Visszatérés Guantánamóról

Az ÁVO börtöncelláinak vasajtóit verték a smasszerek az Andrássy út 60.-ban, hogy a politikai foglyok egy idő után bevallják a nem létező bűneiket. Az amerikaiak horrorfilmek hangjait bömböltették a lelakatolt magánzárkákban napokon át, hogy megtörjenek a „terroristák”.

Kifejezetten diplomatikus lépésnek tűnik a magyar kormányzat részéről egy volt guantánamói fogoly befogadása, miközben Németországot, egyik szövetségesünket manapság szinte naponta merényletekkel fenyegeti meg az al-Kaida nevű terrorszervezet. Balázs Péter külügyminiszternek ráadásul sikerült meglovagolnia azt a helyzetet, hogy Bajnai Gordon mindenáron közös fényképet akart készíttetni Barack Obamával. Az erőfeszítést siker is koronázta, a fotózásra odaállt a magyar kormányfő mellé még az amerikai elnök felesége is, csillogó sztármosollyal fogták közre a náluk egy fejjel alacsonyabb magyar miniszterelnököt, míg el nem készült a tévésorozatba illő családi ikon. Azt azonban nem igazán lehet tudni, hogy a giccsbe hajló fotón kívül vajon milyen politikai megfontolás vezethette a magyar kormányt arra, hogy egy Guantánamón tartott terroristának mondott személyt megpróbáljanak „integrálni” az állampolgáraink közé.
A hírek szerint egy szaúd-arábiai férfi, egy palesztin, illetve egy Burkában született fiatalember neve áll a magyaroknak előkészített palettán, amiről választhatunk. Mindhármukat Pakisztánban érték utol az amerikaiak, és természetesen azzal vádolták őket, hogy csatlakoztak az al-Kaidához. Az ezt megerősítő vallomásukat alvásmegvonásos kínzásokkal csikarták ki belőlük Kuba megszállás alatt tartott zónájában, ahol nem érvényesek az amerikai demokrácia törvényei. Sőt, egyáltalán nem érvényesek semmilyen jogszabályok.
A módszert régóta alkalmazzák, nálunk például az ÁVO börtöncelláinak vasajtóit verték a smasszerek az Andrássy út 60.-ban, hogy a politikai foglyok ne tudjanak aludni, és egy idő után bevallják a nem létező bűneiket. Az amerikaiak finomítottak a metóduson, ők horrorfilmek hangjait bömböltették a lelakatolt magánzárkákban napokon át, hogy megtörjenek a „terroristák”. A guantánamói tábor csúcsra járatása idejében Magyarországon Medgyessy Péter volt a miniszterelnök, és éppen fabábként csetlett-botlott az „útelágazódások” között, miután kénytelen volt elismerni, hogy a kádárista hírszerzés szigorúan titkos tisztjeként védte a hazát. Mint később kiderült, eközben úgy röpködtek a légterünkben az egyik fogolyszállításokban érintett amerikai társaság, a Vision Airlines gépei, mint a szentjánosbogarak a nyári éjszakában. Ez volt az a cég, amely a „Guantánamó-expressznek” elnevezett járatokat is működtette, vagyis a már említett kubai amerikai támaszpontra szállította a rabokat.
Talán nem csak a sors groteszk játéka, hogy ebben az időben a járatokat fogadó Budapest Airport szóvivője éppen az a Szollár Domokos volt, aki ma Bajnai Gordon szócsöveként tevékenykedik. Szollár elismerte, hogy ezek a gépek azért választották Ferihegyet, mert Magyarország félúton van az Egyesült Államok és a Közel-Kelet között. Bevallotta azt is, hogy amióta a magyar repülőtér NATO-bázis lett, vannak titkos katonai repülések, amelyeknél nem ellenőrizhetik az utasokat. Aztán a Medgyessy-kormány átadta a taszári katonai repteret az amerikai hadseregnek egy tábor létrehozásához. A kormányfő ekkor is fényképezkedett a volt amerikai elnökkel, de feltehetőleg ez jóval komolyabb következményekkel járt Magyarországra nézve, mint Bajnai modellkedése a Fehér Házban.
A hivatalos tájékoztatás szerint 2003 elején „iraki önkéntesek kiképzése” folyt Taszáron, sokan azonban úgy gondolták, hogy az egész amerikai tábor csupán megtévesztés, valami más célja lehet az Egyesült Államok hadseregének. Ezt a kételyt erősítette fel a kormányzat homályos, félrevezető jellegű kommunikációja is, amely akkor indult el, amikor a BBC News 24 hírtévé magyarországi tudósítója közölte: iraki ellenzéki körökből úgy értesült, hogy iraki diverzánsok kiképzésére ajánlotta fel Taszárt Medgyessy Péter. A volt kormányfő első zavarában „tolmácsok, hadtáposok” felkészítéséről beszélt, a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs főigazgatósága pedig ezt amerikai állampolgárságú, iraki önkéntesek berepülésének engedélyezésére módosította. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter viszont – aki valószínűleg maga sem tudta, hogy mire készülnek nálunk az amerikaiak, és angoltudását, szellemi képességeit tekintve egyébként sem volt nehezen átverhető – később úgy nyilatkozott, hogy „amerikai papírokkal rendelkező, az USA hadseregével szerződéses viszonyban álló személyek” jelentek meg a bázison. A dezinformációk szabad áramlása jegyében a Pentagon szóvivője ezek után arról beszélt, hogy iraki ellenzékieket küldenek Taszárra. Ezt viszont Medgyessy igyekezett megcáfolni az Izvesztija című orosz lapnak adott interjújában. Kijelentette: valójában az amerikai hadsereg egységei kapnak kiképzést Somogyban.
Az ügyben egyébként a külföldi sajtó is csak találgatott. A Handelsblatt című német lap közlése szerint száműzetésben élő irakiakat hoztak a taszári támaszpontra, a The Washington Post pedig az egyik január közepén megjelenő számában azt írta: a Pentagon „szélesebb körű műveleti felhasználást szeretne a terroristák utáni hajszában”, és ennek részeként képeznek ki ezer iraki emigránst a taszári légi bázison. A cikk írója szerint feltételezhető, hogy a magyarországi kiképzéssel a Pentagon titkos képességet kívánt kifejleszteni „a CIA által gyanakvással kezelt iraki ellenzéki csoportok felhasználásával”.
Azóta is kérdés azonban, hogy a taszári bázis akkori feladatairól kiadott nyilatkozatoknak mi köze lehetett a valósághoz. Az legalábbis felettébb gyanús, hogy eredetileg csaknem háromezer ember érkezését tervezték, végül viszont csak 72 „jelentkezőt” sikerült „felkészíteni” a titkos feladatokra.
Lapunknak a taszári bázis bezárását követően sikerült rátalálnia a volt reptéren egy régi katonai területre, amelyről a laktanyában dolgozókat úgy tájékoztatták, hogy többek között ott zajlott az irakiak kiképzése.
Különös, szögesdrótokkal övezett, holdbéli tájon vezetett az utunk, bunkerszerű építmények között. A helyiek elmondása szerint néhányan akkoriban abból éltek, hogy lefüggönyözött, üres buszokkal furikáztak az amerikaiak megbízásából ennek a helynek a környezetében, mintha történne ott valami. Éjszakánként pedig rendszeres volt a repülőgép-forgalom, és számos katonai helikopter is landolt a taszári betonon.
Nem véletlen, hogy ilyen körülmények között egyes biztonságpolitikai szakértők már azt sem tartották kizártnak, hogy valójában álkiképzés folyhatott Taszáron, és a laktanyát televíziós tudósítások hamisítására, illetve hadifoglyok vagy menekültek későbbi elhelyezésére használták fel. Erre alapul szolgálhatott az a The Washington Post és a The Guardian által megszellőztetett hír is, hogy az USA titkos börtönöket üzemeltetett kelet-európai országokban, például Taszáron, mert az Egyesült Államok területén tilos a kínvallatás. A magyar kormány azonnal cáfolta, hogy hazánkban lettek volna titkos CIA-börtönök. A parlament nemzetbiztonsági bizottságának erről szóló ülését ugyanakkor a szocialisták kérésére nyilvánosan tartották meg, kizárva, hogy közölhessenek az ügyről bármilyen titkos információt a képviselőkkel.
Az említett híradások igazságtartalmát ma már szinte lehetetlen megvizsgálni. Egy guantánamói rab viszont Bajnai Gordon ígérete szerint nemsokára hazánkba utazik, hogy „átneveljék”. A most befogadásra váró vendég a hivatalos közlések szerint valóban igazi fogoly volt, ma már nem beszélnek tolmácsokról meg diverzánsokról, csak a lelkiismeretről, ami furdalhat minket az európai politikusok nevében is. Várhatóan repülőgéppel érkezik, az is lehet, hogy titkos járaton. Gépmadárral vándorol, miközben az ég tudja, hogy éppen költözik-e, avagy visszatér.