.
Konklúzióként elmondhatjuk, hogy Nagy Imre egész politikai pályafutása során egyetlenegy esetben, még élete utolsó óráiban sem lépett ki a kommunista keretek közül. Jó kommunista volt. Ezek után egyetértünk Békés Márton értékelésével, hogy Nagy Imre nem a forradalom miniszterelnöke volt, hanem miniszterelnök volt a forradalom alatt.
A szerző történész, egyetemi tanár
