A vikingek útja a császár szolgálatába
A 9–11. század fordulóján Európa-szerte rettegtek a vikingek neve hallatán. Hajóikkal eljutottak Angliába, Franciaországba, Oroszországba – sőt, a Fekete-tenger partvidékéig is. A mai Svédország területéről származó varég vikingek a Dnyeper mentén hajózva jutottak el a szláv Kijevhez, amelyet a 9. század végén hódítottak meg, és a Rusz állam központjává tettek.
A hagyományos krónikák – például a Régmúlt idők elbeszélése – szerint Kijevet eredetileg a szláv testvérek, Kij, Scsek és Khoriv, valamint nővérük, Lybid alapították. A varégok később, Rurik és Oleg (Helgi) vezetésével vették uralmuk alá, létrehozva a Kijevi Rusz dinasztiáját, amely a Bizánccal való kapcsolat egyik fő közvetítőjévé vált.
A bizánci források „varégoknak” nevezték ezeket a harcosokat, s katonai képességeik hamar felkeltették a császár érdeklődését. A 10. század végén II. (Bolgárölő) Baszileiosz császár hivatalosan is megalapította a Varang gárdát. A testőrség eredetileg 6000 skandináv és rusz zsoldosból állt, akik az uralkodó személyes védelmét látták el. Baszileiosz egyetlen feltételt szabott: a varégok csak neki tartozhattak hűséggel. A zsoldosok ezért a bizánci trón egyik legmegbízhatóbb támaszai lettek.
Eskü a császárra és a vérre
A Varang gárda tagjai esküt tettek, hogy életüket adják a császárért. A források szerint hűségük legendás volt, s még a palotaforradalmak idején is ritkán álltak át az ellenség oldalára. A varégok különleges státuszt élveztek: saját nyelvüket és szokásaikat is megtarthatták, s gyakran külön lakónegyedben éltek Konstantinápolyban.
A császár testőreiként nemcsak díszes ceremóniákon jelentek meg, hanem a leghevesebb csatákban is.
Kiváló közelharcosok voltak, jellegzetes fegyverük a hatalmas kétkezes bárd, amelyet bizánci krónikások „észak viharaként” emlegettek. Egyes ábrázolásokon hosszú, vörös köpenyt és ezüsttel díszített sisakot viselnek, ami megkülönböztette őket a birodalom más katonáitól.
Harald Hardrada és a legendás varégok
A gárda leghíresebb tagja kétségkívül Harald Sigurdsson, azaz Harald Hardrada volt, aki később Norvégia királyaként vált ismertté. Ifjú korában Bizáncba ment, és a Varang gárdában szolgált, ahol gyorsan előlépett parancsnokká. A sagák szerint vagyonát és hírnevét Konstantinápolyban szerezte, mielőtt hazatért, hogy trónkövetelőként lépjen fel.
