Szervek és jogok
Bár az impériumváltást követő évtizedekben, 1937-ig még volt mód a magyar nyelv közéleti és iskolai használatára, Ausztria náci bekebelezése, az anschluss után az is felmerült, hogy a legveszélyesebbnek tartott kisebbséget, a magyarokat (!) keletre telepítsék.
Valójában 1945 után sem állt vissza a húszas évek engedékenyebb kisebbségpolitikája, sőt amíg az ausztriai horvát és szlovén kisebbségnek „már” 1955-ben jogokat biztosított az államszerződés, addig az őshonos burgenlandi magyarságra csak az 1976-os népcsoporttörvény kerített sort. Utóbbi állami támogatást biztosít a kisebbségi lét, az egyesületi működés fenntartására, s a jogérvényesítés legfőbb eszközeként a népcsoporttanácsot határozza meg, amely a kancellária nemzetiségi küldöttekből verbuválódó tanácsadó testülete – de szavának még ma sincs nagy súlya… E törvény azonban nem érintette az emigránsokat, akik 1992-re verekedték ki maguknak, hogy a „Bécs és környékén élő osztrák honosságú magyarokat” is népcsoportként ismerjék el. A grazi, felső-ausztriai, salzburgi és innsbrucki magyarság nem volt ilyen szerencsés.
Egy 2005-ös, idegen nyelvet beszélőkre vonatkozó felmérés alapján ma szűk százezer főre becsülik az ausztriai magyarság létszámát, amelynek jóval tíz százalék alatti az őrvidéki rétege. Erre a lélekszámra tekintélyes mennyiségű egyesület jut: a burgenlandiak legrégebbike az 1968-ban alakult felsőőri Burgenlandi Magyar Kultúregyesület (600 tag), mely ma már osztódással szaporodik (felsőpulyai Közép-burgenlandi Magyar Kultúregyesület, illetve Nagymartoni Magyar Kultúregyesület). Ezen túl Alsóőr hagyományosan aktív társadalmi életet él számtalan hagyományőrző egylet, kórus, tánccsoport, színjátszó kör formájában, s a település legismertebb intézménye a 2000-ben megnyitott Magyar Média- és Információs Központ, amelynek elődjét, az Őrvidéki Magyar Intézetet az Alsóőrben két évtizedig szolgáló legendás katolikus pap, Galambos Iréneusz szervezte meg. Bécsben pedig az egyik pólust – a sok közül – az 1980-ban alapított, 19 szervezetet tömörítő, az ötvenhatos szellemi örökséget vállaló Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége jelenti, másikat – ellenérdekelt egyesületek szerint – a „munkásosztály összejöveteleit” szervező, „politikailag megbízhatatlan” Ausztriai Független Magyar Kultúregyesületek Csúcsszerve; de van itt Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Vajdasági Magyar Kultúregyesület – és sorolhatnák. (Forrás: Csiszár Rita: Társadalmi szervezetek és kisebbségi anyanyelvhasználat Bécsben és Alsóőrben [Unterwart]. In.: Nyelvünk és Kultúránk, 2008/1.)
A harc a politikai-kulturális múlt alapján többek között azért folyik, hogy melyik egyesület képviseli leginkább az ausztriai magyarok érdekeit, és természetesen a legújabb és mindent „elsöprő” kisebbségek – például a török – miatt a várhatóan erőteljesen szűkülő állami támogatásért is. (Major Anita)
*
kisebbsíg lennyi
nem sors
hanem feladat
de ki adja fe jeszt a feladatot
ki adja ez egyeseket meg ez
ötösöket
ki buktat meg
a nemzet oskolájába
mi vannunk e buták
Pulay Gyula: kisebbsíg lennyi
