Kihalóban vannak Magyarországon az aprófalvak, hiába van Salföld is a világ közepén. Ahol ugyan nincs már harangozó, de mise minden szombat este van – mondja Somogyi Győző festőművész, majd arról beszél, hogy a Káli-medencei lakhelyén, a népszerű nyaralóhelyen már a hozzá hasonló betelepültek alkotják az őslakosságot. – Most tájképeket festek, hogy a régi Salföldből, a régi világból megmaradjon valami. A romló, pusztuló, változó táj szépségét szeretném megörökíteni. Hogy idejétmúlt lenne a tájképfestészet – amit időnként a hivatalos művészetkritika egy része valóban kicikiz – cáfolom. Az avantgárd viszont rövid életű lesz, mert nincs közönsége – mondta határozottan. Somogyi Győzőtől megtudtuk: a tájképek mellett most egy Lenti közeli apró település, Magyarfalva katolikus templomában egy 120x100 centiméteres oltárképet fest. – Aki ismer, tudja, nem áll távol tőlem ez a munka. Mindig is törekvésem volt, hogy megfessem a szent családot – fűzte hozzá. A salföldi alkotó – akiről sokan tudják, hogy lótenyésztéssel is foglalkozik, és időnként országjáró lovas túrára is vállalkozik – sajnálja, hogy mélypontra került a Művészetek Völgye, mert mint mondja: Kapolcs kudarca – ha a Völgyet nem is ottaniak, hanem fővárosi művészek „csinálták” – a környék egésze helyi kultúrájára, közösségi életére is kedvezőtlenül hat. Kérdésünkre, hogy nem hiányolja-e a Balaton korábbi években megszokott, nyarankénti nagy, közösségi kiállításait, azt válaszolta: a kollektív kiállításokra ma már nincs pénz. – Az állami kultúrpolitika egyenlő a nullával, a megye szegény mint a templom egere, és az önkormányzatoknak sincs miből pénzelni a festmények szállítását. Ma olyan emberek „működtetik” a képzőművészetet, mint Ligeti Gábor, a lellei Kapoli-galéria vezetője, mutatott vendéglátójára a salföldi alkotó.
origo.hu
Meghalt egy ember a négyes-hatos villamos vonalán
