Vészjósló csapás Obama jövőjére

Egy évet töltött el hivatalában Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke, akinek megválasztását, majd beiktatását óriási várakozás övezte úgy odahaza, mint szerte a világon. Amerikai híveinek száma azonban kínosan sokat apadt, s politikai cselekvőképessége útjába újabb és újabb akadályok emelkednek.

Sok múlik az egészségügyi reformon. Barack Obama az egészségügyi reformot nevezte elnöksége egyik prioritásának, amikor tavaly hivatalba lépett, s elemzők szerint ennek hiánya az egyik legfőbb oka annak, hogy az elnök népszerűsége csökkent. Eredetileg 2009 végére szerette volna elfogadtatni a washingtoni törvényhozással a csomagot, de erre nem került sor. A képviselőház november 7-én, a szenátus pedig december 24-én elfogadott egy-egy törvénytervezetet, de a következő hónapokban arra kell törekedniük, hogy a két csomagot egyesítsék, amelyet az elnök ezután aláírhat. Obama dolgát megnehezíti, hogy a massachusettsi vereséggel a Demokrata Párt elveszítette „szupertöbbségét” a szenátusban, s az új szenátor, Scott Brown jelezte: nemmel szavaz majd az egészségügyi csomagra. Barack Obama egészségügyi reformjával elsősorban arra törekszik, hogy nagyobb biztonságot és következetességet nyújtson azoknak, akik rendelkeznek egészségügyi biztosítással, egyben minden amerikai állampolgár számára kötelezővé tenné a biztosítás megkötését. Az amerikai statisztikai hivatal szerint 300 millió emberből 46,3 milliónak nem volt biztosítása 2008-ban, a biztosítottak száma az utóbbi években drasztikus mértékben csökkent, az amerikai kormány pedig egyre több pénzt fordít az egészségügyre, elsősorban annak köszönhetően, hogy az orvosi ellátás megdrágult. Olyannyira, hogy a háztartások fele az orvosi költségek miatt megy tönkre. Más fejlett országokhoz hasonlóan az Egyesült Államokban nincs egyetemes egészségbiztosítási rendszer. Maguknak a polgároknak kell elintézniük saját biztosításukat, a legtöbben munkaadójuk révén szerzik meg, de mások magánbiztosítókhoz fordulnak. A biztosítók azonban elutasíthatják a költségek fedezését egy-egy orvosi beavatkozás után. Obama hatékonyabban szabályozná a biztosítók tevékenységét, de a republikánusok bírálják azt, hogy az adóterhek növelésével kívánja fedezni a reformot. (K. Z.)

Tegnap volt egy éve, hogy Barack Obamát ünnepélyes külsőségek közepette beiktatták az elnöki székbe, ám a Fehér Házban mégsem volt ok az ünneplésre. Az elnök demokratái ugyanis a massachusettsi időközi szenátorválasztáson elvesztették azt a helyet, amely a párt oszlopaként számon tartott Edward Kennedy halálával tavaly üresedett meg. A vereséget nem véletlenül tartják „sokkolónak” a médiában, hiszen 1972 óta nem nyert itt republikánus. Az ötvenéves Scott Brownnak azonban sikerült megtörnie a jeget, és 52 százalékkal maga mögé utasítania a demokrata jelöltet, Martha Coakleyt, aki csak 47 százalékot kapott.
A nyolcvanas években jogászhallgatóként a Cosmopolitan női magazinban kis híján pucéran pózoló politikus diadala azonban nyilvánvalóan nem csak helyi jelenség, és reménnyel töltheti el a republikánusokat, akik közül sokan az előző elnök, George W. Bush távozásával hosszú, legalább két ciklusra terjedő ellenzékiségre készültek.
A massachusettsi eredmény rövid távon a szenátusi erőviszonyok apró, de ugyanakkor mégis nagy jelentőségű módosításával tovább csökkenti annak az esélyét, hogy Obama és demokratái sikerrel vigyék át az egészségügyi reformra és a klímavédelemre vonatkozó törvényeket. Az új szenátor beiktatásával elveszik ugyanis az a hatvan mandátumhoz kötődő képességük, amellyel elejét vehették a republikánus kisebbség obstrukciójának.
Obama politikai helyzete a vereséggel több mint kínossá vált. Népszerűsége folyamatosan csökken, és egyre nő azok köre, aki szerint reményt keltő ígéreteivel továbbra is adós maradt. Novemberben úgynevezett félidős választások lesznek, amelyeken az elnököt adó párt rendszerint mandátumokat veszít úgy a képviselőházban, mint a szenátusban. Ha ez bekövetkezik, Obama végleg elbúcsúzhat terveitől, amelyek az öngondoskodás tradícióján felnőtt amerikaiakkal akarták elfogadtatni a nagyobb szociális szerepet vállaló állam modelljét. Első ciklusa második felében így megkötött kézzel kell kormányoznia, ami jelentős akadályt gördíthet a 2012-es választás megnyerése elé.
A belpolitikai nehézségek nem tesznek jót az elnök külpolitikai terveinek sem, miszerint kevésbé agresszív, inkább tárgyalásos fellépésre helyezi a hangsúlyt. Nem lesz népszerűségi tartaléka, amellyel szembeszállhatna a republikánusok vádjaival, hogy veszélyezteti az ország biztonságát engedékeny magatartásával. Ezzel együtt kiszolgáltatottabb lesz a héjáknak is, akik esetleg az Irán elleni támadást, vagy annak az izraeliek részére történő engedélyezését szorgalmazzák nála.