Győzött a chilei milliárdos

Chile leggazdagabb embere, a jobboldali milliárdos Sebastian Pinera nyerte a dél-amerikai országban vasárnap lezajlott elnökválasztás második fordulóját a szavazatok 51,6 százalékának megszerzésével, vagyis negyedszerre végre elérte hőn áhított célját, és a csúcsra ért a hazai politikában is.

Azoknak a politikai elemzőknek lett igazuk, akik már jóval a chilei elnökválasztás első fordulója előtt levonták a következtetést: húsz év után elfáradt a kereszténydemokrata–szocialista koalíció. Mérvadó elemzők hangsúlyozták, hogy a jobboldal 1958 óta először került vissza a hatalomba demokratikus szavazással. (Augusto Pinochet tábornok 1973. szeptember 11-én még a hadsereg támogatásával buktatta meg az akkori szocialista elnököt, Salvador Allendét.)
A 48,4 százalékot szerző vesztes, a kereszténydemokrata párti volt elnök, Eduardo Frei pedig nem újrázhat (1994–2000 között már volt államfő), és ellenzékbe szorult a húsz év óta változatlan felállású, Megegyezés nevű, balközép – elsősorban szocialista– kereszténydemokrata – pártokból álló koalíció is.
A magát keresztény humanistának valló katolikus nagyvállalkozó Pinera meglepetésre azzal kezdte első, már megválasztott elnöki minőségében mondott beszédét, hogy egységkormányt akar alakítani. Chile most hatvanéves új államfője tehát nem akarja figyelmen kívül hagyni a csak nagyon szoros küzdelemben kivívott győzelem tényét. Mert a valamivel több, mint 17 millió lakosú Chilében őt akarta a nyolcmillió szavazásra jogosult polgárok többsége, de kis híján alulmaradt a második fordulóban. Az első után még jóval biztosabb, 14 pontos előnnyel vezetett, ezt a hátrányt dolgozta le majdnem a Concertación.
A kampány során ritkán került szóba a 2006 decemberében meghalt Augusto Pinochet. Hatására viszont jellemző tény, hogy a választások előtt még a most győztes Pinera sem tudott megbirkózni a volt államfő híveivel, a jobbközép Nemzeti Megújuláson belül, amikor át akarta szervezni pártját. És nem közismert tény, hogy Pinochet elnöksége idején Milton Friedman, a szabad kereskedelmi gazdasági modell egyik kidolgozójának javaslatai alapján állították neoliberális pályára Chile gazdaságát, jóval a nagy-britanniai kísérlet előtt.
Pinera kampányában már előrebocsátotta, hogy sikere esetén főleg a szabad kereskedelmi elvekhez igazítja Chile dél-amerikai szövetségi rendszerét, hiszen a földrész stratégiai fekvésű nyugati felének két másik államában – Kolumbiában és Peruban – neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak. A legkényesebb külpolitikai kérdésben feszült viszonyra lehet számítani, mert Pinera keményebb álláspontot képvisel Bolíviával szemben, mint a balközép koalíció bármelyik jelöltje, és nem hajlandó területi engedményekre. (130 éve Chile az úgynevezett salétromháborúban az erősebb jogán elvette Bolíviától tengeri kijáratát, és elfoglalta az Atacama-sivatag akkori fő kincsét, a fegyvergyártáshoz szükséges salétrombányákat.) Venezuelával és Kubával is várható a jóval hűvösebb kétoldalú viszony, akárcsak a szomszédos Peruval, amellyel területi vitát folytat még a nemzetközi bíróságokon is. De az újdonsült elnök gyökeres külpolitikai fordulatának mindenképpen gátat szab a tény, hogy a térség számos államában vannak fontos chilei érdekeltségek.