Ön is érintetté vált az őssejtbotrányban. Cége ugyanis érdekelt a Róbert Károly Körúti Egészségügyi Szolgáltató Kft.-ben, amely a Nyírő Gyula Kórháztól azt a területet bérelte, ahol a rendőrök elfogták az ügy három gyanúsítottját.
– Az eset mélyen felháborít, hiszen az én vagyonkezelő cégemnek, a Csemgandó Kft.-nek van egy egészségügyre szakosodott leányvállalata, amely kisebbségi tulajdonosa a Róbert Károly Körúti Női Magánklinikának. Az eset ettől függetlenül példátlan és hallatlan.
– Tudott bármit az ott esetlegesen zajló illegális őssejtterápiáról?
– Nem is tudhattam, mert szándékunkban sem állt ilyesmiben részt venni. Nekünk nem volt együttműködésünk embrionális őssejtügyben senkivel, s nem szerződtünk az ügy egyik érintettjével sem, az ilyen tevékenység egyébként szigorú engedélyhez kötött. Sajnálatos módon a rendőri rajtaütés idején az egyik munkatársunk, a Nyírő Gyula Kórház orvos igazgatójának, Ruff Györgynek az utasítására vért vett, és infúziót kötött be egy betegnek anélkül, hogy a megfelelő protokollt betartva őt felvették volna az intézményünkbe. Ez büntetést, fegyelmi eljárást vont maga után. De a szakdolgozó sem tudott arról, hogy a betegen milyen kezelést terveznek elvégezni.
– Tehát azt állítja, hogy nem tudták, ki a beteg, miért van ott és milyen beavatkozásra vár a cégük területén? Ön szerint ez hihető?
– Tudom, hogy hihetetlen, de így van. Ebben az épületben nemcsak mi vagyunk, hanem a közkórház is részben itt működik. Itt ambuláns szakrendelés folyik, a betegek ki-be járnak. Mi bérbe vettük ezt a területet, ÁNTSZ-engedéllyel fizetős szolgáltatásokat, közreműködőként pedig nőgyógyászati ambuláns és egynapos sebészeti tevékenységet végzünk. Így számos orvos, aki egyébként a Nyírő Gyula Kórház orvosa, jogosult itt intézkedni, mint a konkrét esetben eljáró orvos igazgató is. Hivatalosan megkerestük a Nyírő Gyula Kórház vezetőségét, és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ő olyan diagnózis mellett utasította a szakdolgozónkat a beteg ellátására, amivel megtévesztette őt.
– A szóban forgó beteget három – a rendőrség által meggyanúsított orvos – állta körül, de önök nem tudják, hogy ezek az orvosok hogyan kerültek oda?
– Ön az egészségügyben jártas, ezért tudja, egy főorvos, egy orvos igazgató olyan tekintély, hogy ha ő utasít egy nővért vérvételre, akkor nem kell visszakérdezni, hanem a feladatot el kell végezni. Az adott helyzetben persze ez szabálytalan volt.
– Tehát három orvos titokban sétálgatott a beteggel, majd egyszer csak hozzákezdtek volna az őssejtkezeléshez…
– Az orvos igazgató azt mondta a szakdolgozónak, hogy vegye le a vért, kösse be az infúziót – közben ott lesz a páciens kezelőorvosa –, majd hívja őt át a Nyírő Gyula területéről, és akkor ő megbeszéli a részleteket a kezelőorvossal. Így legitimálta azt, ami a kórteremben történt. Ez egyébként egy kétszárnyú épület, az egyik része a műtő, a másik a hotel. Ők a hotelszárnyba mentek be. Könnyen lehet, hogy itt a recepcióson kívül senkivel sem találkoztak. Három ember besétált egy kórterembe, ami akár úgy is tűnhetett, mintha látogattak volna valakit. Ez más intézményben is előfordulhatott volna.
– Mégsem véletlen, hogy itt történt, hiszen a Nyírő Gyula Kórház orvos igazgatója kapcsolatba hozható két gyanúsítottal is. Dolgozott például a Seffer István érdekeltségébe tartozó IRM Magyarország Zrt.-nek és üzleti partnere volt az ukrán professzornak is.
– Ezeket a részleteket már én is a sajtóból tudtam meg.
– Ön szerint csak az orvos igazgatót terheli felelősség? Őt egyébként még nem is gyanúsította meg a rendőrség.
– Én és a többi tulajdonos azt kértük a menedzsmentünktől, hogy mindenben működjenek együtt a hatóságokkal és minden olyan szervvel, amely vizsgálatot folytat az ügyben. Egyébként a mi ügyvezetőink határozata szerint Ruff György addig nem léphet be az épületbe, amíg nem tisztázódik az ügyben a szerepe.
– Hogyan került kapcsolatba a Róbert Károly Körúti Egészségügyi Szolgáltató Kft.-vel?
– 2007-ben Molnár Lajos akkori egészségügyi miniszter megvonta a társadalombiztosítási finanszírozást a Nyírő Gyula Kórház számos területéről, így többek között a szülészettől és a mesterséges megtermékenyítést végző részlegtől is. Ez utóbbi a mai napig érthetetlen számunkra, hiszen ilyen tevékenységet az országban elsőként itt végeztek, s az eredmények is kiemelkedők voltak. Ma nem kapunk állami finanszírozást a mesterséges megtermékenyítéshez, a hivatalos statisztikák szerint mégis itt sikerül legnagyobb arányban „teherbe ejteni” a pácienseket. Miután az állami bevételek megszűntek, a kórház vezetősége a miniszteri döntés után bezárta ezeket a részlegeket. Az épület kiürült, ezzel viszont a kórház kapacitáskihasználtsága a kritikus szint alá sülylyedt. Ezért fogadták örömmel a kórház vezetői, amikor az éppen felmondásukat töltő orvosok és szakdolgozók egy csoportja azzal kereste meg őket, hogy alakítanak egy kft.-t és bérbe vennék a kiürült épület egy részét, hogy a betegeknek fizetős szolgáltatást nyújtva folytassák a tevékenységüket. Miután az épület eléggé leharcolt állapotban volt, nem érte el egy magánklinika színvonalát, szükség volt külső tőkebevonásra is. Az orvosok így megkeresték néhány üzletember barátjukat, köztük engem is, hogy fektessenek be. Egyébként személyes kötődésem is volt a helyhez, a Nyírő Gyula Kórházban született ugyanis az első három gyermekem.
– Volt-e bármilyen kapcsolata a gyanúsítottak valamelyikével?
– Egyszer bemutattak Seffer Istvánnak, de vele soha többé nem találkoztam.
– Ismeri Pákh Imrét, a magyar származású, többnyire Amerikában tartózkodó üzletembert? Neki is fontos szerepe volt az ügyben, hiszen Barbadoson az egyik gyanúsítottal, az ukrán professzorral működtetett őssejtklinikát.
– Bemutattak neki, de üzleti kapcsolatban sosem álltunk.
– Önt jobboldali kötődésű üzletembernek tartják, cége többek között a Heti Válasz című lap kiadójának is a tulajdonosa. Nem gondolja, hogy a politikai ellenfelek ezután azt állítják majd, hogy a jobboldal is érintett az ügyben? Eddig csak Lamperth Mónika neve került elő, ő nyitotta meg ugyanis az egyik gyanúsított érdekeltségébe tartozó Seffer–Renner Magánklinikát.
– Gondolkodásban konzervatív, az üzletben értéksemleges vagyok, de hogy kérdésére válaszoljak, elképzelhető. Az ügy ugyanis több mint furcsa.
– Hogy érti ezt?
– Nem tudom, kinek lehetett érdeke, hogy bennünket hírbe hozzanak, és megkérdőjelezzék a szavahihetőségünket. Érdemtelenül ülünk egy botrány közepén, miközben eddig csak öntöttük a pénzt az egészségügybe és támogatás helyett gáncsoskodásban volt részünk. Megalakulásunk óta ígérgették nekünk, hogy a ma is fizetett tisztességes díj ellenében hosszú távú bérleti szerződést köthetünk a Nyírő Gyula Kórházzal. Megnyertük az erre kiírt tendert, aláírtuk a szerződést a Nyírő Gyula Kórházzal, most éppen arra várunk, hogy a fővárosi önkormányzat egészségügyi bizottsága jóváhagyja azt. Eddig – ezen testület tudomása mellett – évente hosszabbították a szerződéseket, ennek ellenére mi jelentős összeget, körülbelül 140 millió forintot fordítottunk az épület felújítására, új berendezések és gépek beszerzésére. Különösen büszke vagyok arra, hogy a jövő hónapban köszönthetjük az ezredik újszülöttet, vagy arra, hogy túl vagyunk az 500. endoszkópos sebészeti nagyműtéten. Ezekért a beavatkozásokért a páciensek mindegyike saját zsebből fizette a térítési díjat. Ha ezeket a szolgáltatásokat az egészségbiztosítónak kellett volna kifizetnie, akkor az több mint 220 millió forintjába került volna az államnak. Magának a fővárosnak is előnyt hozott a mi tevékenységünk, mert beruháztunk olyan ingatlanba, ami az enyészeté lett volna, és összességében egy évben 80 millió forinttal javítjuk a Nyírő Gyula Kórház jövedelmezőségét.
origo.hu
Napi balfék: a Pottyondyk éhen maradnak!
