Mint a bazsarózsa

A hosszan tartó betegségéből felépült Törőcsik Mari és a világhírű orosz rendező, Anatolij Vasziljev Marguerite Duras Naphosszat a fákon című darabjával „debütál” a Csiky Gergely Színház új évadjában. Törőcsik Marival a kaposvári teátrum művészbejárójában váltottunk néhány szót.

2009. 09. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elbűvölő Kaposvár. Gyulán voltam így elbűvölve, mert azt gondoltam, hogy ott, a Viharsarokban lesz majd egy csúf kis város. Hát, ez itt csupa virág, tisztaság, nincsenek összefirkálva a falak. Irigylem a kaposváriakat – kezdi őszinte udvariassággal beszélgetésünket Törőcsik Mari.
– Ha ilyen szépnek találja, miért kerülte el eddig a várost?
– Nem kerültem el. Egyszer játszottam itt Gabriel García Márquez Száz év magány című darabjában.
– Óvatosan lépett be a színház hátsó bejáratán. Csak nem félt?
– De igen. Világéletemben féltem új helyre belépni, féltem belépni a beregszásziakhoz vagy a Katonába, és féltem most itt is – amint azonban átléptem a küszöböt, jó volt. Remélem, jó lesz itt.
– Lelkileg már felgyógyult, és láthatóan jókedvű, de miért a bal kezét nyújtotta a találkozásunkkor?
– A jobb kezem talán sose lesz jó, és ezt a nézők is látni fogják. Ám mivel egy öregasszonyt játszom, a szerepbe ez is belefér. Lehet, Marguerite Duras öregasszonyának is olyan volt a jobb keze, mint most az enyém. Egyébként virulok, mint egy bazsarózsa.
– Dolgozott már Vasziljevvel?
– Hogyne. Rendezett a Művész Színházban, és játszottam a színészeivel Moszkvában. A szakma csodálatos, arisztokratikus szórakozása volt az. Élmény volt az ő orosz színészei mellett magyarul beszélni úgy, hogy értettük egymást. Vasziljev más nyelvekhez is nagyon ért. Aztán játszottam Szolnokon, ugyancsak az ő rendezésében, egy Osztrovszkij-darabban.
– Milyen vele próbálni?
– Ő a „nagy próbáló”. Rettenetes ember… Mondtam is egyszer neki, menjen csak vissza Oroszországba. Komolyra fordítva: igazán jó vele próbálni. Itt Kaposvárott júliusban négy hetet dolgoztunk együtt, és most augusztusban egy hetet. Aztán majd folytatjuk.
– És ön mivel folytatja majd a Nemzetiben?
– Alföldi úr megengedte, hogy ha az évadban egy szerepet akarok, egyet kapok. Ajánlott egy óriási és egy kisebb szerepet, és én a kisebbet választottam. Végül is hetvennégy éves vagyok, amikor színpadra lépek, hetvenöt leszek. Csoda, hogy egyáltalán élek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.