Nekünk órákba telik csupán, ami Nagy Sándornak, a makedón hódítónak nyolc napjába, Kambüszész perzsa király ötvenezer katonájának pedig az életébe: Szíva oázis háromszáz kilométeres mélységben fekszik a Líbiai-sivatagban. Ha Kairóból közelítünk, érdemes útközben megállni Vádi en-Nátrúnban, az egyiptomi kopt kereszténység központjában, majd néhány órás sétát tenni El-Alamein gondozott nemzetközösségi, német és olasz katonai temetőiben, illetve kicsiny, ám alapos háborús múzeumában, ahol még Almásy Lászlóra, a nagy magyar sivatagkutatóra „utaló” anyagok is megtekinthetők. Végül a gyönyörű tengerpartú Marsa Matruhnál szakadunk el az élettől, hogy háromórányi szélsebes sivatagi autózással küzdjük le azt a távolságot, amely a régi karavánoknak több mint egy hétbe és rettenetes erőfeszítésbe került.
Berber viccterápia
A hatalmas datolyapálma-erdők, a flamingórajokat meg mindenféle átvonuló madarakat rejtő sós tavak és az esőkatasztrófa sújtotta középkori erődök birodalma magához láncolja az utazót. Még akkor is, ha évről évre morzsolja ősi vendégszeretetét a mind erőteljesebben nyomuló tömegturizmus. A szívai berberek – Egyiptomban kizárólag itt élnek nagyobb szigetben Észak-Afrika őslakosai – is kísértésbe esnek ugyanis, hogy ne csatlakozzanak-e Luxor vagy Asszuán agreszszív idegenforgalmi stílusához. De még van remény…
Szíva fő látnivalói egy-két nap alatt bejárhatók, de aki így számol idejével, valójában semmit nem fog megérezni az oázisból. Mivel a miénktől gyökeresen különböző világról van szó, az érkezés utáni első napot mindenképpen érdemes „ismerkedéssel” tölteni, hogy semmiképpen ne járjunk úgy, mint a turistabuszokkal érkező nyugati vendégek, akik csak annyi szót váltanak a helybéliekkel, amennyi elég a baksiskérők elhessegetéséhez. Mert Szíva lényege a szívaiak lelkében és a sivataghoz való viszonyukban rejlik: érdemes megtorpanni ott, ahol még most is nevetéssel gyógyítják a kificamodott végtagokat (vicceket mesélnek a páciensnek, és amikor a legjobban hahotázik, akkor rántják helyre, ami összetartozik); ahol a reuma legjobb ellenszere, ha a beteget néhány órára a forró homokba ássák, feje fölé ernyőt állítva, ahol a skorpiómarást olívaolajba áztatott skorpió levével, a bőrkiütéseket pedig Korán-versekkel enyhítik.