Nagy meccs

Nagy László morfondírozik. A kézilabda-válogatott világklasszis játékosának nem kisebb kérdésre kell választ adnia – elsősorban önmagának –, mint hogy magyar vagy spanyol színekben szerepeljen-e a 2012-es olimpián. Egy keveset a háttérről. A Barcelona és a magyar válogatott ékessége rendelkezik mindazon képességekkel, amelyekkel valaki kijuthat az olimpiára. Ez az alap, innen indulunk. Gondunk az, hogy rajtunk kívül a spanyol válogatott is szemet vetett a nagyszerű játékosra, értsd: a hispánok is szívesen vennék, ha Nagy László a színeikben szerepelne a játékokon. Ehhez azonban (mármint a „mezcseréhez”) ki kell tölteni a kézilabdázásban kötelező hároméves kivárási időt. Vagyis, ha a játékos a spanyolok mellett határoz, ez idő alatt nem szerepelhet a magyar válogatottban.
Bonyolítja az egészet, hogy januárban Európa-bajnokságot rendeznek, amelyre Magyarország is hivatalos, és természetesen mindnyájan szeretnénk Nagy Lacit is ott látni – magyar színekben – a pályán. Ha viszont ez így lesz, akkor a klasszis jobbátlövő nem vehet részt a spanyol válogatott tagjaként az olimpián, hiszen az már beleesik az említett három esztendőbe… A játékos még nem döntött, mindenesetre kijelentette: nem játszik az Eb-n, mert nincs százszázalékos állapotban (ujjsérüléssel bajlódik), azon kívül a családjával is szeretne többet együtt lenni. Hogy ez csak kibúvó? Nem tudom.
A leegyszerűsített kérdés tehát: magyar vagy „spanyol” Nagy László szerepeljen az olimpián? Az érintett még nem döntött. Az csak fél válasz, hogy jobban meg kellene fizetni idehaza a világklasszist. Csendes magánvéleményem: a nemzeti érzés nem piaci kategória.