Tizenhat versenyzővel Vancouverbe

Amikor még száz nap választott el bennünket a megnyitótól, a Magyar Olimpiai Bizottság úgy kalkulált, hogy 14-18 sportolónk indulhat a vancouveri ötkarikás játékokon. A helyes „megfejtés”, a tizenhat telitalálatnak is tekinthető, de még jobb lenne, ha a célkitűzés, a pontszerzés is valóra válna a február 12-én kezdődő havas-jeges seregszemlén.

Hullámos érmek. Vancouverben az olimpiák történetében először nem lapos, hanem hullámos érmeket kapnak a dobogósok. A medálok szokatlan felszíne a kanadai tájék tengerpartjára utal a hullámokkal és a havas hegycsúcsokkal. Szintén újdonság, hogy az érmeken az őslakosok művészetének motívumai is szerepelnek, méghozzá egy kardszárnyú delfin és holló képében.

Csütörtökön egy jó és egy rossz hírrel lett teljes a magyar csapat. A Nemzetközi Biatlonszövetség Tagscherer Imrét az első számú tartalék szerepköréből besorolta a vancouveri mezőnybe, ugyanakkor a Nemzetközi Szánkószövetség a felzárkóztatási program jegyében mégsem Pulai Imrének adta a szabad kártyát – csak hitegette kenus olimpiai bajnokunkat – hanem egy tongai versenyzőnek. „A népszerű Sumák joggal érezheti becsapottnak magát. Az elmúlt év őszén Imre olimpiai részvételi lehetőségei után érdeklődve azt az írásbeli választ kaptuk a nemzetközi szövetségtől, hogy amennyiben megszerzi a versenyzési engedélyt, majd a selejtezőkön biztosítja indulását a Világkupa-viadalokon, amelyeket értékelhető eredménnyel fejez be, számíthat a nemzetközi szövetség meghívására. Imre a feltételeket becsülettel teljesítette, de ez mégsem volt elég…” – bosszankodott Szabó István, a hazai szövetség szakmai igazgatója.
Rövid pályás gyorskorcsolyázóink sincsenek jó hangulatban, holott ők már korábban saját erőből hét kvótát szereztek, a múlt hét végi drezdai Eb-n pedig Heidum Bernadett 1000 méteren ezüst-, Huszár Erika 500-on bronzérmes, női váltónk negyedik lett. Ám éppen ez utóbbi helyezés a bosszúság forrása. A Huszár, Heidum, Darázs, Keszler négyes ott lesz az olimpiai részvételre jogosult nyolc kvartett között – tehát már „majdnem” pontszerző –, az Eb-n címvédőként indult, ám a döntőben a magyar versenybíró (!) szemet hunyt az oroszok nyilvánvaló szabálytalansága felett, aminek következtében Huszár elesett.
A mienk ettől még ott vannak a világ legjobbjai között, közvetlenül a legnagyobb ázsiai és amerikai klasszisok sarkában, s emlékezetes, hogy négy éve a torinói olimpián Huszár Erika a negyedik, Knoch Viktor pedig az ötödik helyen végzett 1500 méteren. Így 1980 óta szereztünk újra (téli) olimpiai pontot, s az esély adott, hogy most is beessen valami szép eredmény.
Ez két jó programmal akár az utolsó szezonjában versenyző, s meglehet Vancouverben végleg elköszönő Sebestyén Júliának is összejöhet, de a 2004-es budapesti Európa-bajnokság aranyérmesétől – aki a múlt héten a tallinni Eb-n hatodik lett – az erős mezőnyben már a tíz-tizenkettő közé kerülés is bravúr lenne. A Hoffmann Nóra, Makszim Zavozin jégtánckettős Tallinnban tizedikként zárt, így Vancouverben legfeljebb a 15. helyet célozhatja meg, de ha ez sem jön össze, akkor is borítékolhatóan nagyságrendekkel előzi meg a couberteni eszme szellemében sílécet csatoló olimpikonjainkat.

Kanadai magyarok. A magyar olimpiai csapat, alpesi sízés: Bene Márton, Berecz Anna, Döme Zsófia; biatlon: Tagscherer Imre; műkorcsolya: Sebestyén Júlia, Hoffmann Nóra, Makszim Zavozin; rövid pályás gyorskorcsolya: Darázs Péter, Knoch Viktor, Huszár Erika, Heidum Bernadett, Darázs Rózsa, Keszler Andrea, Lajtos Szandra; sífutás: Viczián Vera, Tagscherer Zoltán. A korcsolyázók ma Jászberényben bemutatóval búcsúznak el a hazai sportrajongóktól.