Vikingek Bizánc szolgálatában

A középkor egyik legkülönösebb fejezete a Varang gárda története: viking harcosok, akik a bizánci császár hűséges testőrségévé váltak. Ezek a zord északi férfiak a háború mesterei voltak, akik vérrel és karddal írták be nevüket Konstantinápoly történetébe.

A vikingek a korai középkor rettegett harcosai voltak Európa-szerte Fotó: AFP/John D Mchugh

A vikingek útja a császár szolgálatába

A IX–XI. század fordulóján Európa-szerte rettegtek a vikingek neve hallatán. Hajóikkal eljutottak Angliába, Franciaországba, Oroszországba – sőt, a Fekete-tenger partvidékéig is. A mai Svédország területéről származó varég vikingek a Dnyeper mentén hajózva jutottak el a szláv Kijevhez, amelyet a IX. század végén hódítottak meg, és a Rusz állam központjává tettek.

A vikingek alapították meg a kijevi Ruszt is (Fotó:  History Channel)

A hagyományos krónikák – például a Régmúlt idők elbeszélése – szerint Kijevet eredetileg a szláv testvérek, Kij, Scsek és Khoriv, valamint nővérük, Lybid alapították. A varégok később, Rurik és Oleg (Helgi) vezetésével vették uralmuk alá, létrehozva a Kijevi Rusz dinasztiáját, amely a Bizánccal való kapcsolat egyik fő közvetítőjévé vált.

A vikingek mint híres harcosok felkeltették a bizánci császárok érdeklődését (Fotó: History Chanell)

A bizánci források „varégoknak” nevezték ezeket a harcosokat, s katonai képességeik hamar felkeltették a császár érdeklődését. A X. század végén II. (Bolgárölő) Baszileiosz császár hivatalosan is megalapította a Varang gárdát. A testőrség eredetileg 6000 skandináv és rusz zsoldosból állt, akik az uralkodó személyes védelmét látták el. Baszileiosz egyetlen feltételt szabott: a varégok csak neki tartozhattak hűséggel. A zsoldosok ezért a bizánci trón egyik legmegbízhatóbb támaszai lettek.

Eskü a császárra és a vérre

A Varang gárda tagjai esküt tettek, hogy életüket adják a császárért. A források szerint hűségük legendás volt, s még a palotaforradalmak idején is ritkán álltak át az ellenség oldalára. A varégok különleges státuszt élveztek: saját nyelvüket és szokásaikat is megtarthatták, s gyakran külön lakónegyedben éltek Konstantinápolyban.

I. Jusztinianosz bizánci császár és udvartartása (VI. századi mozaik) (Fotó: Wikimedia Commons/Erce')

A császár testőreiként nemcsak díszes ceremóniákon jelentek meg, hanem a leghevesebb csatákban is. 

Kiváló közelharcosok voltak, jellegzetes fegyverük a hatalmas kétkezes bárd, amelyet bizánci krónikások „észak viharaként” emlegettek. Egyes ábrázolásokon hosszú, vörös köpenyt és ezüsttel díszített sisakot viselnek, ami megkülönböztette őket a birodalom más katonáitól.

Harald Hardrada és a legendás varégok

A gárda leghíresebb tagja kétségkívül Harald Sigurdsson, azaz Harald Hardrada volt, aki később Norvégia királyaként vált ismertté. Ifjú korában Bizáncba ment, és a Varang gárdában szolgált, ahol gyorsan előlépett parancsnokká. A sagák szerint vagyonát és hírnevét Konstantinápolyban szerezte, mielőtt hazatért, hogy trónkövetelőként lépjen fel.

A vikingek császári szolgálatba állva is megtartották ősi szokásaikat és hagyományaikat (Fotó:  AFP/Carl De Souza)

A varég zsoldosok nemcsak skandinávok voltak. A XI. századtól egyre több angolszász harcos is csatlakozott hozzájuk, miután 1066-ban a normannok meghódították Angliát. Számukra Bizánc a bosszú és a megélhetés helye lett: az utolsó szabad angol harcosok így lettek a keleti császár testőrei.

A Varang gárda tagjai jól fizetett zsoldosok voltak. 

A császári udvarban ajándékokat, földet és aranyat kaptak, és joguk volt részesedni az elfoglalt városok kincseiből is. Ez tette a varégokat a középkor egyik leggazdagabb katonai közösségévé.

A vikingek a császár védelmére esküdtek fel (Fotó: Wikimedia Commons)

Ám a hűségnek ára volt: a bizánci trón gyakori hatalmi harcai során a gárda gyakran keveredett belső konfliktusokba. 

Előfordult, hogy a varégok a császárt védték, majd néhány évvel később másikat segítettek trónra. Az ő szemükben a szolgálat a császárnak szólt – nem a politikának.

A Varang gárda hanyatlása

A XIII. századra a Varang gárda szerepe fokozatosan megszűnt. A keresztes háborúk, a latin uralom és a birodalom gyengülése elsodorta a régi rendszert. Amikor 1453-ban Konstantinápoly elesett, a források szerint még voltak varég származású testőrök a palotában, akik a végsőkig harcoltak a falakon.

II. Mehmed bevonul  Konstantinápolyba, miután bevette a várost (Fotó: Wikimedia Commons)

Ezzel zárult le a Varang gárda története – egy különös szövetség, amelyben az északi barbárok a keleti civilizáció őrzőivé váltak.

A Varang gárda emléke ma is él: skandináv sagák, bizánci krónikák és legendák őrzik alakjukat. A Konstantinápolyban talált rúnás feliratok tanúsítják, hogy ezek a harcosok nem feledték származásukat, még idegen földön sem. 

Bizánciak és arabok összecsapása a lalakaoni csatában (863) (Fotó: Wikimedia Commons)

A gárda nem csupán katonai egység volt, hanem két világ találkozásának jelképe – a viking bátorság és a bizánci hatalom szövetsége.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.