Védett gyógyszerek, védtelen milliók

(Brüsszel)

Szenzációval rukkolt elő a napokban a The Independent, a némileg baloldalra hajló, pártoktól független brit politikai napilap. Johann Hari, a cikk szerzője azt mutatja be, hogy a világ óriás multi gyógyszergyártó cégei profithajhászása mögött mi a szörnyű igazság. Embermilliók halála. E multik az orvosi tudást veszik körül elektromos kerítéssel. A lényeg: ma a Földünkön élő emberek közül az arra leginkább rászorultakat – akiknek az életük orvosság beszedésén múlik – akadályozzák meg ezen orvosságok gyártásában. A legújabb példa: most, amikor a szegény emberek lakta világban a gyárak kétségbeesetten igyekeznek egy közismert, saját előállítású olcsó gyógyszert, a Tamiflut gyártani, ezt nem tehetik meg. S hogy miért? Azért, mert az ultragazdag gyógyszergyárak védelmezhetik szabadalmaikat és nyereségüket. Csakhogy ennek elkerülésére van megoldás, de ezt mégsem vesszük igénybe. A cikk a miértre ad magyarázatot.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO hónapok óta jelzi, hogy ha az új influenza a világ legszegényebb népeit is megfertőzi, akkor több százezer, akár több millió ember pusztulhat el. Azaz a kór igazi, de megelőzhető járványt eredményezhet. De a detektívsztori rejtélyének megoldása az igazi nagy történet arról, hogy miként működik világunk, írja Johann Hari, a cikk szerzője. Kormányaink évtizedeken át furcsa rendszer kialakulását engedélyezték a gyógyszerek kifejlesztésére. A munka oroszlánrészét olyan tudósok végzik, akik kormányzati, azaz adófizetői pénzen működő egyetemi laboratóriumokban dolgoznak. A gyógyszergyártó vállalatok a fejlesztési folyamat késői szakaszába lépnek be, és a kutatási költségeknek csak egy kis részét fedezik. E szakaszra már nem igazán a kreativitás jellemző, hanem egyes vegyszerek és tesztek vásárlása, illetőleg elvégzése. A kutatásra és fejlesztésre költségvetésüknek csak 14 százalékát fordítják. Ennek fejében megkapják a gyártás kizárólagos jogát, és így éveken át ők részesülnek a kidolgozott gyógyszerek értékesítéséből származó haszonból. E gyógyszereket azután éveken át más nem készítheti el.
Mindennek eredménye igen gyakran halálos. Egy példa. Az AIDS elleni gyógyszer szabadalmának tulajdonos cégei bíróságra mentek, hogy megakadályozzák az apartheid utáni Dél-Afrikát e gyógyszer generikus (utángyártott) változatai elkészítésében. Az AIDS-betegeknek így egy éven át száz dollárért tudtak volna gyógyszert adni a tízezer dollárba kerülő „márkás” készítmény helyett, amelyekből a profit a Svájcban és a Kajmán-szigeteken bejegyzett gyógyszermultik zsebébe vándorol. Ugyanez a helyzet most a Tamiflu nevű gyógyszerrel. A gyártó a Roche nevű gyógyszeróriás. Érdekes módon a WHO a Rochét támogatja, és nem azokat a szegény országokat, amelyek a Tamiflu generikus változatát akarják gyártani, az eredeti ár töredékéért kínálva azokat saját szegény betegeinek. Azonos a helyzet a malária elleni gyógyszerrel. A világon ez a betegség évente milliókat gyilkol. Mi a megoldás? Joseph Stiglitz, a Nobel-díjas közgazdász javaslata például igen egyszerű. A nyugati világ kormányainak több milliárd dolláros alapot kellene létrehozniuk, amelyből kifizetik a betegségek elleni oltóanyagok kikísérletezését. A legtöbbet azokra a betegségekre fordítanák, amelyek milliókkal végeznek. Miután a gyógyszert kikísérletezik, a jog köztulajdonban maradna. Vagyis bárki, bárhol gyárthatna ilyen orvosságokat. Ez a módszer a bruttó nemzeti össztermék 0,6 százalékába kerülne. A multik azonban lobbisták hadseregeit alkalmazzák, hogy egy ilyen megoldás ellen harcoljanak, és hogy gyakorlatilag ők írják a törvényeket. Azt, hogy mindez, azaz az orvosi tudás karanténba helyezése megtörténhet, a The Independent, napjaink egyik leggroteszkebb történetének nevezi.