Hitler kevésbé ismert bécsi éveit használja kiindulópontjául a szerző a Mein Kampfban. Maga a történetté szándékoltan nem összeálló epizódsor rendhagyó a holokausztirodalomban: a későbbi zsarnok, ekkor ágrólszakadt, a freudi szimptómákat szinte leckeszerűen hozó, szexuális problémákkal küszködő, akaratos, gyerekesen gyűlölködő ifjú Bécsben egy zsidó menhelyen húzza meg magát, ahol az öreg könyvkereskedő, Schlomo Herzl veszi pártfogásába. (A Herzl Tivadarra, az újkori zsidó állam atyjára való utalás a szövegben is többször visszaköszön, ezt az előadás megfelelően ki is használja.) Hitler kudarcot vall a bécsi képzőművészeti akadémián, képzelt betegségek gyötrik, a második felvonásban cirka negyedórás színpadi hasmarsa van, hallható tünetei a szokásos kinyilatkoztató hisztériával felváltva innen kísérik Halál asszony megérkezését, aki magával vinné, de Herzl gyakorlatilag megmenti.
Az öregember Mein Kampf című memoárján dolgozik – ezt rabolja el tőle Hitler –, s egyre több követőjének segítségével végül elvonul meghalni egy olyan helyre, ahol az emberből csak haj, szemüveg, illetve szappan marad, végül pedig becsukja, majd bereteszeli a színpad közepén álló hatalmas vasajtót. Így kerül szimbolikusan gázkamrába a közönség. Ezzel fejeződik be a Nemzeti előadása.
A legutóbbi brüsszeli bemutató, amelyet a CCLJ zsidó központban tartottak, előzetesen is aggodalmat keltett, sokan attól tartottak, hogy Tabori erősen provokatív hangvétele megütközést vált majd ki a vészkorszak túlélőiben. A félelem alaptalannak bizonyult, ettől egyébként idehaza sem kell tartani. Rába Roland rendezése ugyanis inkább zagyva, mint provokatív. Az eredeti szöveg meglehetősen túlterhelt, mint teli pohárból buknak ki belőle a jó vagy többnyire közepes viccek, a színpadon frappáns gegeket feltételező fordulatok.
Nehéz, de nem lehetetlen feladat a darabot ízlésesen előadni. Rába adaptációja azonban a tovább már nem fokozható, jobbára bohózatnak tekintett, valójában a műfaji korlátokon igencsak áttörő alkotásra olyan mennyiségű tréfát, ötletet pakol rá, hogy az gyakorlatilag összeesik alatta. A színpadi forma jóval pergőbb a Tabori-féle fundamentumnál, ennek köszönhetően a szöveg sok helyen nehézkessé, terjengőssé válik. A dalok egy része is feleslegesnek tűnik, bizonyos részek pedig árván, funkciójukat vesztve lógnak a semmibe. A befejezés esetlegessége jó példája ennek: a közönség zavartan mocorog, majd némi habozás után tapsolni kezd.
A betegsége után a színpadra hála istennek viszszatért Törőcsik Mari alakítása (Halál asszony) üdítő és felemelő, jelenléte életet visz a gyakran unalmassá váló történésekbe. Mátyássy Bence Hitler-figurája a legjobb mellette. A fiatal színész sokoldalúságát jól mutatják a Nemzetiben jelenleg is futó szerepei, akár Kacsóh János vitéze, akár a Kivétel és a szabály című Brecht-tandráma Kulija. Az egyébként sok felesleges cicomát hordozó díszletnek pedig kétségtelen erénye, hogy hangulatával erősíti a mű farce-vonásait.
(George Tabori: Mein Kampf. Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpada. Rendező: Rába Roland.)
origo.hu
Illegális stégek bontása indult meg a Balaton több településén
