Egymásnak adják a kilincset az újságírók. Jólesik a nyüzsgés, vagy lennének inkább csendesebbek a napok?
– Szeretem a nyugalmat, de azzal, hogy egyetlen kollégájának sem mondok nemet, tartozom mindazoknak, akik szurkoltak értem, akiktől gyönyörű sms-eket kaptam a meccs után és akik most bizonyára kíváncsiak rám. A késői időpont ellenére a magyar tévénézők ötven százaléka nézte a bokszolásomat, és szerintem 99 százalékuk örült a győzelmemnek.
– Felmerül egyáltalán, hogy van, aki nem? Bár kétségtelenül ön az örökös meglepetés. Mintha az emberek nem akarnák megtanulni, hogy Erdei Zsolt legyőzhetetlen bajnok.
– Szeretem, ha lebecsülnek. Ez a sikerem egyik kulcsa. Nekem Columbo felügyelő gyerekkorom óta a példakép, a kis, jelentéktelennek látszó szivaros ember a kopott ballonkabátjában, akinek mindig van még egy kérdése, aki a végén csalhatatlanul megtalálja a gyilkost. Én is ilyen Columbo-féle ember vagyok, kis senkiházi, köpcös, hiszen még a saját súlycsoportomban is alacsonynak számítok, kicsit alamuszi, aki azonban, ha kell, odavág. Az ellenfeleim is gyakran követik el azt a hibát, hogy lenéznek. A nézők meg sajnálni szoktak, hogy szegény Zsolt, nem elég kemény, megint packáznak vele. Sokan azért becsmérelnek, hogy unalmas vagyok. Még a mostani győzelmem után is olvastam olyat a Profiboksz.hu-n, hogy gyáva Erdei. A fanyalgóknak úgysem lehet soha betömni a szájukat.
– Fragomeni is lebecsülte?
– Ő nem. Láttam a szemében az izgalmat és a félelmet.
– Lehet, hogy az a fanyalgás oka, hogy Kokóhoz hasonlítják, aki médiaszemélyiség volt, vállalkozó, kedves és magabiztos fickó. Önnek meg a bokszon kívül nincs másik, látványos élete.
– Kokó nemzeti hős volt, de már jöttek utána mások, és mindig lesznek majd újak. Ez így van rendjén. Nekem valóban a boksz volt sokáig az egyetlen életem, és másfél évvel ezelőtt még ezen az egy lábon álltam. De azóta megváltoztak a dolgok. Most már ki van találva a jövő.
– Ez lesz az utánpótlás-nevelés?
– A tanítás valóban a legfontosabb ebben a jövőben. Be akarom fejezni a szakedzőit a Testnevelési Egyetemen. Egy évem már megvan. És akkor megvalósulhat az álmom, az a kis bokszklub, amelyikben a tehetséges gyerekeknek nem kell fizetniük a felszerelésért, ahol tényleg a legjobbak sportolhatnak, nem azok, akik megengedhetik maguknak. Még emlékszem arra, mekkora szám volt, amikor megkaptuk a KSI-ben az első bokszcipőt. Még tízszer jobban akartam bokszolni! Szeretnék jó bunyósokat kinevelni, gyerekeket, akik az utcáról bejönnek, és a tengés-lengés helyett a sportot választják, abban vezetik le rengeteg energiájukat. Nekem is túl sok volt az energiám, és amíg meg nem találtam a sportot, a bokszot, addig kényszerből sok rosszaságot csináltam. De amikor elkezdtem bunyózni, villámcsapásszerűen megváltoztam. És nem csak azért, mert az edzőteremben azt hallottam, hogy a civil életben a bokszoló nem üt. Hanem mert egyszerre az a sok energia értelmet, célt kapott. Tehát olyan klubot kell felépíteni, amelyik támogatja a tehetségeket, amelyik megfogja és megtartja azokat a gyerekeket, akiket a társadalom ma elenged. Az lesz a neve: Madárfészek.
– Vagyis meg fog élni a bokszból?
– Abból biztosan nem. A magyar ökölvívás most nagy bajban van, de olyan a hagyománya, hogy mindig fel tud hozni kiváló sportolókat. Már működnek azok a vállalkozásaim, amelyek biztosítják majd a hátteret.
– Ahogy tudom, nagy üzleti érzéke nincs.
– Nem is én irányítom ezeket. Én nem szeretnék mást, csak az utánpótlás-neveléssel foglalkozni.
– Korábban azt nyilatkozta, pontosan tudja, meddig akar bokszolni. Nyilvános már az időpont?
– Még nem mondhatom meg.
– Mégis mi még a cél?
– A legjobb akarok lenni a világon.
– Melyik súlycsoportban?
– Nekem a félnehézsúly a súlycsoportom, normális állapotomban 82–83 kiló vagyok. A cirkálósúly, amelyikben most bajnok lettem, a 79,3 és 90,7 kilogramm közöttiek súlycsoportja. Akik abban indulnak, azok rendszerint 97 kilóról fogyasztanak. Egyszóval nem az én méreteim.
– Most, hogy ismét bizonyított, végre megrendelői helyzetbe került az Universumnál?
– Ott soha nem lesz egyetlen sportoló sem megrendelő. Ha én menedzser lennék, biztosan felkopna az állam, mert nem tudnám nem képviselni a bokszolót. Az ő szemszögükből viszont érthető, ahogy működnek. Egyetlen közös célja van a klubnak és a bokszolónak: mindegyik pénzt akar keresni. Nekem a szerződésem szerint két év alatt öt meccset kell biztosítaniuk. Ennyi a kötelezettségük. Persze én is úgy gondolom, hogy ha már a bokszra tettem fel az életemet, akkor megérdemlem, hogy meglegyen a biztos jövőm. Meg vannak más szempontjaim is. Sportoló vagyok, aki nemcsak a csúcsra tör, de híres arról, hogy mindig korrekt, fair play játékos. És ez a korrektség rendszerint az ellenfeleimre is ráragad.
– Nem szokott félni meccs előtt?
– Imádok bunyózni, ha valamitől, akkor a vereségtől, a kudarctól félek. Ne higgye, hogy az ütés fáj! De a fáradtság, az nagyon tud fájni.
– És honnan van az erő, hogy felálljon a padlóról? Mert ez a mostani nem az első eset volt.
– Azt nem tudom. De nem véletlen, hogy sok ellenfelem visszalépett már. Mert szunnyadó vulkán vagyok, és ezt egyre többen megtapasztalják.
origo.hu
Rendkívüli, 14 vármegyére szóló figyelmeztetést adtak ki felhőszakadás veszélye miatt
