Írástudók, felelősségek

Egy 1875-ben született kiskunhalasi parasztgazda, Csonka Mihály a második világháború háború után, 1949-ben – tanult unokaöccse biztatására – írogatni kezdett. Több részletben, évtizedek alatt sok száz oldalt körmölt tele gondosan kanyarított betűivel, megírta élettörténetét, értekezett népi szokásokról, technológiákról, hiedelmekről, hitről, történelemről – nagy részletességgel örökítve meg világát. Ez a fajta ambíció nem egyedülálló, és félszáz éve számottevő „civil” igény is mutatkozik e könyvek kiadása iránt. Ennek megfelelően alakultak ki az ilyen típusú írások szöveggondozásának szokásai, hiszen az „amatőr írók” alkotásai jelentős javítást, szerkesztést igényelnek. És ami még ennél is fontosabb lehet: jegyzetelést.
Ahhoz ugyanis, hogy egy visszaemlékezés a kívülálló nagyközönség számára is értékelhető legyen, alapos jegyzetapparátus és megfelelő forráskritikai szemlélet szükséges. Csonka Mihály írásait a történész Romsics Ignác rendezte sajtó alá, ebből következően jegyzetei elsősorban történeti jellegűek. És bár természetesen nagyon érdekes Csonka Mihály írása, azért a jegyzeteléstechnika és az utószó sem tanulságok nélküli. Romsics módszere rendkívüli mértékben tartózkodó, az esetek többségében a tájszavak magyarázásában, illetve az írásos dokumentumokkal pontosítható történeti tények közlésében merül ki.
Lehet, hogy ez a megközelítés helyes is: döntse el az olvasó, hogy mennyiben autentikus, menyiben tipikus és milyen részben korfüggő, amit olvas! Annál is inkább, mert nemigen van bizonyíték arra, hogy Csonka Mihály a különféle múzeumok – kiskunhalasi múzeum és Néprajzi Múzeum – elvárásainak akart volna megfelelni a javadalmazás és a díj reményében. Mint ahogyan ennek az ellenkezője sem bizonyítható, az tudniillik, hogy a leírt sorok valóban Csonka Mihály életét és világképét dokumentálják – ahogy azt a kötet címe ígéri. Az azonban bizonyos, hogy bár az írás oroszokkal kapcsolatos megállapításai és a helyenkénti rendszerkritikai attitűd az ötvenes években valóban nem voltak kockázat nélküliek, alkalmasint kimeríthették a „rendszerellenes izgatás” vádját, amelyet egy kulákra amúgy is könnyűszerrel ráaggattak – mindez nem bizonyítja, hogy a szerző kerülni akarta volna korának ideológiai paneljeit. Egyáltalán nem, sőt a korlátozott nyilvánosság vállalása, az írásoknak egy bírálóbizottság számára való elkészítése óhatatlanul bizonyos sztálinista gondolati sémák kritikátlan átvételét jelentette.
Csakhogy – és ez már a közreadó felelőssége – erre vonatkozóan nemigen olvashatunk jegyzetet, és az utószóból is alig-alig következtethetünk Csonka Mihály megállapításainak hátterére. A közreadó csupán annyit állapít meg, hogy „a néprajzi adatközlőkkel szemben támasztható követelményeknek Csonka Mihály írásainak jelentős része – különösen az utolsók – valóban nem felelnek meg. Egy […] birtokos paraszt gondolkodásának és világlátásának megismerése szempontjából azonban kincsesbányák.”
Nos, „egy” birtokos paraszt, Csonka Mihály szempontjából talán igaz is a megállapítás. Ebből azonban semmi sem következik, a legkevésbé az, hogy a magyar birtokos parasztság szélesebb rétegei gondolkodtak volna Csonka Mihályhoz hasonlóan az élet nagy kérdéseiről. Ellenkezőleg. Amikor Csonka Mihály a Karamazov testvérek tudálékos inasát, Szmergyakovot megszégyenítő, félművelt okfejtésekbe bocsátkozik a Bibliával kapcsolatban, vagy egy osztályharcban megedződött, büntetett előéletű munkásőr trágárságát is túllicitálja a papi nőtlenség kérdését taglalva, jó ha tudjuk, ennek semmi köze sincs a halasi parasztság életéhez és „világképéhez”, a felekezeti szembenálláshoz, mi több, még az is lehet, hogy Csonka Mihályhoz sem. Sajnos azonban a szerkesztő, aki gondos lábjegyzetet fűzött Csonka nagyapja halála idejének pontosítására, e tekintetben nem érezte úgy, hogy utána kellene nézni a szerző forrásainak. És ez csupán egyetlen példa a sok közül, de nagyon fontos. Az ugyanis hamis következtetésekre vezetne, ha általánosnak gondolnánk az e könyv lapjain megelevenedő „világképet”. Nem lenne szerencsés, ha bárki azt gondolná, hogy a század első felében élt birtokos parasztság, Csonka Mihályhoz hasonlóan, expressis verbis ateista lett volna. No nem.
Ettől persze ezek az írások nagyon is érdekes olvasmányt jelentenek. De nem árt, ha tudjuk: a válogatás, a szerkesztés, a jegyzetelés, az utószó éppúgy szemléletmódot sugall, mint az a kor, amelyik az írások keletkezése mögött fölsejlik. Mindenkinek megvan a maga felelőssége: Csonka Mihálynak is, a közreadónak is, a kiadónak is.
(Csonka Mihály élete és világképe. Szerk.: Romsics Ignác. Osiris Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 3980 forint)