A szomszéd füve mindig zöldebb

Diktatórikus vezetési módszerekkel és a sportág elsorvasztásával vádolta meg egy hete a Magyar Birkózóliga a szövetség elnökét, az 1992 óta regnáló Hegedüs Csabát, akit a januári tisztújító közgyűlésen lecserélne a kétszeres Európa-bajnok Ritter Árpádra. A századik magyar olimpiai aranyérem birtokosa az indiai Jalandharban rendezett nemzetközösségi bajnokságról hétfőn éjjel hazatérve nem fújta meg a másik tábor harci kürtjét, de biztosra veszi, hogy így is ő nyeri meg a csatát.

Rendben lezajlott a verseny Indiában? Ha jól tudom, a nemzetközi szövetség részéről technikai igazgatóként ön felelt a zökkenőmentes lebonyolításért.
– Így van, és nem is volt semmi gond. Mi, magyarok egyébként is elismert rendezők vagyunk, s jómagam az elmúlt tizenhét évben éppen tizenhét világversenynek voltam a főrendezője. A nemzetközi szövetségtől mindig a legjobb minősítést kaptuk, a csúcs pedig a 2005-ös budapesti vb volt, ami máig etalon.
– A távolban azért értesült a hazai hírekről? Ritter Árpád jelölése nem lehet újdonság a számára, hiszen ő maga is jelezte önnek, pályázik a szövetség elnöki posztjára, de az mennyire lepte meg, hogy komoly tábor áll mögötte?
– Majd a közgyűlésen derül ki, hogy ez a tábor valójában milyen erőt képvisel. Mindenesetre csakis előre viheti a sportágat, hogy akadt kihívóm. Árpival emberileg mindig kiváló viszonyban voltam, és remélem, hogy ez így is marad. Azt azonban neki is elmondtam, még nincs meg a kellő tapasztalata ahhoz, hogy átvegye a szövetség irányítását. Csupán néhány hete lett a budapesti szövetség elnöke, és az MBSZ azért ennél sokkal nagyobb falat. Azzal nincs semmi gond, ha valaki átnéz a szomszéd kertjébe, és megtetszik neki az ottani szép zöld fű, de azt is tudnia kellene, mivel járt, amíg ilyen lett.
– A liga nyílt levelét olvasta?
– Még nem, de nagyjából tudom, hogy mi áll benne, és különösebben nem vagyok meglepve.
– Maradva az ön hasonlatánál, a liga szerint szó sincs szép zöld fűről. Idéznék a levélből: „Van egy végtelenül elszegényedett, a kiemelkedő tudású edzőket és versenyzőket is soraiban tudó, egyre inkább leszakadó réteg, felette diktatórikusan uralkodik a kifejezetten jómódú szövetség, amely nem enged beleszólást semmibe. Aki ezt a törvényt megszegi, búcsút inthet a birkózáson belüli további karrierjének.”
– A választási kampányban kétségkívül jól hangzanak az efféle mondatok. Annyit mondhatok, hogy az elmúlt tizenhét évben mindig a törvényeknek megfelelően jártunk el, és a személyes kapcsolataimat csakis a birkózás érdekében használtam fel.
– Egy konkrét vádpont: a szövetség 171 millió forintos idei költségvetéséből mindössze 4,5 millió jutott az egyesületeknek.
– Ennek a többszöröséről van szó, de most nem szeretnék belemenni a számháborúba. S a liga egyébként is csúsztat, mert az állami támogatás felhasználásáról törvény rendelkezik, és eszerint az nem a szövetség feladata, hogy az egyesületek finanszírozási problémáit megoldja. Mindazonáltal az MBSZ elnökeként ebben is érzem a felelősségemet. Az önkormányzatokkal és a szponzorokkal folytatott tárgyalásokon a személyes megjelenésemmel is segítek, s rengeteg problémát meg lehet oldani így is, ami konkrétan nem forintosítható. Azzal viszont együtt kell élnünk, hogy 1992 után a sportban is megtörtént a rendszerváltás, az állam kivonult, és azóta gyenge finanszírozással a létminimum alatt támogatja a magyar sportot. Több tíz évvel ezelőtt csak presztízsnek számított egy sportági szövetség elnökének lenni, ma viszont a megtiszteltetés mellett már óriási munka.
– Hogy látja az esélyeket, továbbra is ön marad az elnök?
– Nem nyerni szeretnék, hanem nyerni akarok, és fogok is. Holott nem igazán az én személyem a fontos, hanem az, hogy sikerüljön megbirkózni az előttünk álló feladatokkal. Nem szándékozom élethosszig elnök maradni. Elárulom, volt egy nagyon komoly tervünk, hogy mi rendezhessük meg a 2011-es olimpiai kvalifikációs vb-t. Úgy gondoltam, hogy ez szép búcsú lenne a számomra, és a londoni játékok után fel is állok, jöjjenek a fiatalok, akik hasonló hévvel, felelősséggel végzik a dolgukat, ahogy én teszem a munkatársaimmal. S gyakorlatilag már meg is kaptuk a rendezést, mert a mi pályázatunk jobb volt az amerikainál, a kanadainál, a lengyelnél, a svédnél és az üzbégnél is. Ám a törökök az utolsó pillanatban előálltak egy negyvenmillió eurós projekttel, Isztambulban létrehoznak egy birkózóközpontot, sportcsarnokkal, szállodával, és ezzel ők lettek a befutók.
– Vidámabb beszélgetést is folytathattunk volna, hiszen Kiss Balázs személyében 18 év után lett világbajnokunk, a San Diegó-i vb-nek pedig – amelyen négy aranyat nyertünk az ön szövetségi kapitánysága alatt – idén van a 30. évfordulója.
– Így igaz, és az egyik aranyérmes, Kocsis Feri tegnap fel is hívott, s mondta, nem érti, mi folyik most itthon a sportágban. Nekem mindenesetre senkivel szemben sincs fenntartásom. Itt az év vége, és nem mindegy, milyen hangulatban fejezzük be. S bizony, a mai kegyetlenül nehéz világban, amiben a társadalom és a magyar sport is van, karácsony előtt különösen időszerű lenne magunkévá tenni azt, hogy együtt építsük, szépítsük a közös házunkat.