Lazít is, szorít is az Európai Unió

(Brüsszel)

A válság miatt állami segítségre szoruló bankoknak „nyomáspróbát” kell kiállniuk, hogy kiderüljön, szerkezetátalakítási terveik életképesek-e. Cserébe pedig a megszokottnál hosszabb ideig kapnak közpénzeket; a feltételeket az Európai Bizottság (EB) dolgozta ki. A megközelítés három alapelvre épül: a támogatásban részesülő bankoknak hosszú távon életképeseknek kell lenniük további állami segítség nélkül; a segítséget kapó bankok és azok tulajdonosai méltányos mértékben hozzájárulnak a szerkezetátalakítási költségekhez, és intézkedéseket kell hozni a versenytorzulások korlátozására az egységes piacon.
A 2010. december 31-ig hatályos iránymutatás részletesen ismerteti, hogy a bizottság miként kívánja alkalmazni ezen elveket. Az állami segítségben részesülő bankoknak fő tevékenységükre kell összpontosítaniuk, az ezen kívüli eszközeiktől pedig meg kell szabadulniuk ahhoz, hogy versenyjogi szempontból elfogadható legyen a nekik dobott állami mentőöv. A Lehman Brothers szeptemberi öszszeomlása óta mintegy harminc európai nagybankot részesült állami segítségben, és ez a követelmény rájuk vonatkozik.
Olyan pénzintézetekről van szó, amelyek a bank teljes kockázati, súlyozott követelései két százalékát meghaladó összegben kaptak állami segítséget. A bankok öt évet kaptak terveik megvalósítására, ami – megfigyelők szerint – azt jelenti, hogy az Európai Bizottság a jelenlegi helyzetet még mindig rendkívül nehéznek értékeli.
A bizottság korábban azzal a feltétellel engedélyezett megmentési támogatást a pénzügyi válság során bajba jutott jó néhány európai bank számára, hogy azok hat hónapon belül szerkezetátalakítási tervet nyújtanak be. Ezek elbírálása most van napirenden, és Brüsszel ennek az elbírálási folyamatnak szeretné növelni az átláthatóságát. Szintén az átmeneti szabályok része, hogy a támogatásban részesülő bankoknak és azok tulajdonosainak megfelelő mértékben felelősséget kell vállalniuk múltbeli tevékenységeikért, és saját forrásaikból a lehető legnagyobb mértékben hozzá kell járulniuk a bank szerkezetátalakításához. Ehhez különösen szükséges, hogy az állam megfelelő díjazásban részesüljön az általa nyújtott támogatásért.
Philip Lowe, az EB versenyért felelős vezérigazgatója kijelentette, az irányelvek „a végső fázisa annak, hogy a bankszektor egészségét helyreállítsák. Figyelmeztetett arra, hogy az állami segélyt nem azért adják, hogy a bankok a „csődöt mondott modellt” folytassák. Kijelentette azt is, hogy morális kockázatot jelent a nyilvánosságban az, ha az adófizetők úgy érzékelik, a kormányok a bankok veszteségét velük akarják megfizettetni, de a nyereséget privatizálják.
Az útmutatások értelmében az állami segítségben részesülő bankok magatartását is keretek közé szorítják. Ennek egyik eredménye lesz, hogy az állami segítséget a pénzintézetek nem használhatják fel arra, hogy más bankokkal versenyezve olcsóbb pénzügyi termékeket kínáljanak, például olcsóbb jelzálogkölcsönt.