A hetilap saját összefoglalója szerint a közel-keleti országról készült beszámoló „az izraeli nép történetét ábrázolja úgy, hogy a jeruzsálemi knesszet előtt álló nagy menóra képeit mélyebben szemlélhesse”.
A Magyarországot bemutató esszék közül az elsőnek szerzője Sebastian Garthoff, aki a budapesti Soros egyetemen diplomázott, majd 2006-tól a Pester Lloyd nevű budapesti német nyelvű lap papírkiadásának megszűntéig e lapnak volt újságírója. Garthoffnak – mint szerzőtársainak – nem a magyarországi mindennapokat alakító páratlan nyomor és gazdasági visszaesés negatív emberi hatása tűnik fel, hanem a szélsőségveszély: a „Ria, ria, Hungária!” és „Gyurcsány, takarodj!” jelszavakat skandáló, forradalmat kívánó tömeg, tér rá témájára Garthoff, megjegyezve, hogy ugyanakkor senki nem tudja, milyen forradalmat akar.
Szerencse azonban, hogy kéznél van Heltai-Hopp András, a Pester Lloyd helyettes főszerkesztője („karrierje csúcspontján Magyarország egyik legismertebb újságírója”), aki elmondja, az 1956-os forradalom és a mai helyzet között nem vonható párhuzam.
Garthoff ezután a „nagy zsinagógával” szemben fekvő Café Kamarába kalauzol bennünket, amelynek üzemeltetőjét, Krisztinát idézi, aki elmondja, noha 1848 és 1956 évfordulóin mindenki magyarként horgad fel, ő nem, mert – mint mondja magáról – „én római katolikus vagyok”. A szerző ezután úgy ismerteti a 2006. október 23-i „összetűzéseket”, hogy a nyugati médiában kivételt nem ismerő szigorral alkalmazott tabut betartva nem említi, hogy az azonosító jelt parancsra nem viselő rendőrök a békésen tüntetők szemét is kilőtték. Viszont Garthoff ott látta az írást a falon: „Tolvaj zsídók” (sic!) és „trágya” (szintén magyarul is). Ezután jön a Magyar Gárda és Wittner Mária. Majd a „nyilaskeresztesek”.
A tárgyilagos tájékoztatók közé tartozik a régi időkből jól ismert pártpolitológus, Ágh Attila is, aki szerint „a magyarok úgy érzik, az EU értékközösség”, ami mutatja, hogy a Corvinus Egyetem tanára milyen szoros kapcsolatban áll a magyar mindennapok valóságával. A kormányhű Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének professzora azon ellenzéki „demagóg” mellébeszélés végére tesz gyors pontot, amely szerint a magyar gazdasági növekedést serkenteni lehetne, ugyanis az ilyen lépések csak – fújja meg a riadót – „lyukat” vágnának az államháztartásban és „a külföldi tőkétől való kényes függőség ismét reflektorfénybe kerülne”. Valószínűleg tehát jobb, ha azt homály fedi. Az akadémikus figyelmeztet még a nacionalizmus, antiszemitizmus stb. veszélyeire.
E két veszélyt elemzi bő lére eresztve Ungváry Krisztián történész a Terror Háza kapcsán, kitérve az Árpád-zászló és a turulmadár Magyarországra vetített vészjósló árnyaira.
Igazán kár, hogy egyik szerzőnek se jutott eszébe a magyar nép párját ritkító toleranciájának példájaként megemlíteni a magyar parlament előtt évente egyszer felállított menórát, hogy annak képét a Das Parlament olvasói szintén „mélyebben szemlélhessék”.
origo.hu
Medvétől rettegnek a Bükkben
