Követségi toleranciaprogramot Washingtonban!

2009. 08. 27. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A diplomáciai kapcsolatokban megszokott a kölcsönösség elvének alkalmazása.
Mint lapunkban többször felhívtuk rá a figyelmet, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén a világon egyedülálló módon és gyakorisággal oktatják éppen hazánk polgárait „toleranciára”.
Az amerikai diplomácia ugyanezen buzgalma viszont feltűnően hiányzik pozsonyi misszióján, holott ott Robert Fico kormányfő beszél „cigánybűnözésről”, vagy tel-avivi nagykövetségén, ahol szintén ráférne többévnyi toleranciaprogram azokra, akik fehér zászlót felemelőkre lőnek, vagy leköpik őket csak azért, mert palesztinok.
A kölcsönösség elve alapján a washingtoni magyar nagykövetségnek is sürgősen meg kellene kezdenie toleranciaoktatását amerikai polgárok számára.
Mert bizony az Egyesült Államokban riasztóan növekednek azok a jelenségek, amelyek töredéke nálunk April Foleyt, az utolsó budapesti amerikai nagykövetet és Jeffrey Levine hátrahagyott ügyvivőt folyamatos aktivitásra sarkallták és sarkallják.
Nézzük csak, van-e alapja az aggodalmunknak a most már robbanással fenyegető amerikai helyzet miatt.
Vegyük példaként a Minuteman American Defense (MAD) nevű privát milíciát.
Annak egyik saját magára szabott feladata, hogy „polgári őrjáratot” folytasson az amerikai– mexikói határon.
Az pusztán mellékes körülmény, hogy maga e tény a magyarországi balliberálisoknak nem okoz álmatlan éjszakákat, hiszen a MAD („Őrült”) e tevékenységével sokkal inkább aláássa e balliberálisok kedvenc országában az „állam erőszak-monopóliumát”, mint nálunk az erőszakhoz eddig nem folyamodott Magyar Gárda.
Ami még elborzasztóbb: június 12-én Shawne Forde-ot, a MAD („Őrült”) ügyvezető igazgatóját azzal vádolták, hogy részt vett az Arizona szövetségi államban fekvő Arivacában egy latin-amerikai származású apa és 9 éves kislánya meggyilkolásában. (Kedves olvasók, figyelem! Ellentétben a magyarországi cigánygyilkosságokkal, az amerikai rendőrség a tetteseket azonosította.)
A rendőrség szerint a gyilkosság kitervelésében Forde asszonyon kívül részt vett Jason Eugene Bush, a szervezet másik vezetője is. A hatóságok kiderítették azt is, hogy Busht szoros szálak fűzik az idahói Náci Árja Nemzetek szervezethez.
Mely hír remélhetőleg éppen úgy nem kerülte el Somogyi Ferenc washingtoni magyar nagykövet figyelmét, mint az, hogy június 25-én a fehér faj felsőbbrendűségében hívő (szuprematista) Dennis Mahont és Daniel nevű bátyját azzal vádolták, hogy 2004-ben levélbombát küldtek az arizonai Scottsdale-ben lévő „másság hivatalba”, ahol ott három ember sérült meg a robbanás következtében.
Annyi azonban biztos, Somogyi nagykövet azt a hírt észrevette, de sajnos nem késztette követségi toleranciaprogram megindítására, hogy június 10-én James von Brunn a washingtoni holokausztmúzeumban lelőtte Stephen Johns biztonsági őrt.
Von Brunn korábban hat évet töltött börtönben, amiért lefűrészelt csövű fegyverrel akarta elrabolni az Egyesült Államok nemzeti bankja igazgatótanácsának hat tagját. Von Brunn egyébként a hetvenes évek elején a holokauszttagadó Noontide Press alkalmazottja volt.
A felsorolt esetek azonban csak a jéghegy csúcsa. Annak a jéghegynek, amelynek kapcsán a „patrióta” és „nativista” (nálunk őket idegengyűlölőknek és bevándorlóelleneseknek nevezik) szervezetek Somogyi és Levine urakból remélhetőleg mélységes kétségbeesést váltanak majd ki.
Hogy ez hová vezethet, arra emlékeztet bennünket az a 168 áldozat, akik akkor veszítették el életüket, amikor 1995-ben egy, a mostaniakhoz hasonló milicista Oklahoma Cityben felrobbantotta a szövetségi kormányzati épületet.
A mai milicisták szünet nélkül tüzelik a lakosságot.
A floridai Pensacolában például Ted Gunderson, az FBI egyik nyugdíjasa kormányellenes „patrióták” gyűlésén kijelentette, hogy a szövetségi kormány több mint ezer internálótábort hozott létre az ország minden részében, valamint harmincezer nyaktilót és félmillió koporsót tárol atlantai központi raktárában. A kormány ugyanis fel van készülve rá, állította Gunderson, hogy statáriumot rendeljen el, és összefogdossa vagy megölje az ellenzékieket.
A helyzet egyre vészterhesebb, írják a szélsőséges és radikális csoportokat szemmel tartó szervezetek, amelyek szerint a milicisták, a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető szuprematisták, antiszemiták, nativisták és adófizetést megtagadók egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek egymással.
Bart McEntire, az amerikai Bureau of Alcohol, Tobacco, Firerarms and Explosives alkalmazottja, aki beépült néhány „rasszista gyűlöletcsoportba”, azt állítja: már csupán egy szikra kell, hogy valahol kirobbanjon a nagyobb léptékű erőszak.
Márpedig ez a Bem rakpartot cselekvésre kell hogy sarkallja. Nem baj, hogy a jórészt a budapesti kormány által okozott válság és iszonyú nyomor miatt (taps a Bajnai-kormánynak a budapesti amerikai nagykövetségről) nincs már pénz az állam alapvető feladatainak ellátására sem, hiszen láttuk, mekkora erőforrások pazarlására áll készen a kormány a saját maga által gyártott hisztériák „kezelésére” is. Legutoljára a legalább tíz emberre méretezett Hess-emlékezések alkalmával. A washingtoni toleranciaprogramokat tehát el kell indítani! Akkor is, ha Magyarország abba anyagilag belepusztul.
Mert nekünk üzenetünk van Amerikának is. Amelynek közvetítéséhez a témában jó pénzért mindig mozgósítható helyi zenekarokat is ki kell utaztatni a helyszínre, hogy azután a nagykövetség alkalmazottjai és a néhány tucat meghívott előtt kibontakozzanak, mint tették ezt legutóbb a Szigeten vagy a Városháza előtt.
A washingtoni magyar nagykövetség késlekedésére sem ok nincs, sem magyarázat.
Pusztán idén április óta amerikai rasszisták már hat rendfenntartót gyilkoltak meg.
Pittsburghben pedig egyetlen antiszemita három rendőrt terített le.
Ha a tárgyilagos szemlélő világos képet szeretne alkotni magának, hogy mennyivel kevésbé veszélyesek a nálunk az eddig a csupán lelepleződött hazugságokkal vádolt Magyarok Nyilai az ottani, „hasonló” csoportoknál, érdemes ellátogatnia a dél-kaliforniai San Diego megyében lévő Boulevard melletti Camp Vigilance (Éberségtábor) bejáratához.
Ahol hangszórókból üvölt az „ellenállók hálózatának”, a ResistNetnek a műsora, amely rendszeresen fűszerezi adásait ilyen figyelmeztetésekkel: „Mindnyájan tudjuk, hogy mi történik akkor, amikor egy állatot a sarokba szorítanak – szembe fordul űzőjével. Országunk erre az útra lépett. Sarokba űznek bennünket. Itt az idő, hogy felvegyük a harcot.”
A tábor négy kilométerre fekszik az amerikai–mexikói határtól. A biztonsági kerítésen belül száz óriássátorban készülnek fel a tagok nemcsak a járőrözésre, de a végső harcra is. A tábor területén van még közösségi háló, több tucat lakókocsi-parkolóhely a szükséges csatlakozókkal, hírközlési központ, konferenciaterem.
Somogyi nagykövet a táborba természetesen még akkor se léphetne be, ha oda egyenesen a budapesti amerikai ügyvivő, Levine úr kísérné, ugyanis a tábort fegyveresek őrzik. Mármint belülről.
Pedig érdemes lenne meglátogatniuk az elkerített teret, ahol a gárdisták („Minutemen”) ellenőrzik fegyverük állapotát, éjszakai látcsövük elemeit, mielőtt távoznának őrjáratukra. És hogy ne unatkozzanak, a ResistNet és a Patriot Network kormányellenes katonai fellépésre buzdító felhívásai szórakoztatják őket a táborban éppen úgy, mint a határ menti embervadászatukban.
Látnivaló tehát a helyzet súlyossága.
Ha Somogyi nagykövet nem lép, nem indítja meg toleranciaprogramjait az amerikai fővárosban, némaságával akár cinkos is lehet. Sőt cinkos-gyilkos.
Nem is szólva arról, hogy, mint a toleranciaipar gyakorlói mondják, ismerjük a történelmet. Amit a nagykövet fővesztés terhe mellett nem merne tagadni.
Akkor miért a késlekedés?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.