A magyar ipar árbevételének öt százalékát adó, nyolcvanezer munkavállalót foglalkoztató, és immár több évtizede kitartó növekedést produkáló műanyagipar történetének legnagyobb visszaesését szenvedte el a gazdasági válsággal összefüggésben. Kisebb hullámvölgyektől eltekintve az elmúlt két évtizedben az ágazat növekedése imponáló volt. A KSH szerint a 2008. évi termelési érték – folyóáron számolva – a műanyag-feldolgozás területén, 2001-hez viszonyítva 81,6 százalékkal emelkedett, jóllehet a válság kezdetének évében már csak 1,4 százalékkal haladta meg az előző évit. Az alapanyag-termelést valamivel korábban elérték a baljós árnyak, mint a feldolgozóipart. Már 2008-ban átlag 7,3 százalékkal esett vissza az alapanyagok termelése, ami összefügg azzal a ténnyel, hogy az előállított műanyagok 86 százaléka külpiacokra kerül. Az alapanyag-ipari, illetve feldolgozóipari termelés értéke jelenleg közel azonos. A válság előtti utolsó „békeévben”, 2007-ben az előbbi 607 milliárd, az utóbbi 575 milliárd forinttal részesedett az ágazat együttes 1182 milliárd forintos termeléséből.
Az év elején Ollár Péter, a Magyar Műanyagipari Szövetség szaktitkára lapunknak úgy nyilatkozott, hogy az ágazat zsugorodása 2009 egészére vonatkozóan elérhette akár a 25-30 százalék körüli szintet is. Pedig az előre menekülő hazai műanyag-feldolgozók jelentős műszaki fejlesztéseket hajtottak végre az elmúlt években, ugyanis a minőségi termékek kínálatának növelésével igyekeztek megfelelni a piac igényeinek. Csakhogy a korszerű gépsorok beszerzéséről szóló döntéseik olyan üzleti terveken alapultak, amelyek a válság előtti optimista trend folytatódásával számoltak. Tavaly ősz óta azonban a termelőegységek kihasználtságát a csökkenő piac mellett szinte lehetetlen biztosítani, a súlyos hiteltörlesztéseket és lízingdíjakat azonban fizetni kell. Emiatt az év elején úgy tűnt, az ágazatnak az idén csődhullámmal kell szembenéznie.
A napokban a Magyar Műanyagipari Szövetség közzétette a műanyagipari cégek vezetői körében végzett felmérését, amely a jelenlegi helyzet értékelésére és a második negyedévi várakozásokra volt kíváncsi. Ebből kiderül, hogy az év eleji aggodalmak eltúlzottak voltak, a cégvezetők enyhe derűlátással tekintenek a második negyedév elé, és különösen az exportorientált szereplők között kerültek többségbe az optimisták. Ez nyilvánvalóan a külpiaci országok gazdasági élénkülésének köszönhető. Nemrégiben Frankfurtban az európai műanyagipari szövetségek csúcsszerve, a PlasticsEurope tájékoztatóján szinte tapintható volt a hurráoptimizmus. A kilábalás és fellendülés kézzelfogható bizonyítékait sorolták. Az első negyedévi adatok főleg Európa vezető műanyagipari nagyhatalma, Németország gyártóit illetően imponálók, ami reményekre jogosíthatja az exportképes magyarokat is.
A magyar műanyagiparon belül a csomagolóanyagok gyártását illetően növekedést remélnek, ugyanakkor az eladási árak csökkenését jósolják. A csomagolóanyag-ipar képviselőivel ellentétben az építőanyag-gyártók nyolcvan százaléka viszont kétségbeejtőnek találja a jelenlegi és a közeljövőbeli helyzetet. Miután a magánerős lakásépítések lenullázódtak, a döntően belföldi piacra termelő cégek finoman szólva kétségbeejtő helyzetbe kerültek. Ráadásul a termelésükhöz szükséges alapanyagok árainak növekedésével, a késztermékek árának stagnálásával, de inkább csökkenésével kell számolniuk.
Kevésbé borúlátók a járműipari alkatrészek gyártói. Miután az autógyárak érzékelhetően túl vannak a válságon, és az autóeladások Európa szerencsésebb országaiban növekednek, a beszállítóknak jó okuk van a bizakodásra – igaz, az alapanyagárak emelkedése őket is érinti.
A magyar műanyagipar elektronikai alkatrészeket gyártó szegmensében kisebb az optimizmus, mint az autóalkatrész-gyártók körében, de nagyobb, mint az építőanyagosoknál. Megfordult a hangulat, hiszen míg az első negyedévben közel ugyanannyian jósoltak stagnálást, mint ahányan a helyzet romlását, addig a válaszadók 28 százaléka már növekedést remél a második negyedévtől, még úgy is, hogy az alapanyagok árának emelkedésével itt is sokan számolnak.
A műanyagipari menedzserek nyolcvan százaléka – függetlenül cégeik profiljától – egyetért abban, hogy az energiahordozók ára nőni fog, ami érzékenyen érinti az energiaigényes gyártás területeit.
Ollár Péter olvasata szerint az adatok arról tanúskodnak, hogy a hazai értékesítési kilátásokat a döntő többség még mindig pesszimistán ítéli meg, ugyanakkor egyre többen vannak, akik az exportlehetőségek számottevő növekedésében bíznak.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
