A szegények érseke

Óscar Andrés Rodríguez Maradiaga, Honduras első bíborosa, Tegucigalpa érseke a közelmúltban kapott díszdoktori oklevelet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karán. Lapunk a több mint fél éve tartó hondurasi válság okán többek között arról kérdezte, mennyire tud hatni egykori tanítványára,  Manuel Zelaya megbuktatott elnökre. De a beszélgetés során az is kiderült, hogy része volt hazája külső adósságainak elengedésében.

A korszerű főpap. Nem véletlen, hogy nagyon népszerű a most 66 éves szaléziánus szerzetes Óscar Andrés Rodríguez Maradiaga, aki hét nyelven beszél, karizmatikus tanár és pap, és több hangszeren is játszik. Rómában végezte el a teológiai tanulmányokat, erkölcstant és filozófiát tanult, majd foglalkozott klinikai pszichológiával, sőt pszichiátriával is. Latin-Amerika egyházaiban nagyon becsülik, amiért összhangot talált a korszerűség és a hagyományok között. Az 1978-ban püspökké szentelt Maradiagát 1993-ban kinevezték Tegucigalpa érsekének, majd 2001-ben a közép-amerikai ország első bíborosának. Aztán II. János Pál halála után, 2005-ben a latin-amerikai pápajelöltek között hangsúlyosan szóba került az ő neve is. XVI. Benedek 2007-ben kinevezte a Caritas Internationalis vezetőjének is, több fontos egyházi szervezet tagja Latin-Amerikában és a Vatikánban is. 2003-ban, az iraki háború kezdete után kijelentette, hogy az igazságtalanság és a szegénység az igazi tömegpusztító fegyver. Tevékenyen részt vesz a szakadár csoportokkal folytatott tárgyalásokban is. Fontosnak tartja, hogy újragondolják a nemzetközi jog elveit éppen az olyan kis államok védelmében is, mint Honduras. (MN)

Eddigi életútja során sok kiemelkedő emberrel találkozott. Kit tekint példaképének?
– Egyértelműen II. János Pál pápát, aki Isten szolgájaként vállalta, hogy utazásaival, üzeneteivel fáradozik a közjóért, a világ békéjéért, ezért sokan az utazó pápának nevezték. Ő ezt tudatosan vállalta. Az emberek többsége ugyanis nem tud Rómába jönni, és sosem láthatják a pápát, tehát ő megy el hozzájuk. Hondurasban csak egyszer járt egyetlen napra, 1983-ban. De azóta az emberek teljesen megváltoztak, és ettől kezdve nőtt meg a papi hivatást választók száma.
– Életrajzában többször lehet olvasni, hogy sokszor sürgette a szegények védelmét. És még azt is elérte, hogy elengedjék több ország külső adósságát.
– Így van, Hondurasnak tíz évig tartó küzdelem után sikerült elérnie, hogy a nemzetközi pénzintézetek elengedjék az ország külső adósságát. És így nem kell fizetnünk évente négyszázmillió dollárt a nemzetközi bankoknak csak a kamatokra, és abban állapodtunk meg, hogy ezt az összeget a szegénység enyhítésére fordítjuk, de sajnos – és ez különösen fájt nekem –, Manuel Zelaya, aki az utóbbi 16 hónapban belevágott Hugo Chávez XXI. századi szocializmusának megvalósításába, ehelyett korrupcióra fordította. Ugyanakkor Zelaya elnökségének első éveiben sok mindent elért, de azért bukott meg, mert örökre a hatalomban akart maradni.
– Tudomásom szerint a hondurasi alkotmányt 27 év alatt már 22-szer módosították.
– Csakhogy a katonai diktatúrák húsz éve után 1982-ben viszszatért az ország a demokratikus keretek közé, és pontosan azért, hogy ne ismétlődjön meg a múlt, benne hagytak olyan védett cikkelyeket, amelyeket már nem lehet módosítani. Az egyik ilyen éppen az államfők folyamatos váltakozása. Aki pedig megsérti ezt a rendelkezést, azonnal elveszti elnöki posztját. Ezt alkalmazták Zelaya esetében is.
– Egyháza részt vett a béketárgyalásokban a korábbi polgárháborúk lezárásakor. Most a helyzet Hondurasban újra közel jár a polgárháborúhoz. Mit tud tenni az egyház, vagy ezúttal mégsem vesz részt a tárgyalásokban?
– Részt veszünk azokon, de sokkal inkább a háttérbe húzódva, mivel ma már kicsit bonyolultabb a helyzet, hiszen most már nem annyira ideológiáról van szó, mint a 80-as években. Akkor marxista gerillák harcoltak El Salvadorban, Guatemalában és Nicaraguában. Napjainkban viszont alapjában véve a kábítószer és a korrupció határozza meg a konfliktusok lényegét. És így már jóval nehezebb tárgyalni. Ennek ellenére segédpüspökömmel sikerült felvennünk a kapcsolatot a brazil nagykövetségre menekülő volt elnökkel, hogy keressük a megbékélés lehetőségeit.
– Interjúiban gyakran említi, hogy Manuel Zelaya valamikor a tanítványa volt. Sőt hozzátette, ha tovább tanítja, akkor most ő is pap lenne…
– Így van. Ahogy én látom, Zelaya jó ember, ám sajnos engedett becsvágyának, de főleg Chávez azon tervének, hogy ő is húsz évig maradhasson hatalmon. Ekkor akarta módosítani az alkotmányt, hogy újraválaszthassák. Ez nem volt lehetséges, ezért távoznia kellett.
– Az egyik argentin napilap szerint a Vatikán nagyon megorrolt önre, amiért beavatkozott a hondurasi válságba, és azt feltételezték, hogy még pápajelöltségét is elvesztette…
– Ez teljesen hamis beállítás. Először is, a Clarín Buenos Aires-i tudósítója semmiről és semmit nem tud. Másodszor, nem én írtam a július 4-én közzétett kiáltványt, hanem az összes hondurasi püspök, én csak felolvastam. Harmadszor, a pápa kezdettől fogva támogatott, úgyhogy ez az információ is légből kapott, a cikk írója csak a címoldalakra akart kerülni vele.