Bartók Anatóliában

Bartók Béla felbecsülhetetlen életművéből több mint ötven évvel a halála után is kerülnek elő rejtett kincsek. A törökországi gyűjtéséről angolul megjelent tanulmányt még csak most fordítják. Kultusza él Törökországban is: egy dél-törökországi tartományban emlékhelyet szentelnek neki. Az anatóliai Osmaniyében berendezett múzeumot február 2-án a kulturális tárca vezetője, Hiller István nyitja meg.

Törökország, Anatólia, 1936 novembere. Bartók Béla és fiatal török kísérője, Ahmed Adnan Saygun zeneszerző, zenetudós egy félreeső városkában, Osmaniyében rátalálnak egy öreg énekesre, Ali Bekir oglu Bekirre, aki térdre helyezhető kis hegedűjével kísérve fonográfra énekel nekik egy dallamot. – Ez egy magyar dalra hasonlít! – fakadt ki az anekdota szerint Bartók, aki csak az öregtől és hat fiától négy fonográfhengernyi anyagot gyűjtött. Török útja alatt tizennégy településen harminc előadótól összesen csaknem száz dallamot.
Még a bartóki életműben jártas zeneértők közül is kevesen ismerik azt a felbecsülhetetlen értékű munkát, amelyet a 20. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzője tíznapos törökországi terepmunkája alatt végzett. A háború, s aztán a kényszerű emigráció miatt nem maradt idő és erő arra, hogy a gyűjtés eredményét publikálja. A kulcsszó, amely az idősödő és már nem is teljesen egészséges kutatót az út vállalására ösztönözte: a kvintváltás. Bartókot kezdettől foglalkoztatta, vajon honnan ered a régi magyar népzene alapvető sajátossága, a kvintváltás, amely a cseremiszeknél, a tőlük délebbre élő csuvasoknál, sok türk eredetű népnél, de még a Kínában élő ujguroknál is megfigyelhető. Az anatóliai gyűjtést értékelő tanulmány évtizedekig kallódott, mire 1976-ban – igaz, csak angolul – napvilágot látott, és hatvan évet kellett várni a felvett hanganyag megjelenésére is. A törökországi út hatvanadik évfordulója alkalmából a gyűjtés teljes anyagát kiadták dupla lemezen, más kiadvány nem született azóta sem.
Az előzmények fényében nem meglepő, hogy Bartók törökországi kultuszáról itthon is kevesen tudnak. Pedig Bartók Béla 2004 óta Osmaniye díszpolgára. – Egy Bartók Béla-múzeum létrehozására évek óta voltak kísérletek, a terv nagyrészt Szabó István ankarai nagykövet közreműködésének köszönhetően valósulhatott meg – mondta el lapunknak Sipos János, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének (ZTI) kutatója, aki Bartók nyomán 1987 óta maga is gyűjti Törökország és a térség népzenéjét. Sipos János fordítja azt az angolul megjelent tanulmánykötetet is, amelyben Bartók az anatóliai gyűjtés eredményét értékeli. A munkában jelentős részt vállalt még többek között Vikárius László, a ZTI Bartók- archívumának vezetője, és Radnóti Klára, a Magyar Nemzeti Múzeum történész-szakmuzeológus munkatársa, aki az osmaniyei kulturális központon belül kialakított 150 négyzetméteres Bartók Béla- múzeum kiállításának anyagát összeállította.
A teremben háromórás hanganyagot hallgathatnak meg a látogatók Bartók Béla munkásságából, megtekinthetők az útról öszszegyűjtött dokumentumok, és filmet is vetítenek majd. A kiállítást már most nagy érdeklődés kíséri, az emlékhely létrehozói pedig kották és lemezek beszerzésével a tárlat bővítését tervezik.