Datolyapálma-erdők és flamingórajok

V I L Á G U T A Z ÓTesti és lelki megtisztulás, forrásvízzel öntözött pálmaligetek békéje, berber és beduin „őslakosok” különös sivatagi szokásvilága – mindebben része lehet annak, aki a Líbiai-sivatag egyik legeldugottabb oázisába merészkedik. Egyiptomban ugyanakkor egyre izgalmasabb lépéseket tesznek az ökoturizmus fejlesztésére. E két halmaz legizgalmasabb metszete: Szíva.

Ázott falvak, görög frizurák
Először csak sétáljunk a pálmaligetekben, kommunikáljunk a kerteket gondozó, barátságos fellahokkal (nyelvtudás nem feltétlenül szükséges), aztán a következő hajnalban járjuk be Szíva óvárosát, a húszas évek esőzéseiben megrogyott, de még így is impozáns középkori Salit, ahol csak néhány emberöltővel ezelőtt lett elfogadható látvány a „fehér ember”. A sós tavak agyagából tapasztott épületeket, szűk sikátorokat járva átélhetjük ezt a sivatag közepébe vetett, nyers világot, amely a régi időkben nem örült igazán a látogatóknak.
Az óvárostól órányi gyaloglásra – amely átvezet a pálmakerteken – fekszik Agurmi, a hasonlóképp szétázott falu, sziklaplatóján bújik meg az ókori világ egyik legfontosabb szent helye, az i. e. VI. században épült Ámon-jósda, amelyhez Nagy Sándor is elzarándokolt, hogy megerősítést kérjen világhódító elképzeléseihez. Hogy mit súgott neki az orákulum, azt nem tudni, mindenesetre távozása után Sándor minden évben busás jutalmat küldött ide. A jósdától nem messze találhatók az Umm-Ubajdah-templom romjai, itt gyönyörű reliefeket és hieroglifákat böngészhetünk a XXX. dinasztia idejéből. Érdemes elsétálni vagy elbiciklizni a Holtak hegyéhez, a Gebel el-Mavtához is, ahol szépen kidolgozott sírkamrákat vájtak az oázislakók a puha kőzetbe a hellenizmus korában: a freskókon a fáraók Egyiptomának istenei búcsúztatnak görögös frizurájú férfiakat.

Sivatagi ökoshow
Bár az oázis látnivalói egyetemesen elhanyagolt közegben fekszenek, Szívában találhatók Egyiptom talán legizgalmasabb és legnyugalmasabb szálláshelyei. Egy kairói környezetvédő vállalkozó, Munir Neamatalla a fejébe vette, hogy Szíva a szívaiaké, nem pedig az Egyiptom egyéb részeiből idesereglő cápáké; és olyan szállodaláncot, illetve gyárkomplexumot – többek között olívapalackozót – hozott létre, amelyben kizárólag helybélieket foglalkoztat. Gondolkodásmódjára nagy hatást gyakorolt a Nobel-békedíjas, bangladesi Muhammad Junusz, a szegények bankjának, a vállalkozásokat elindító mikrohiteles rendszernek a kiötlője. Munir testvérének, Leilának a kisüzeme pedig európai divattervező cégeket lát el ősi kézművestermékkel, ami a külvilágtól elzárt oázislakó asszonyok első lehetősége volt munkába állni jó egy évtizeddel ezelőtt!
Munir mindhárom szállodája lenyűgöző kísérlet a hagyományos oázisvilág építészeti kultúrájának megmentésére, szívből ajánljuk őket. Afféle örökséghotelek, amelyekben az ember ökológiai fegyelmet és lelki békét talál. Az oázisközpontban fekszik a két, megfizethető szállás, az Albabenshal Hotel, illetve a Shali Lodge, és az egyik sós tó partján, egy sziklakúp oldalában a megfizethetetlen: az elektromosságot és a civilizáció minden egyéb szennyező jelenlétét kizáró ökofalu, a „Szívánál is szívaibb” Adrére Amellal, amelyet pusztán meglátogatni is tanulságos (mindhárom helyről bővebb információ: www. siwa.com). Már csak azért is, mert egyetlen éjszaka teljes ellátással, napi két szafarival 560 dollár két személyre. A másik két szállodában egy éjszaka kitűnő reggelivel, régi stílusú, de igen kényelmes szobában, két személyre, főszezonban (ősszel és tavasszal) 375 egyiptomi font, azaz nagyjából 13 ezer forint.
Szíva Kairóból megközelíthető nagyon olcsó tömegközlekedéssel (busz minden este 8-kor indul; körülbelül 12 óra) és – ha pénztárcánk engedi – sofőröstül (ajánlott!) bérelt autóval, ami körülbelül ezer font, vagyis 35 ezer forint a 850 kilométeres út négy-öt személyre, és csak 8 óra. Javasoljuk a megbízható és pontos Max céget (infó: [email protected]). Szíva minden egzotikuma ellenére egyáltalán nem a világ vége; megeshet, bonyolultabb eljutni és pihenni a nyüzsgő Hurghadában vagy Sarm es-Sejkben, mint a sivatag közepén.