Kissinger, az aktív „érdeklődő”

Az Egyesült Államok volt külügyminisztere, mindmáig befolyásos politikusa és külpolitikai elemzője egy éve lendült támadásba a demokrata elnök, Barack Obama ellen, de érdekes módon nemcsak a hazai sajtóban, hanem Latin-Amerika egyik legfontosabb lapjában, az argentin Clarínban is. Henry Kissinger kivárta az első száz napot, és április végén lőtte ki mérgezett nyilát az Egyesült Államok első színes bőrű elnökére.

Kissinger azóta számos alkalommal közölt cikkeket a befolyásos lapban és nem csak latin-amerikai témájú elemzéseket, amelyekben az egyértelmű koncepciót hiányolja a térségi politikában. Nem valószínű, hogy Kissinger továbbra is az események tétlen szemlélője. A tavaly nyári argentin részleges parlamenti választások után kialakult patthelyzet után decemberben például személyesen találkozott a volt argentin elnökkel, Eduardo Duhaldéval (2002–2003). Mint ismeretes, 2002 januárjában, az argentin államcsőd kellős közepén ő vette át a csaknem teljesen privatizált ország irányítását, és hajtotta végre a nemzetközi pénzintézetek könyörtelen utasításait a kiszolgáltatott helyzetbe került ország ellen. Ám Duhalde pártfogoltja és utódja, Néstor Kirchner – 2003–2007 – 180 fokos fordulattal a nyíltan Amerika-ellenes venezuelai Hugo Chávezhez közeledett, ezért a Washingtonban jobban bízó nemzetközi hitelezők bevetették az ország ellen a szinte mindig hatásos fegyvert, a hitelstopot is. A találkozó után Duhalde bejelentette, hogy 2011-ben ő is indul az elnökválasztásokon.
De nem csak Kissinger érdeklődik a térség ügyei iránt: Uruguay három éve kérte Kissinger kiadatását az Egyesült Államoktól, amiért az úgynevezett Kondor-hadművelet során támogatta a hatvanas–hetvenes években bevezetett dél-amerikai – perui, brazil, argentin vagy chilei – diktatúrákat, akárcsak a viszonylag kicsi Uruguayban is (1973–1985). Az uruguayi bíróság szerdán ítélte 30 évi börtönbüntetésre a most 81 éves Juan María Bordaberry volt elnököt (1971–1976), amiért részt vett az 1973. június 27-én végrehajtott puccsban, és bizonyíthatóan felelős volt több ellenzéki eltűnéséért vagy haláláért. Tavaly augusztusban pedig a Clarínban jelent meg egy elemzés, amelyben a CIA nemrégiben nyilvánosságra hozott adataiból egyértelműen kiderült: Kissinger és elnöke, Richard Nixon már 1971 végén arra biztatta az akkori brazil diktátort, Emilio Garrastazú Médici tábornokot (1969–1974), hogy segítsen neki megbuktatni a chilei elnököt, Salvador Allendét. A tábornok cserében azt kérte tőle, hogy védje meg a brazil államot a Világbanktól.
1999 és 2006 között az Egyesült Államok befolyása jelentős mértékben visszaszorult a térségben, de a tavalyi vértelen hondurasi puccs óta mintha fordult volna a kocka: Chilében Washington-párti elnököt választottak, Argentínában nagyon rosszul áll a baloldali kormány szénája, Paraguayban meg puccsot fontolgat a baloldali elnök ellenzéke.