A vikingek és a magyarok között fontos kapcsolódási pont, hogy mindkettő kalandozó nép volt, és egyaránt rettegtek a harcosaiktól a nyugat-európaiak. Langó Péter régész a Mandinernek nyilatkozott a viking–magyar kapcsolatok legújabb kutatási eredményeiről.
A vikingekről dióhéjban
Abban a hatalmi vákuumban, amely Nagy Károly halála és a Frank Birodalom meggyengülése miatt jött létre, kiemelkedő szerepe volt a harcosoknak. A vikingek germán eredetű népcsoport, akikről az első források a VIII. századból származnak. Kiváló hajósok, kereskedők és rettenthetetlen harcosok voltak. A viking népcsoportok közül a norvégok fedezték fel Izlandot, majd továbbhajóztak és 1000 körül Észak-Amerika földjére léptek, Leif Eriksson vezetésével. Az ugyancsak a vikingek közé tartozó dánok Európa nyugati partvidékén fosztogattak, angliai területeket foglaltak el. Megsarcolták Párizst is. Egy részük Franciaországban telepedett el, belőlük lettek a normannok. A svédek orosz területen kereskedtek, majd terjeszkedni kezdtek és végül letelepedtek. Ők lettek a varégok és a ruszok.
A magyarok és a varégok zsoldosként szolgáltak együtt a Bizánci Birodalomban.
A vikingek harcmodorának – akár a magyarokénak – része volt a halált megvető bátorság és a cselezés. Karddal, harci szekercével, szúrófegyverrel harcoltak, íjaztak és nyilaztak.
A vikingek és magyarok anyagi kultúrája is hasonló volt – emelte ki Langó Péter. Az feltárt övek, tarsolylemezek, kengyelek, süvegdíszek sok hasonló vonást mutattak.
Vikingekkel fedezte fel Amerikát a magyar Tyrkir?
Langó Péter kiemelte azt is, hogy
az egyik utazó, akit Tyrkirnek hívtak, és a vikingekkel tartott, nem volt skandináv anyanyelvű és neve erősen a türkhöz hasonlít, ami a magyarok korabeli elnevezése volt. Tehát nem zárhatjuk ki, hogy egy magyar utazó együtt tett felfedezéseket a vikingekkel.
Bernáth István, korábban pedig Pivány Jenő e rejtélyes és vélelmezett magyar alakjával.
Szőlőtőkét láttak Amerikában
Egy este kitűnt, hogy nincs meg egyik emberük, méghozzá a déli származású Tyrkir. Leifet nagyon érzékenyen érintette a hír, mert Tyrkir már hosszabb ideje élt apja házanépe körében, és kicsi gyermekkora óta kedvesen bánt Leiffel, aki most alaposan ráripakodott társaira és tizenkettedmagával elindult, hogy Tyrkirt megtalálják. Nem jutottak azonban messzire a kunyhóiktól, már jött is feléjük Tyrkir. Boldogan üdvözölték, Leif viszont rögtön észrevette, hogy nevelőapja feltűnően jó hangulatban leledzik.[…] – Hol késlekedtél ily sokáig, nevelőapám? – kérdezte tőle Leif. – Miért maradtál el társaidtól? De Tyrkir előbb csak forgatta a szemét, és nagyokat fintorgott, majd elkezdett hosszan az anyanyelvén beszélni, amit a többiek nem érthettek. Egy kis idő múltán aztán izlandiul folytatta: – Nem is mentem olyan messzire tőletek – mondta. Mégis nagy újságom van…szőlőt, szőlőtőkéket találtam.– Forrás Grœnlendinga saga, mely megörökítette Leif Eriksson utazásait. Ebben nevezte Tyrkirt nevelőapjának Leif.
