Központi víz- és csatornadíjak?

Átlátható és összehasonlítható. A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ) is üdvözölte azt a kormányzati szándékot, amelynek alapján méltányos, könnyen és tisztán összehasonlítható, átlátható árszabások kialakítása érhető el. Közleményükben hozzáteszik: „A fogyasztók hatékonyabb védelméhez azonban az is szükséges, hogy a szolgáltatók ténylegesen fogyasztóbarát tevékenységet folytassanak, és éljenek a legmagasabb ártól lefelé történő eltérés lehetőségével is.” A FEOSZ úgy látja, a fogyasztókat védi azon rendelkezés is, amelynek értelmében a szolgáltató által kibocsátott számlán szereplő egységárak bármely változása esetén a felhasználókat külön is egyértelműen, személyre szólóan, írásban tájékoztatni köteles, valamint a tájékoztatásnak a felhasználókat megillető felmondási jogra és a felmondás határidejére is ki kell terjednie. (MN)

Kezdeményezte a Magyar Víziközmű Szövetség (Mavíz), hogy a víziközmű-ágazat se maradjon ki az árképzési rendszer megújításából. A Mavíz immár egy évtizede kéri a mindenkori kormánytól ennek újragondolását – tudtuk meg a szervezet elnökétől. Ányos József lapunk érdeklődésére elmondta: levélben fordultak Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszterhez, amelyben felhívták a figyelmét az ivóvíz- és csatornadíj-képzési rendszer jelenlegi áldatlan állapotára, és egyben kérik, „a kormány fontolja meg a víziközmű-szolgáltatás szabályozási rendszerének korszerűsítését”. Az ármegállapítás jelenlegi módja ugyanis ellentmondásos és kaotikus – szögezte le Ányos. A Mavíz azt szeretné, ha a kormány a többi közszolgáltatáséhoz hasonló, az önkormányzatokra hatással bíró, központi árellenőrző és felügyeleti hatóságot hozna létre, s egyértelmű módon szabályozná, illetve ellenőrizné a díjképzés módját. Mivel azonban a díjképzés ügye a rosszul szabályozott viszonyok között működő ágazat súlyos problémái közül csupán az egyik, változatlanul egy korszerű és átfogó víziközmű- törvény megalkotását tekintik a végleges és megnyugtató megoldásnak. Ezzel a kormány két évtized adósságát törlesztené, és a vízmű-üzemeltetők két évtizedes vesszőfutása érne véget.
Az árak megállapításáról szóló húszéves törvény szerint az öt állami tulajdonú regionális vízmű esetében az illetékes minisztériumra, míg a közel 400 önkormányzati tulajdonú társaság esetében a tulajdonos önkormányzatok képviselő-testületeire hárul a díjak megállapítása. A csaknem 3000 képviselő-testület azonban nem rendelkezik az érdemi ármeghatározáshoz szükséges információkkal. Nincs szabályozva, hogy a díjaknak milyen költségelemekre kell fedezetet biztosítania, ezért legtöbbször például az amortizációs költségek rendre kimaradnak a díjakból, ami hosszú távon az ellátás biztonságát is veszélyezteti, és ellentétes az EU előírásaival. A hatékonyság javítása, az integráció ösztönzése is rendre kimarad a mérlegelési szempontok közül. Az önkormányzati képviselők egyszerre érdekeltek – politikai megfontolásból – a minél kisebb díjakban, míg a felelős döntéshozói magatartás érvei a magasabb díjak mellett szólnak – érvelt Ányos József.