Egy hónapig látható a Szépművészeti Múzeum új kiállítása

Csaknem negyven, a múzeum támogatói körének adományaiból újonnan vásárolt kortárs alkotást mutat be a Szépművészeti Múzeum Emlékező gyakorlatok című kiállítása. Az október 14-től egy hónapig látható tárlaton tíz hazai és öt külföldi művész alkotásaival találkozhatnak a látogatók. A Szépművészeti Múzeum immár negyedik alkalommal rendezi meg a támogatói kör segítségével megvásárolt új szerzeményeket bemutató tárlatát.

Bede Kincső alkotása

– Az Emlékező gyakorlatok kiállítás a 2021-ben létrejött támogatói kör jóvoltából létrejött vásárlásokat mutatja be – mondta Petrányi Zsolt a kiállítás bemutatóján. A Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese hozzátette: „ebben a jubiláris évben a Szépművészeti Múzeum kiegészítő támogatásával egy olyan műtárgyegyüttes lett gyűjteményünk része, ami egy önmagában is értelmezhető kortárs művészeti kiállítás. A művek témája, a kiállítás rendezése tükrözi a három támogatott gyűjtemény, a Jelenkori Gyűjtemény, a Grafikai, valamint az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemények céljait, hogy 

olyan művek kerüljenek kollekcióinkba, amelyek egymást erősítve pozicionáljak a hazai és a nemzetközi műveket, sőt olyan témákat közelítenek meg, amelyek jellemzik a közép-európai művészek gondolkodásmódját. 

A kiállítás és a támogatói kör társadalmi felelősséget vállaló tevékenysége a jövő generációinak is példát mutat abban, hogy a kulturális értékek megőrzése nemcsak egyének és intézmények erőfeszítésén múlik, hanem a mecenatúra felvállalásával egy közösség még nagyobb hatékonysággal tud részt venni egy múzeum gyarapításában” – hangsúlyozta a főigazgató-helyettes.

Várnai Gyula: Oldenburg

Somlói Zsolt, a támogatói kör elnöke a sajtóbemutatón elmondta:

– Meggyőződésünk, hogy a művek gyűjtése a jövő kulturális örökségének formálása. Tagjaink elhivatott mecénásokként hozzájárulnak, hogy a kortárs magyar művészet a nemzetközi diskurzus szerves részeként jelenjen meg a múzeumi kollekcióban. A támogatói körnek köszönhetően az elmúlt években mintegy 60 magyar és nemzetközi műalkotás került a gyűjteménybe, amelyeket minden évben egy-egy kabinetkiállításon mutat be a múzeum

– hívta fel a figyelmet az elnök.

Ulbert Ádám: Bivalyháton

Az Emlékező gyakorlatok című kiállítás több nézőpontból azt vizsgálja, hogy miként alakul és működik a személyes és a kollektív emlékezet. 

A régió közösen átélt történelmi múltján, az ehhez kapcsolódó, párhuzamosan megjelenő emlékezeti narratívákon és az egyéni művészi perspektívákon keresztül kirajzolódik a hazai és nemzetközi alkotók közötti dialógus, amely történelmi, művészettörténeti és emlékezetkutatási rétegeket egyaránt érintve mutat rá arra, hogyan válhat a művészet a közös emlékezés és a kollektív gondolkodás eszközévé.

 

Az emlékezés kultúrája a múlthoz való viszony különféle formáira épül: a múltat mindig az emlékezés rekonstruálja. 

A kiállított művek közös vonása, hogy mindegyik valamilyen kultúrtörténeti, művészettörténeti vagy történelmi referenciából indul ki.

Történelmi események, a művész személyes emlékezeti archívumai, az antik, a reneszánsz és a barokk művészet parafrázisai, a 20. század eleji izmusok absztrakciója vagy régiónk modernista művészete szintetizálódnak és kerülnek megidézésre ezekben az alkotásokban. 

A kiállítás elméleti kiindulópontja Jan Assmann A kulturális emlékezet című könyvének fogalomkészlete, különös tekintettel a kommunikatív és a kulturális emlékezet megkülönböztetésére. Míg a kommunikációban élő emlékezet az esetek többségében három nemzedékre terjed ki, a kulturális emlékezet tárgyiasult, intézményesült formában több évszázadon, sőt évezredeken átívelő tudás- és jelentésöröklést tesz lehetővé. 

A kiállítás a kollektív történelmi emlékezetnek arra az aspektusára is reflektál, hogy miként őrizzük meg, értelmezzük vagy dolgozzuk fel a társadalmat mélyen formáló történelmi tapasztalatok emlékét. Felvetődik a kérdés: képes-e a test emlékek tárolására olyan életesemények hatására, amelyek mély és maradandó nyomot hagynak rajta? Ilyen események lehetnek például a terhesség, a szülés, a gyász testi-lelki folyamatai, de idetartoznak a betegségek és a műtétek, a tartós nélkülözés, az erőszak, a kiszolgáltatottság vagy az üldöztetés is. Az egykori szocialista országok esetében az emlékezet sokszor az épített örökség kontextusában is megnyilvánul. A középületek, a lakótelepek, a köztéri szobrok és az emlékművek nemcsak a korszak funkcionális lenyomatai, hanem a múlt politikai, ideológiai és esztétikai rétegeinek hordozói is. 

A kiállítás célja annak feltárása, hogyan formálódik és működik mind a személyes, mind a kollektív emlékezet, milyen megjelenési formái vannak a kortárs művészeti praxisokban, valamint miként értelmezhetők a kortárs műalkotások mint emlékezethordozók vagy új emlékezeti struktúrák létrehozói.

Kiállított művészek:

Bede Kincső, Paula Doepfner, Stano Filko, Gál András, Horváth Gideon, Vladimír Houdek, Koós Gábor, Ravasz András, Șerban Savu, Markus Schinwald, Szabó Ádám, Tarr Hajnalka, Ulbert Ádám, Várnai Gyula, Vécsei Júlia.

A kiállítás kurátora: Harangozó Katalin