Globál Nógrádi Györggyel: Ukrajna az európai játszmák árnyékában + videó

Nógrádi György szerint az idei amerikai–ukrán csúcsok háromszor is megrázták a diplomáciai terepet: az első találkozó Zelenszkij számára katasztrofális volt, a másodikra az európai vezetők elkísérték, hogy ellensúlyozzák Trump nyomását, a harmadik pedig ismételten kudarcba fulladt, nem sikerült megfelelő katonai támogatást kicsikarni. Nógrádi rámutatott, hogy az ukrán katonai költségvetés jövőre eléri a 120 milliárd dollárt, ennek felét saját forrásból fedezik, a másik felét Európától várják.

Tehát havi 5 milliárd dollárt kérnek majd arra, hogy az ukrán hadsereg működni tudjon.

– emelte ki a szakértő. A brüsszeli európai uniós csúcs nyomán az látszik, hogy Ukrajna keleti határai és a területi integritás kérdése továbbra is vitatott. Ukrajna ragaszkodik területeihez, sőt a Krím visszaszerzését is célul tűzte ki, miközben az Egyesült Államok inkább a globális kérdések megvitatására koncentrál. Hangsúlyozta, hogy Ukrajna jelenleg csak másodrangú középhatalomként van jelen Európában.

A budapesti békecsúcs kapcsán Nógrádi szerint európai részről nem volt valódi érdeklődés a csúcstalálkozó iránt, mivel fel kellett volna adni a korábbi politikai álláspontjukat. Az ukrán háború kapcsán a szakértő rámutatott, hogy a fegyveres konfliktus tartós, a veszteségek mindkét oldalon jelentősek, és stratégiai sikerek eddig nem születtek. 

Ukrajnának megéri háborúzni?

Közben az amerikai döntéshozók fenntartják, hogy az Ukrajnának adott támogatások jelentős része – becslések szerint 30 százaléka – eltűnik korrupció miatt, így a háború meghosszabbítása Ukrajnának anyagi előnyt jelenthet.

A geopolitikai kitekintés során Nógrádi beszélt az Oroszországgal szemben fennálló nemzetközi szankciókról, a globális energiapolitikáról, valamint Kína és India együttműködéséről – ami akadályozza az Egyesült Államok stratégiáját. 

Trump elnök ázsiai tárgyalásait is ebben a kontextusban kell értelmezni, hiszen a kínai–amerikai kapcsolatok, a tajvani helyzet és a regionális befolyás kérdései mind kulcsfontosságúak.

Az európai uniós tervek, köztük a 2030-ra megvalósítandó védelmi készültségi útiterv is szóba került. Nógrádi szerint a NATO-fölény és a jelenlegi európai költségvetési lehetőségek mellett a terv észszerűsége kérdéses, főként a pénzügyi források hiánya és a társadalmi feszültségek miatt. A szakértő rámutatott, hogy Ukrajna európai uniós csatlakozási terve erősen vitatott a tagállamok körében, hiszen az ország jelenleg nem felel meg a felvételi kritériumoknak. 

Nógrádi szerint Ukrajna „acélsünként” funkcionálna az EU keleti határán, miközben valójában nem képes a régió védelmére. 

A beszélgetés második részében a migrációs kérdés is terítékre került. Nógrádi kiemelte, hogy az európai elit és a választók közötti eltérés egyre markánsabb és erősebb. A Patrióták Európáért szövetség számos országban, köztük Csehországban, Ausztriában és Hollandiában is jelentős eredményeket ér el a választásokon. Az elemzése szerint azonban a politikai eredmények és a tényleges hatalom nem feltétlenül esnek egybe. Az Osztrák Szabadságpárt a legutóbbi választáson ugyan első helyen végzett, ám a hagyományos pártok összefogása miatt nem tudott kormányt alakítani. 

Csehországban is hasonló a helyzet. Andrej Babis nyert, de nem szerzett abszolút többséget, és a cseh elnök, Milos Pavel késlelteti a kormányalakítást, a kis pártokkal való egyeztetések pedig tovább bonyolítják a helyzetet. Hollandiában a Wilders-féle párt áll az első helyen a felmérések szerint, a szerdai választások eredménye pedig újabb bizonyítéka lehet a politikai játszmáknak. 

Az európai kontinensen a hagyományos pártok – Németországban a CDU/CSU és az SPD – komoly válságban vannak, és a karizmatikus vezetők hiánya tovább erősíti az alternatívák vonzerejét.

Németországban az AfD népszerűsége különösen Kelet-Németországban kiemelkedő, sőt a következő tartományi választásokon akár kormányzati szerephez is juthat. A CDU vezetője, Friedrich Merz próbálja a migrációs kérdéseket előtérbe helyezni, ám a hagyományos politika által alkalmazott „tűzfal-politika” és az AfD-ellenes médiakampányok egyre kevésbé hatnak, a lakosság egy része a valós problémákra fókuszál, így a jobboldali erők folyamatosan erősödnek.

A kontinens politikai térképén tehát érezhető az átrendeződés, és Nógrádi elemzése világossá teszi, hogy Európa geopolitikai és belpolitikai játszmái összefonódnak: Ukrajna és Oroszország kérdése, a migráció, valamint a gazdasági és katonai stratégiai döntések mind szorosan kapcsolódnak egymáshoz, miközben biztonsági és gazdasági kihívásokkal nézünk szembe.