A szakemberek és a korszak iránt érdeklődők számára egyaránt hasznos az 1848–1849 – A forradalom és szabadságharc képes története címmel az idén megjelent kiadvány. A kötet fedőlapjának jellegzetes ikonográfiai szerkezete, a szerkesztő, Hermann Róbert bevezetője egyértelművé teszi, hogy Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc története címmel 1996-ban napvilágot látott könyv bővített, kivitelében igényesebb változatáról van szó.
Ebből következően a két kötet szerkezete is egyező: az oldalak egy részét a napi események rövid ismertetése tölti ki, s az ezek nyitó- és záródátumaival keretezett időszak legfontosabb történését rövidebb-hosszabb tudományos igényű esszében részletezik, értékelik a szerzők: Bona Gábor, Csikány Tamás, Dobszay Tamás, Estók János, Fónagy Zoltán, Hermann Róbert, Kedves Gyula, Pelyach István, Urbán Aladár, Zakar Péter.
A kiadvány 1848. január 1-jével kezdődik, amelynek legfontosabb rögzítendő tényei: „Megjelenik az első magyar nyelvű zsidó naptár. – A Nemzeti Színházban bemutatják Hugó Károly Világszínjáték című darabját. – Megindul Kassán az Ábrázoló Folyóirat, az első képes hetilap…” Az 1848. március 3-a alatt ismertetett legfontosabb hazai esemény: „Kossuth felirati javaslata”. Ebben Kossuth azt indítványozta, hogy a bécsi kabinet adjon ki „hivatalos nyilatkozatot a Habsburg Birodalom pénzügyi helyzetéről”, továbbá alkotmányt követelt nemcsak a Magyar Királyságnak, hanem az egész Habsburg Birodalomnak. E követelés jelentőségét azonban elhomályosította a tizenkét nappal később kirobbant pesti forradalom s annak következményeként a 12 pontba foglalt követelések legfelsőbb jóváhagyása.
Több eseményt említ a százhatvan évvel ezelőtti nap, 1849. augusztus 13-a krónikája: például hogy Bem felszólította a két nappal azelőtt kormányzó elnöki tisztségéről lemondott Kossuthot, vegye át ismét a főhatalmat, vagy hogy a lőporkészlet felrobbanása miatt rommá válik a dévai vár, és a magyar őrség is odavész.
Ami miatt e nap beivódott a köztudatba, az természetesen a világosi fegyverletétel. Erről így ír Hermann Róbert: „Reggel […] a csapatok megindultak a szőlősi síkra. Görgeit Rüdiger fogadta, s miután ellovagoltak a csapatok előtt, a katonák megkezdték a fegyverek letételét. A fővezért a III. hadtest még utoljára megéljenezte. Ekkor Görgei idegei is felmondták a szolgálatot, s zokogva borult lova nyakára. Rüdiger másnap Görgeit Paszkevics főhadiszállására kísértette. Görgei itt tudta meg, hogy Paszkevics csak az ő életét tudja garantálni. A legénységet szintén Nagyváradra irányították, a tiszteket pedig Gyulára szállították. Itt adták át őket az osztrákoknak augusztus 23-án.”
A tanulmánnyal tárgyalt utolsó nap december 30.: „A román felkelés vezetői kártérítést kérnek a románságnak. A háború ára.” Ebben idéz Hermann Róbert egy román szerzőt, aki – „40 000 román áldozat számát elfogadva – az erdélyi polgárháború magyar áldozatainak számát 100 000 főre tette”. A hírhedt kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar a románokra vonatkozó állítást hitelt érdemlőnek véve több nyelven emléktáblába vésette a román áldozatok számát. Szerencsére a meggyilkoltak száma ennél mindkét népre vonatkozóan jóval kevesebb volt. Hermann Róbert hivatkozik az Erdély, 1848–1849 című kétkötetes munkára, amelynek szerzője, Egyed Ákos „töredékes adatok alapján […] 7500–7800 főre becsüli a polgárháború magyar áldozatainak számát”. A románoké ennek alatta maradt.
A könyvben szereplő utolsó krónikás nap 1849. december 31.: „Pest város tanácsa díszpolgárrá választja Julius von Haynau táborszernagyot, Josip Jelacic altábornagyot és Ivan Paszkevics herceg tábornagyot.”
A hadjáratokban mintegy 30 ezer osztrák, 13 ezer orosz és 40 ezer magyar katona halt meg – harcban vagy betegségben.
A kötet első képe a Petőfi 1848 című versét illusztráló honvéd – kezében kivont karddal és zászlóval. Az utolsó figurális ábrázolás a Kossuth-bankók elégetése Pesten. Ez a nép gazdasági és lelki megnyomorításának is sokatmondó ábrázolása.
(1848–1849 – A forradalom és szabadságharc képes története. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen, 2009. Ára: 4620 forint)

Itt a pollenszezon, de miért súlyosbodnak évről évre az allergiás tünetek?