Török, magyar két jó barát

Négy múzeum, utcanév és az iskolai oktatás is arra neveli a törököket, hogy testvérek vagyunk, s ez a mindennapi életben épp- úgy meghatározó, mint a hivatalos kapcsolatokban – állította az ankarai magyar nagykövet. A magyar munkavállalókat is szívesen látnák az országban, nekik ugyanis különösen jó a hírük.

Újabb magyar kulturális emlékhellyel gazdagodott Törökország: Osmaniyében megnyílt a Bartók Béla Múzeum, s bő egy hónapos fennállása alatt máris forgalmas látványossággá vált. Szabó István, Magyarország ankarai nagykövete elmondta, a zeneszerző nagy tiszteletnek örvend a városban, ahol hosszabb időt eltöltött kutatásai miatt; nemrég díszpolgárrá választották! – Osmaniye vezetői kérték, hogy segítsünk berendezni a múzeumot – közölte a nagykövet, majd emlékeztetett, így volt ez a tekirdagi Rákóczi, a kütahyai Kossuth és a kocaeli Thököly Múzeummal is. Sokat mond a hazánkat övező tiszteletről az is, hogy az utcát, ahol a magyar követség épülete áll Ankarában, Kossuth Lajosról nevezték el.
Szabó István szerint az összetartozás érzése – legalábbis a törökökben – a mindennapokat, de a hivatalos érintkezést is meghatározza. Ismert, hogy az iskolákban már a legfiatalabbakat is arra tanítják, hogy a magyar rokon nép, amelyet szeretni, tisztelni kell és lehet is. A kultúrán túl az üzleti szférában is keresett a magasan képzett, több nyelven beszélő munkaerő, de magyarokat egyelőre inkább csak az idegenforgalomban alkalmaznak. A nagykövet úgy vélte, ennek az az oka, hogy akik külföldön keresnék a megélhetést, inkább nyugatra tekintenek. Pedig lehetőség Törökországban is akad bőven, a bérek a hazainál magasabbak, a megbecsülés adott – állította Szabó István. Ankara nemrég ígéretet tett, egyszerűsíti a munkavállalással összefüggő hivatali eljárást, ezzel is igyekezvén kedvezni az oda pályázóknak.
– Miért ne alkalmaznék inkább egy magyart, mint valaki mást Európából? – kérdezett vissza egy török vállalkozó, amikor faggatni kezdtük. Ahmet és családja farmer, a földből és az állattenyésztésből élnek. A magyar gazdákról csak jót hallott. Bár ők inkább birkával foglalkoznak, egyszer megpróbálkozna a szürkemarhával is. Hakan, a török Riviéra egyik vendéglátósa is dicsérte a „rokonokat”, igaz, még nem járt Magyarországon, de beiratkozott egy nyelv-tanfolyamra, s úgy vélte, az okos és tanulékony magyaroknak bárki nagy hasznát venné a térségben.
Tarik Demirkan, a Turkinfo.hu török–magyar hírportál szerkesztője elmondta, nem lepi meg, hogy honfitársai kivétel nélkül elismerően nyilatkoznak „távoli testvéreikről”. – A magyar egyetemi képzés magas színvonalú, jó a híre, ráadásul a török népi emlékezet őrzi, hogy a két világháború között magyar szakemberek segítettek a modernizálásban, új vállalkozások beindításában – hívta fel a figyelmet Demirkan. Szerinte a nimbusz máig megmaradt, a hatóságok rugalmasak, a magyarokkal kifejezetten segítőkészek.