Mint a bazsarózsa

A hosszan tartó betegségéből felépült Törőcsik Mari és a világhírű orosz rendező, Anatolij Vasziljev Marguerite Duras Naphosszat a fákon című darabjával „debütál” a Csiky Gergely Színház új évadjában. Törőcsik Marival a kaposvári teátrum művészbejárójában váltottunk néhány szót.

Elbűvölő Kaposvár. Gyulán voltam így elbűvölve, mert azt gondoltam, hogy ott, a Viharsarokban lesz majd egy csúf kis város. Hát, ez itt csupa virág, tisztaság, nincsenek összefirkálva a falak. Irigylem a kaposváriakat – kezdi őszinte udvariassággal beszélgetésünket Törőcsik Mari.
– Ha ilyen szépnek találja, miért kerülte el eddig a várost?
– Nem kerültem el. Egyszer játszottam itt Gabriel García Márquez Száz év magány című darabjában.
– Óvatosan lépett be a színház hátsó bejáratán. Csak nem félt?
– De igen. Világéletemben féltem új helyre belépni, féltem belépni a beregszásziakhoz vagy a Katonába, és féltem most itt is – amint azonban átléptem a küszöböt, jó volt. Remélem, jó lesz itt.
– Lelkileg már felgyógyult, és láthatóan jókedvű, de miért a bal kezét nyújtotta a találkozásunkkor?
– A jobb kezem talán sose lesz jó, és ezt a nézők is látni fogják. Ám mivel egy öregasszonyt játszom, a szerepbe ez is belefér. Lehet, Marguerite Duras öregasszonyának is olyan volt a jobb keze, mint most az enyém. Egyébként virulok, mint egy bazsarózsa.
– Dolgozott már Vasziljevvel?
– Hogyne. Rendezett a Művész Színházban, és játszottam a színészeivel Moszkvában. A szakma csodálatos, arisztokratikus szórakozása volt az. Élmény volt az ő orosz színészei mellett magyarul beszélni úgy, hogy értettük egymást. Vasziljev más nyelvekhez is nagyon ért. Aztán játszottam Szolnokon, ugyancsak az ő rendezésében, egy Osztrovszkij-darabban.
– Milyen vele próbálni?
– Ő a „nagy próbáló”. Rettenetes ember… Mondtam is egyszer neki, menjen csak vissza Oroszországba. Komolyra fordítva: igazán jó vele próbálni. Itt Kaposvárott júliusban négy hetet dolgoztunk együtt, és most augusztusban egy hetet. Aztán majd folytatjuk.
– És ön mivel folytatja majd a Nemzetiben?
– Alföldi úr megengedte, hogy ha az évadban egy szerepet akarok, egyet kapok. Ajánlott egy óriási és egy kisebb szerepet, és én a kisebbet választottam. Végül is hetvennégy éves vagyok, amikor színpadra lépek, hetvenöt leszek. Csoda, hogy egyáltalán élek.