A jelenség egyáltalán nem ismeretlen Latin-Amerikában, elég utalni néhány példára csupán a közelmúltból. Három éve, 2006 decemberében távozott posztjáról a mexikói Vicente Fox elnök, aki a világ legbefolyásosabb üdítőital-gyártó cégében a latin-amerikai térség részlegvezetői tisztségéig jutott. A baloldali La Jornada című napilap éppen ezt karikírozva adta egyik állandó rovatának a Mexikó Rt. címet. Panamában Ricardo Martinelli a csatornaország leggazdagabb embere – a Supermercados99 áruházlánc tulajdonosa – a megromlott közbiztonság javításának ígéretével győzött a tavalyi választásokon. Előtte évekig vezérigazgatóként, majd miniszterként irányította cégét. Argentínában elvileg jövő októberben tartják a következő elnökválasztásokat, de máris bejelentkezett egy nagyvállalkozó, a jobboldali Mauricio Macri, aki azon túl, hogy most a főváros, Buenos Aires főpolgármestere, többek között 12 évig a legnépszerűbb focicsapat, a Boca Juniors elnöke is volt.
Bár a politikai helyzet országonként más és más, a nagyvállalkozók politikai szerepvállalása több szempontból mindenképpen közös, beviszik a politikába az üzleti világ gyakorlatias szemléletét, és nagy valószínűséggel kedvezni fognak a nagyvállalkozói ágazatnak, de „véletlenül” éppen a versenytárs cégek rovására. Közben az állam működését egy nagyvállalathoz hasonítják, biztonsági téren hajlanak a kemény kéz politikájára, ugyanígy védik a magántulajdont és a szabad piacot, a gazdasági liberalizmust meg ötvözik a társadalmi konzervativizmussal. A washingtoni székhelyű és konzervatív The Brookings Intézet egyik kutatója szerint a nagyvállalkozók azért lehetnek sikeresek a politikában, mert meg tudnak vásárolni egy egész szervezetet vagy sajátot hoznak létre, amely ráadásul képes fenntartani magát is. Emellett saját médiumokkal rendelkeznek, vagy ha nem, cégeik nagyobb nyomást tudnak gyakorolni a nem a tulajdonukba tartozó írott és elektronikus sajtóra, mint a hagyományos kormányok.
A chilei Sebastián Pinera kormányra kerülésekor rögtön szembesült az elnök-vállalkozói státus egyik fonák helyzetével. Győzelme után a tőzsdén azonnal szárnyalni kezdtek az érdekeltségeibe tartozó cégek részvényei. Tanácsadói ezért azt javasolták a magát keresztény humanista politikusnak megjelenítő Pinerának, ne csak mondjon le érdekeltségeiről ezekben a vállalatokban, hanem fordítsa jótékony célokra az így keletkezett profitot.
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!