Izlandi névrokon

Betűzné a nevét? – kértem. „Hogyne – mondta. – D mint dátum, A mint alma, V mint Viktória, I mint információ, aztán még egy D. Utána L mint levél, egy Y, N mint név, C mint cella és H mint hurrikán. Lynch.” Nem fért hozzá kétség, a férfi, akivel beszéltem, az izlandi katasztrófavédelem munkatársa azonos nevet viselt az amerikai kultuszfilmrendezővel. Kisebb pánik fogott el: oda merjem-e írni cikkembe a nyilatkozó nevét anélkül, hogy mások úgy gondolnák, hogy a hír szerzője hatalmas átverés vagy tévedés áldozata lett?
A Lynch ráadásul nem is izlandi, hanem ír, egész pontosan gael eredetű név, amelynek ősi formája Ó Loingsigh, és azt jelenti: a Loingseach klánból való. Ha a kellemes férfihang azt mondja a vonal túlsó végén, hogy Hjalmar Arnar Vilhjalmsson vagy Fjalar Bryndísarson, ez a zavarba ejtő epizód nem történik meg. De nem. Azt mondta, Lynch. L mint levél, egy Y, N mint név, C mint cella és H mint hurrikán.
Valahol az elmém mélyén felmerült a lehetőség, mi van akkor, ha ez a két Lynch egy és ugyanaz. Ha a rendező, megunva, hogy az emberek, bár rajonganak érte, valójában sohasem értették meg alkotásait, hirtelen országot és szakmát váltott.
A másik lehetőség: a katasztrófavédelem munkatársának büszke izlandiként már nagyon elege volt az elmúlt időszakban országára zúdított külföldi kritikákból, s úgy döntött, megvicceli a cinikus tengerentúli médiát. Megeshet, hogy előttem az AFP-nek Quentin Tarantino néven, a Reutersnek pedig Robert Altmanként mutatkozott be.
Akadtak kollégáim, akik úgy vélték, hogy a külföldi előhívószámok rendszerébe belegabalyodva véletlenül a rendezőre csörögtem. S bár próbálta elmagyarázni, hogy téves a kapcsolás, végül fejet hajtott az izlandi vulkán tevékenységére vonatkozó kérdéseim előtt. Akár Ottlik Géza A szájsebész című novellájának főszereplője, aki megunva, hogy a pályaudvar tudakozóirodája helyett rendszeresen hozzá kapcsolják be az induló és érkező vonatok iránt érdeklődő utasokat, végül megveszi a menetrendet.
Persze magam sem hittem ezeknek az eszmefuttatásoknak a valóságtartalmában. Ám miközben a világhálón próbáltam bizonyítékot találni a katasztrófavédelem Lynchének létezésére, igen érdekes kapcsolatra bukkantam a rendező és Izland között. Tavaly ugyanis, mikor a gazdasági világválság szinte maga alá temette a szigetországot, A sötétség útjának alkotóját elkapta a segítő szándék. Ki kell mondani: bár a nemzetközi politika színterén a kölcsönnyújtástól a szankciókig mindenről szó esett, a nagy bajban csupán az amerikai rendezőnek jutott eszébe valódi mentőövet dobni a világválság tengerén hánykódó izlandi népnek. Tavaly májusban elindult hát hazájából, hogy Reykjavíkban három napon keresztül 200 helybelinek oktassa a transzcendentális meditáció (TM) technikáját. Úgy gondolta, hogy a napi kétszer húsz perces tömeges, hunyt szemmel történő mantramormolás olyan folyamatokat indíthat el az északi népben, amelyek hatására hajánál fogva húzza ki magát a slamasztikából. A projekt átvezeti majd az országot az új, sikerekben gazdag korszakba – olvasható sajtóközleményében.
Nos, talán korai kijelenteni, hogy a TM nem hozta meg a várt eredményt, sokat elárul azonban a rendező vállalkozásának eredményességéről, hogy nemrég a McDonald’s után egy étterem kivételével a Pizza Hut is kivonult az északi országból. Ha sikerrel jár, talán elhinném, hogy a katasztrófavédelem munkatársa hálából felvette a posztmodern nemzeti hős nevét. Így azonban el kell fogadnunk: bizarr és sokszínű világunkban az Északi- és a Déli-sark között szétszórva több, egymástól független David Lynch létezik. Esküszöm, hogy létezik!