A bohóc hatalma

A napokban fény derült arra is, az egykori államtitkár meghamisította az önéletrajzát. A curriculum vitae-ben feltüntetett közgazdász- diplomát ugyanis nem sikerült megszereznie, mert nem írta meg a szakdolgozatát. Miután lapunk rámutatott a turpisságra, az új miniszter kénytelen volt kijavítani a nyilvános adatait

Óriási szerencséje van a Magyar Köztársaságnak, hogy az elkövetkezendő alig nyolc hónapban jó kezekben lesz a nemzet biztonsága. Igaz, jelenleg nincs kinevezett főigazgatója a Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NBH), miközben sikeresen megszüntették a szervezet kémelhárító igazgatóságát. Manapság megbízott vezetője van csupán az olykor elengedhetetlen „szakmunkát”, például a lehallgatásokat végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak is, ahogyan szintén ideiglenes főnök áll a katonai elhárítás élén. A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ pedig mindössze egy kérdéses státusú adatbázisként működik. Titokminiszterünk viszont van, szinte válogathatunk a szocialisták körében az erre alkalmas személyek között, mint tót a vadkörtében. A Fidesz választási kampányrendezvényét szlovák robbantókra hivatkozva megtorpedózó, ellenzéki újságírókat és politikusokat zaklató, immáron rabosított Szilvásy György fekete korszaka után egyszer csak polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterként ismerhette meg a közvélemény Gyurcsány Ferenc kifutófiúját, az ifjú mezőgazdász Ficsor Ádám személyében. Most meg Draskovics Tibor ugródeszkájáról elrugózva egyenesen a bársonyszékbe huppant Juhász Gábor, a közgazdasági abszolutóriummal rendelkező Harley Davidson-os mátranováki géplakatos legény.
Juhász hétfőn le is tette a hivatali esküjét a parlamentben, miközben a rendszerváltónak mondott politikusok egy része éppen arra várhatott, mikor repedeznek meg a freskók az egykoron komoly szellemi tekintélyek szavait visszhangzó patinás épület falán. Igaz, a plafon már jóval korábban omladozni kezdhetett volna, ha arra gondolunk, ki mindenkiből lehetett már miniszter az elmúlt húsz évben e viharvert hazában.
A szocialisták új kormánytagja hiába is kezdeményezett találkozót az Orbán-kormány két volt titokminiszterével, azok nem kívántak vele beszélgetni a nemzetbiztonsági szolgálatok helyzetéről. Juhász kérése persze leginkább olyan, mint amikor a labdarúgópályán valakit térden rúgnak és le is köpdösnek, majd ártatlan tekintettel nyújtják a segítő kezet, hogy elkerüljék a piros lapot és a szurkolók legvadabb gyűlöletét.
Amennyiben valakinek kétsége lenne afelől, hogy az elhárítás irányítására nem Juhász Gábor a legalkalmasabb, akkor csak arra kell gondolnia, a nemrég kinevezett miniszter miként szerepelt a parlamenti meghallgatásán. Őszinte küldetéstudattal hárította el magától a nemzetbiztonsági bizottság ülésén például az ellenzék érveit azzal kapcsolatban, hogy az NBH az utóbbi években sok esetben az alkotmányt semmibe véve működött. Hiába emlékeztette a fideszes Demeter Ervin, hogy több országgyűlési biztos is aggályosnak nevezte a hivatal eljárásait, az UD Zrt. ügyében pedig egyenesen törvénysértéssel gyanúsítják a szervezet egykor vezetőjét, Juhász csak annyit mondott: nincs tudomása alkotmányon kívüli működésről, de ha bárkinek ismerete lenne erről, akkor nyugodtan jelentse, és ő rögtön intézkedik. Különben sem szeretne a múltba tekinteni, inkább a jövőbe néz, a tanulságok levonásával még azokra a súlyos hibákra is igyekszik fátylat borítani, amelyek miatt az NBH jogi osztályán leállították egy éppen fegyvert vásárló feltételezett sorozatgyilkos megfigyelését. Juhász, miközben a képviselők körében általános megdöbbenést keltve ilyeneket és ezekhez hasonlókat mondott, a tőle megszokott, erőltetett, nyájas mosollyal, hosszú, ártatlan pillantásokkal tűrte, hogy politikai ellenfelei kemény szavakkal illessék. Olyan volt, mint azon a bizonyos bátorterenyei majálison, ahol néhány féldeci után felállt egy dobogóra, és kapitális ökörségeket beszélt. Több mátrai erdő újbirtokosaként például azzal sértegette a helybélieket, hogy gyermekkorában bizony mindenki lopta a fát a környék vadonjából, ha egy hosszú törzsű példányt kellett fölszalagozni május elsején. Aztán az Európai Unióról szólva megjegyezte, hogy a közös határokkal megvalósult Petőfi álma, és ma már nem kell útlevéllel Erdélybe utazni. Azt persze talán még a bátorterenyei általános iskolások is tudják, hogy Petőfi korában nem kellett passzus azoknak, akik meg kívánták látogatni Erdélyt. Juhásznak azonban az egész magyar história összképe van a fejében.
Mint ahogyan már említettük, a múlt nem érdekli, csak előre tekint, szinte látja a jövőt. Nem véletlen, hogy fontos ember volt ő mindig, amióta csak politizál. A gépipari technikumban természetesen KISZ-vezetőként koptatta a padot, hogy aztán érettségi után azonnal beléphessen a Magyar Szocialista Munkáspártba. Nemsokára kijárt egy főiskolát, hogy irodavezető lehessen a munkahelyén, majd a kilencvenes években természetesen Gyurcsány Ferenccel együtt a Demisz egyik alapítójaként építette a vagyonszerzők karrierjét. Gépipari és közgazdasági tanulmányai után hová is kerülhetett volna, mint a belügyi területre, a több tárca vezetésében is jeleskedő, nagy tudású két polihisztor, Lamperth Mónika és Draskovics Tibor mellé. Ebben az időszakban, csak egy kis időre váltotta az államtitkári székben Kondorosi Ferenc, a 2006. október 23-i rendőrattak idején. A több ember szemének kilövését eredményező, brutális oszlatást azonban a parlamentben már Juhász magyarázta, büszkén feszítve az MSZP-s padsorok előterében, ahonnan egy emberként röhögött a Ház kormánypárti fele az ájultra vert fideszes képviselő, Révész Máriusz esetén. Közben ismeretlen fantomok gépkarabéllyal rálőttek a rendőrség Teve utcai palotájára, Juhász pedig mosolyogva tolta rá az ügyészségre a végső felderítés felelősségét.
Az újdonsült titokminiszter nyilvánvaló hazugságra ragadtatta magát, amikor civil jogvédőket vádolt meg a Dunaszerdahelyre utazó futballszurkolók felhergelésével. Érdekes hozzászólásokkal örvendeztette meg a Tisztelt Házat a Zuschlag-ügyben is. Az Országgyűlés falai között védte meg a sokadszor jogsértés gyanújába keveredett Szilvásy Györgyöt, aki a már gyanúsított Zuschlagot figyelmeztette, hogy lehallgatják. Pajzsot emelt a Bács-Kiskun megyei rendőrkapitány elé, aki vélhetően egyeztetett Zuschlaggal az ellene folyó nyomozásról, és oltalmazta a pártját is, amely tízmillió forintot ajánlott fel a bűnszervezetben elkövetett csalással vádolt ifjú szocialistának az MSZP elhagyásáért. A legbotrányosabb azonban az, ahogyan főnökét, Draskovics Tibort mentegette, amikor kiderült, hogy az igazságügyi és rendészeti miniszter befolyásolni kívánta a Nemzeti Nyomozó Iroda részvételét a Hír TV riporterei ellen folyó lejárató akcióban. Az emlékezetes, sajtótörténeti eseményben szabolcsi maffiózók működtek közre, hogy kábítószer-terjesztés gyanújába sodorjanak két újságírót.
Ezek után már csak csepp a tengerben, hogy a napokban fény derült arra is, az egykori államtitkár meghamisította az önéletrajzát. A curriculum vitae-ben feltüntetett közgazdászdiplomát ugyanis nem sikerült megszereznie, mert nem írta meg a szakdolgozatát. Miután lapunk rámutatott a turpisságra, az új miniszter kénytelen volt kijavítani a nyilvános adatait. Akár nevethetnénk is ezen a szánalmas elíráson és Juhászon, mint a bohócon, aki nadrágtartót hord, mert nem bízhat a mások által túl bőre szabott gatyájában. A régi bölcsesség szerint azonban jobb, ha nem kacagunk, mert ha a bohócnak hatalma lesz, már nem szabad nevetni rajta.