A szoba elsötétül. A vetítő halkan búg, a képek apró kattanással követik egymást, miközben anya, apa, a nagyobb testvér vagy nagyszülő mesélni kezd. A gyerekek pedig elbűvölve nézik a lepedőre vetített csodavilágot. Mert a diafilm nemcsak mese, hanem egy kicsit varázslat is. Hiába vagyunk összenőve a telefonnal, tévével, laptoppal, ez ma is működik.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy már a legújabb mesék is megjelennek diafilm formában. Ezzel párhuzamosan régi diafilmek és vetítők cserélnek gazdát netes adok-veszek oldalakon, vagy épp családon belül öröklődnek tovább. Sőt, új vetítőgépeket is gyártanak.
Emellett egyre több könyvtárban, közösségi térben, gyerekbarát szállodában tartanak nyilvános vetítést. A diafilm tehát nemhogy nem tűnt el, újra hódít.
Nézzük, honnan indult ez az egész!
A diafilm története: így kezdődött a varázslat
Réges-régen, amikor még a mozi sem létezett, képmutogatók járták a vásárokat. Vetítettek, meséltek, magyaráztak, afféle utazó mesemondók voltak. Aztán jött a laterna magica, a varázslámpás, ami festett üveglapokat vetített a falra. Innen pedig már csak egy ugrás volt a diafilm: a 20. század elején megjelent a 35 mm-es filmszalagra nyomott képek világa.
Ezeket egyébként először nem a gyerekszobába, hanem tantermekbe szánták, hogy színesítsék az órákat. Egy bizonyos Schambach Gyula tanár 1902-ben például egy saját vetítőgépet épített, amely akár kétméteres képet is ki tudott vetíteni. A Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyár is gyártott már diafilmeket 1913-tól, oktatási segédanyagként. Néhány évvel ezután indult útjára a „Falu Urániája” mozgalom, ami faluról falura vitte a képeket a magyar mondákról, a magyar irodalom remekeiről vagy éppen a növénytermesztésről. A korszak egyik legismertebb darabja a Magyar Golgota volt, amely Trianon traumáját dolgozta fel. A második világháború után ezen a téren is új korszak kezdődött. Vászonra került a kommunista ideológia, a termelőszövetkezetek dicsérete. A mese mellett azt is megmutatták, hogyan kellene gondolkodni a világról. A kommunista propaganda olyannyira fontosnak találta ezt az eszközt, hogy Diahíradó néven sorozatot indítottak: rövid, képes híreket, sporteseményeket tettek diafilmre, természetesen a megfelelő szűrőn keresztül. Ezek mellett a Magyar Diafilmgyártó Vállalat első évtizedeiben több mint 4000 ismeretterjesztő diafilm is készült. Gyakorlatilag nincs olyan témakör, amit ne dolgoztak volna fel, kezdve az óvodások helyes öltöztetésével, Budapest irodalmi emlékein át az űrrakéták működéséig.
