Visszatérés Guantánamóról

2009. 10. 09. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ÁVO börtöncelláinak vasajtóit verték a smasszerek az Andrássy út 60.-ban, hogy a politikai foglyok egy idő után bevallják a nem létező bűneiket. Az amerikaiak horrorfilmek hangjait bömböltették a lelakatolt magánzárkákban napokon át, hogy megtörjenek a „terroristák”.


Kifejezetten diplomatikus lépésnek tűnik a magyar kormányzat részéről egy volt guantánamói fogoly befogadása, miközben Németországot, egyik szövetségesünket manapság szinte naponta merényletekkel fenyegeti meg az al-Kaida nevű terrorszervezet. Balázs Péter külügyminiszternek ráadásul sikerült meglovagolnia azt a helyzetet, hogy Bajnai Gordon mindenáron közös fényképet akart készíttetni Barack Obamával. Az erőfeszítést siker is koronázta, a fotózásra odaállt a magyar kormányfő mellé még az amerikai elnök felesége is, csillogó sztármosollyal fogták közre a náluk egy fejjel alacsonyabb magyar miniszterelnököt, míg el nem készült a tévésorozatba illő családi ikon. Azt azonban nem igazán lehet tudni, hogy a giccsbe hajló fotón kívül vajon milyen politikai megfontolás vezethette a magyar kormányt arra, hogy egy Guantánamón tartott terroristának mondott személyt megpróbáljanak „integrálni” az állampolgáraink közé.
A hírek szerint egy szaúd-arábiai férfi, egy palesztin, illetve egy Burkában született fiatalember neve áll a magyaroknak előkészített palettán, amiről választhatunk. Mindhármukat Pakisztánban érték utol az amerikaiak, és természetesen azzal vádolták őket, hogy csatlakoztak az al-Kaidához. Az ezt megerősítő vallomásukat alvásmegvonásos kínzásokkal csikarták ki belőlük Kuba megszállás alatt tartott zónájában, ahol nem érvényesek az amerikai demokrácia törvényei. Sőt, egyáltalán nem érvényesek semmilyen jogszabályok.
A módszert régóta alkalmazzák, nálunk például az ÁVO börtöncelláinak vasajtóit verték a smasszerek az Andrássy út 60.-ban, hogy a politikai foglyok ne tudjanak aludni, és egy idő után bevallják a nem létező bűneiket. Az amerikaiak finomítottak a metóduson, ők horrorfilmek hangjait bömböltették a lelakatolt magánzárkákban napokon át, hogy megtörjenek a „terroristák”. A guantánamói tábor csúcsra járatása idejében Magyarországon Medgyessy Péter volt a miniszterelnök, és éppen fabábként csetlett-botlott az „útelágazódások” között, miután kénytelen volt elismerni, hogy a kádárista hírszerzés szigorúan titkos tisztjeként védte a hazát. Mint később kiderült, eközben úgy röpködtek a légterünkben az egyik fogolyszállításokban érintett amerikai társaság, a Vision Airlines gépei, mint a szentjánosbogarak a nyári éjszakában. Ez volt az a cég, amely a „Guantánamó-expressznek” elnevezett járatokat is működtette, vagyis a már említett kubai amerikai támaszpontra szállította a rabokat.
Talán nem csak a sors groteszk játéka, hogy ebben az időben a járatokat fogadó Budapest Airport szóvivője éppen az a Szollár Domokos volt, aki ma Bajnai Gordon szócsöveként tevékenykedik. Szollár elismerte, hogy ezek a gépek azért választották Ferihegyet, mert Magyarország félúton van az Egyesült Államok és a Közel-Kelet között. Bevallotta azt is, hogy amióta a magyar repülőtér NATO-bázis lett, vannak titkos katonai repülések, amelyeknél nem ellenőrizhetik az utasokat. Aztán a Medgyessy-kormány átadta a taszári katonai repteret az amerikai hadseregnek egy tábor létrehozásához. A kormányfő ekkor is fényképezkedett a volt amerikai elnökkel, de feltehetőleg ez jóval komolyabb következményekkel járt Magyarországra nézve, mint Bajnai modellkedése a Fehér Házban.
A hivatalos tájékoztatás szerint 2003 elején „iraki önkéntesek kiképzése” folyt Taszáron, sokan azonban úgy gondolták, hogy az egész amerikai tábor csupán megtévesztés, valami más célja lehet az Egyesült Államok hadseregének. Ezt a kételyt erősítette fel a kormányzat homályos, félrevezető jellegű kommunikációja is, amely akkor indult el, amikor a BBC News 24 hírtévé magyarországi tudósítója közölte: iraki ellenzéki körökből úgy értesült, hogy iraki diverzánsok kiképzésére ajánlotta fel Taszárt Medgyessy Péter. A volt kormányfő első zavarában „tolmácsok, hadtáposok” felkészítéséről beszélt, a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs főigazgatósága pedig ezt amerikai állampolgárságú, iraki önkéntesek berepülésének engedélyezésére módosította. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter viszont – aki valószínűleg maga sem tudta, hogy mire készülnek nálunk az amerikaiak, és angoltudását, szellemi képességeit tekintve egyébként sem volt nehezen átverhető – később úgy nyilatkozott, hogy „amerikai papírokkal rendelkező, az USA hadseregével szerződéses viszonyban álló személyek” jelentek meg a bázison. A dezinformációk szabad áramlása jegyében a Pentagon szóvivője ezek után arról beszélt, hogy iraki ellenzékieket küldenek Taszárra. Ezt viszont Medgyessy igyekezett megcáfolni az Izvesztija című orosz lapnak adott interjújában. Kijelentette: valójában az amerikai hadsereg egységei kapnak kiképzést Somogyban.
Az ügyben egyébként a külföldi sajtó is csak találgatott. A Handelsblatt című német lap közlése szerint száműzetésben élő irakiakat hoztak a taszári támaszpontra, a The Washington Post pedig az egyik január közepén megjelenő számában azt írta: a Pentagon „szélesebb körű műveleti felhasználást szeretne a terroristák utáni hajszában”, és ennek részeként képeznek ki ezer iraki emigránst a taszári légi bázison. A cikk írója szerint feltételezhető, hogy a magyarországi kiképzéssel a Pentagon titkos képességet kívánt kifejleszteni „a CIA által gyanakvással kezelt iraki ellenzéki csoportok felhasználásával”.
Azóta is kérdés azonban, hogy a taszári bázis akkori feladatairól kiadott nyilatkozatoknak mi köze lehetett a valósághoz. Az legalábbis felettébb gyanús, hogy eredetileg csaknem háromezer ember érkezését tervezték, végül viszont csak 72 „jelentkezőt” sikerült „felkészíteni” a titkos feladatokra.
Lapunknak a taszári bázis bezárását követően sikerült rátalálnia a volt reptéren egy régi katonai területre, amelyről a laktanyában dolgozókat úgy tájékoztatták, hogy többek között ott zajlott az irakiak kiképzése.
Különös, szögesdrótokkal övezett, holdbéli tájon vezetett az utunk, bunkerszerű építmények között. A helyiek elmondása szerint néhányan akkoriban abból éltek, hogy lefüggönyözött, üres buszokkal furikáztak az amerikaiak megbízásából ennek a helynek a környezetében, mintha történne ott valami. Éjszakánként pedig rendszeres volt a repülőgép-forgalom, és számos katonai helikopter is landolt a taszári betonon.
Nem véletlen, hogy ilyen körülmények között egyes biztonságpolitikai szakértők már azt sem tartották kizártnak, hogy valójában álkiképzés folyhatott Taszáron, és a laktanyát televíziós tudósítások hamisítására, illetve hadifoglyok vagy menekültek későbbi elhelyezésére használták fel. Erre alapul szolgálhatott az a The Washington Post és a The Guardian által megszellőztetett hír is, hogy az USA titkos börtönöket üzemeltetett kelet-európai országokban, például Taszáron, mert az Egyesült Államok területén tilos a kínvallatás. A magyar kormány azonnal cáfolta, hogy hazánkban lettek volna titkos CIA-börtönök. A parlament nemzetbiztonsági bizottságának erről szóló ülését ugyanakkor a szocialisták kérésére nyilvánosan tartották meg, kizárva, hogy közölhessenek az ügyről bármilyen titkos információt a képviselőkkel.
Az említett híradások igazságtartalmát ma már szinte lehetetlen megvizsgálni. Egy guantánamói rab viszont Bajnai Gordon ígérete szerint nemsokára hazánkba utazik, hogy „átneveljék”. A most befogadásra váró vendég a hivatalos közlések szerint valóban igazi fogoly volt, ma már nem beszélnek tolmácsokról meg diverzánsokról, csak a lelkiismeretről, ami furdalhat minket az európai politikusok nevében is. Várhatóan repülőgéppel érkezik, az is lehet, hogy titkos járaton. Gépmadárral vándorol, miközben az ég tudja, hogy éppen költözik-e, avagy visszatér.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.