David Lynch és a meditáció

Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát. És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból: úgy, elfogadva azt, lett minden teremtett dolog. Hermész Triszmegisztosz írta ezt a Tabula Smaragdinában, akinek birtokában volt a világ tudásának három része. Ötezer év telt el azóta. Számtalan meditációs objektum szegélyezte az utat, a lét géniuszainak ujjlenyomatai. Maharishi Mahesh jógi, akinek a történelemre gyakorolt hatása már csak azért is felbecsülhetetlen, mert kirángatta a Beatlest öltönyeikből, a tiszta tudat óceánjáról beszélt, és ezt kutatta Ken Kesey is a szédült haverjaival a Savpróbákon. Aztán néhány évtizeddel később a kvantumfizikusok, ahogy egyre beljebb és beljebb haladtak az anyagban, megtalálták és egységes térnek nevezték. Dr. John Hagelin természettudós kijelentette, hogy minden létező dolog ebből a térből származik és így találkozott össze a védikus és a modern tudomány.
Az, ami kint van, ugyanaz, mint ami bent van, mondhatjuk Hermész után. Isten tehát bennünk él, csak már alig kap levegőt, annyi mindent pakoltunk rá. A kiszabadítására tervezett kommandósakcióban jó fegyver a transzcendentális meditáció.
David Lynch amerikai filmrendező írt egy könyvet Hogyan fogjunk nagy halat? címmel, magyarul is olvasható, Pozsonyban adta ki a Kalligram kiadó. (Lám, a nyelv igazi törvénye.) A kötet nem horgásznapló, bár a szerzőtől az sem volna meglepő, hanem a meditáció, a tudat és a kreativitás kölcsönhatását piszkálgatja. Jó kis mankó a Twin Peaks, a Veszett a világ, vagy a Mulholland Drive képeinek megfejtéséhez, de ennél több, hasznosabb. Lynch azt írja, hogy mindenkiben létezik az egységes tér, mindig is létezett, korlátlan, végtelen és örökkévaló. Az életnek az a szintje, aminek soha nem volt kezdete, volt, van és örökké lesz is. Életre lehet kelteni. Ha az ember életet ad magában az egységes térnek, eljut a megvilágosodásig, az egyén teljességének megvalósulásáig. És ha egy ember tágítja a tudatát, és növeli az egység fényét, a negatív dolgok fokozatosan felszívódnak.
A nagy kísérlet tehát az lenne (gondolom én), ha egyszerre, tömegesen, százmilliók, küldenénk egy jelet arról, hogy azt, ami most van, már nem szeretnénk többé, mert nem jó nekünk. Nyilván közel az idő, mert így nem mehet tovább. A transzcendentális meditáció nagyszerű dolog, de ha valakinek nem megy, semmi oka az elkeseredésre. Van egy másik (?) út, ugyanoda vezet, úgy hívják, ima. Bemegyek a medjugorjei templomba, határozott elképzelésekkel. Aztán csak egyetlen mondatot ismételgetek az elfolyó időben, köszönöm, Uram. És elkezdem érezni, ahogy a kegyelem, a béke és a szeretet szétárad bennem, és az erek dübörögve viszik a központba, a szívbe. És minden világos. Olyan szabad vagyok, mint még soha.