Nagy Imre politikai pályafutása és annak értékelése körül emlékezetpolitikai vita alakult ki. A baloldal arra törekszik, hogy Nagy Imre pályafutását már 1945-től kezdve úgy mutassa be, hogy az egy olyan eseménysor volt, amely szembeszállt a sztálinista Rákosi törekvéseivel. Ezzel szemben van egy nemzeti-polgári-konzervatív álláspont, amely az alábbi módon látja Nagy Imre 1945 utáni politikai útját.
1945 és 1953 között Nagy Imre az MKP, majd az MDP megbízható kádereként aktívan kivette részét a kommunista diktatúra kiépítéséből és működtetéséből. Ennek során különböző fontos vezetői pozíciókat (többször miniszter, a Rákosi-kormányban miniszterelnök-helyettes stb.) töltött be. Bár néha vitázott saját vezetőtársaival – különösen agrárkérdésekben –, a párt utasításait minden esetben végrehajtotta.
Élelmezési/begyűjtési miniszterként fontos szerepe volt a téeszesítés erőszakos felgyorsításában, a begyűjtési kötelezettségek jelentős mértékű emelésében. Ezért nevezzük Nagy Imrét padláslesöprő miniszternek. Mindezek miatt súlyos felelőssége van a magyar paraszti társadalmat sújtó kommunista agrárpolitika végrehajtatásában.
1953-ban Nagy a szovjet pártvezetők parancsára lett miniszterelnök, kormányának névsorát Moszkvában diktálták le neki. A Nagy-kormány által végrehajtandó változásokat, reformokat a szovjet pártvezetőkkel kellett leegyeztetnie. A Nagy-kormány az úgynevezett új szakasz időszakában (1953–1955) valóban számos reformot hajtott végre, melyek az ország lakosságát pozitívan – például a téeszekből történő kilépés engedélyezése – érintették. De az intézkedései, például az amnesztia, több esetben felemás módon valósultak meg. Valójában az amnesztia részleges volt, ugyanis csak a kommunista elvtársaikat engedték ki a börtönből, a többi politikai elítélt maradt a rácsok mögött.
1955–1956-ban a minden pozíciójától megfosztott Nagy Imre körül a fiatal reformkommunistákból megszerveződött a „pártellenzék”, ez volt a Nagy Imre-csoport.
Nagy a „pártellenzék” vezetőjeként fogalmazta meg a reformok tartalmát, mikéntjét. Úgy gondolta, hogy vissza kell térni az új szakasz politikájához. Mindezt Nagy Imre kommunista keretek között képzelte el, azaz csupán a rendszer korrekciójában gondolkodott, így akarta megteremteni a szovjet modelltől némileg eltérő magyar szocializmust.
Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a nép (egyetemisták, munkások, vidéken a parasztság) indította el és harcolta végig. A forradalom célja a kommunista rendszer megdöntése és a nemzeti függetlenség kivívása volt. Ezzel szemben a Nagy Imre-csoport csupán a kommunista rendszer reformjára és Magyarország semlegességére törekedett.
