A kalandozások együtt jártak azzal, hogy nemcsak kincseket, ékszereket, ingóságokat, állatokat zsákmányoltak, hanem foglyokat is ejtettek; mind a vikingek, mind pedig a magyarok. A foglyokat elsősorban a családjuk váltotta ki, ha azonban ez nem történ meg, eladták őket Bizáncba rabszolgának, de előfordult olyan is, hogy az ősmagyarokat szolgálták. Így fordulhatott elő, hogy vikingek kerülhettek magyar szolgálatba is.
A vikingekre is jellemző volt a többistenhit
A vikingeknek, akárcsak az ősmagyaroknak több istenünk volt. Hasonlóképpen az ősmagyarokhoz, a természeti erőket isteneknek tekintették. Izgalmas mitológiájukból érdemes kiemelni Odint, a főistent, és Heilt, az alvilág istenét.
A magyarokhoz hasonlóan, ősi történeteik nemzedékről nemzedékre, szájról szájra terjedtek egészen addig, amíg az Edda gyűjteményben és az izlandi sagákban írásba foglalták ezeket.
A vikingek támadásaikkal ugyanúgy rettegésben tartották az európaiakat, mint a magyarok. Később aztán ők is lecsendesültek: megtértek a keresztény hitre. Mint láthattuk tehát, az ősmagyarok és a vikingek kapcsolata igen sokrétű volt. A tudósoknak éppen ezért érdemes a legmodernebb eszközökkel a még feltáratlan régészeti kincsek nyomába eredni, és kutatni az esetleges genetikai kapcsolódásokat is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!