Gyakorlatilag azt jelenti a „tudomásulvétel”, hogy az államok szabadon eldönthetik, aláírják-e az egyezményt – magyarázta Yvo de Boer, az ENSZ klímaügyi főfelelőse. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár azt emelte ki, hogy a zárónyilatkozat tudomásulvétele is elegendő ahhoz, hogy annak azonnali gyakorlati hatása legyen.
A koppenhágai egyezmény konkrét összeget irányoz elő a fejlődő országoknak nyújtandó rövid távú, 2010 és 2012 közötti, valamint hosszú távú – 2020 utáni – klímavédelmi támogatásra vonatkozóan. A fejlett országok előbbire három év alatt összesen harmincmilliárd, utóbbira évente százmilliárd dollárt szánnának. A záródokumentumban szerepel a globális felmelegedés 2 Celsius-fokban való maximálásának célkitűzése is.
Az egyezmény legfőbb hiányossága, hogy nem tartalmaz számszerű kibocsátáscsökkentési célokat. Az egyezményt aláírók ugyanakkor a szöveg szerint kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2010. január 31-ig meghatározzák ezeket a célokat, s hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalások teljesítését és az iparosodott államok támogatásainak felhasználását átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszik.
*
Maguk a résztvevők is megpróbálták kincstári optimizmussal kezelni a megszületett nyilatkozatot. Szombaton Barack Obama, a földkerekség legtöbb káros anyagot kibocsátó országának, az Egyesült Államoknak az elnöke dicsérte a dokumentumot, amely szerinte az előttünk álló évek környezetvédelmi munkájának alapjául szolgál majd. A nyilatkozat egyébként egy öttagú csoport által benyújtott javaslat alapján született, amelyben az Egyesült Államok mellett Dél-Afrika, Brazília, India és Kína is szerepelt. Ennek megfelelően Peking külügyminisztere a dokumentumot „új kezdetnek” nevezte. Jang Csie-cse (Yang Jiechi) közölte, a fejlődő és a fejlett országoknak teljesen más a korábbi és a mostani szén-dioxid-kibocsátási rátájuk, valamint a nemzeti sajátosságaik, fejlődési szintjük, így a különböző országok különböző módon vehetik ki részüket a közös küzdelemből a globális felmelegedés ellen. Az önmagát fejlődő országnak aposztrofáló, ezüstérmes környezetkárosító Kína mellett elégedett volt a világ harmadik számú károsanyag-kibocsátója, Indonézia is.
Az öt kezdeményező állam után az Európai Unió, Japán és az Afrikai Unió is támogatta a tervezetet. A széles körű konszenzus ellenére egyes államok, többek között Venezuela, Bolívia, Nicaragua, Kuba, Szudán és Tuvalu tiltakozása miatt a maratoni, csaknem káoszba fulladó plenáris ülésen szombat reggelre sem sikerült elérni a zárónyilatkozat elfogadásához szükséges egyhangú döntést. Az említett latin-amerikai országok azért blokkolták a döntést, mert – fogalmaztak – az ENSZ-tagállamoknak „fentről diktálták” a zárt ajtók mögött kidolgozott megállapodást. Tuvalu vezetésével több szigetállam azt kifogásolta, hogy a szöveg az általuk elvárt 1,5 Celsius-fok helyett 2 fokban maximálja a globális felmelegedés mértékét.
Miután világossá vált, hogy a tárgyalások ismét zátonyra futottak, Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök, a konferencia elnöke szombat reggel felfüggesztette a plenáris ülést. Több órán át tartó háttéregyeztetések következtek, amelyek eredményeképpen a fél 11 körül újra összeülő plenáris ülés 193 tárgyalódelegációja úgy döntött, hogy a zárónyilatkozat elfogadása helyett annak tudomásul vételével zárják le az ENSZ történetének legnagyobb szabású klímavédelmi konferenciáját.
Az ENSZ vezető tisztségviselői hangsúlyozták, hogy a koppenhágai egyezmény alapján folytatódhat a munka, és a következő, 2010-es mexikóvárosi klímakonferencián megalkothatják az éghajlatvédelmi harcot szabályozó, kötelező jogi érvénnyel bíró szerződést.
