Feláldozta a Siófok feljutásának helyszíni megünneplését a dél-afrikai világbajnokság nyitómérkőzéséért. Megérte?
– Nem volt választási lehetőségem. Az MLSZ ügyvezető elnökeként a nemzetközi szövetség, a FIFA kongresszusán vettem részt. Egy hetet töltöttem Dél-Afrikában, de javában még a világbajnokság előtt, egyetlen mérkőzést, a legelsőt láttam. Véletlenül sem panaszkodni akarok, így is nagy élményt jelentett, hogy belekóstolhattam a világbajnokság légkörébe. A siófoki hírekről sem maradtam le. A meccs előtt küldtem egy biztató SMS-t Horváth Károly vezetőedzőnek, s azzal a tudattal szálltam be a repülőgépbe, hogy a csapat 3-0-ra vezet. Bíztam benne, innen már csak meglesz a győzelem.
– Mielőtt „alámerülnénk” Dél-Afrikában, árulja el, mi a kötődése a Siófokhoz! Ahhoz képest, hogy egy éve még árulta a tulajdonrészét, felettébb bravúros teljesítmény a feljutás.
– Az túlzás, hogy árultam. A gazdasági válság hatását én is megéreztem, nem tudtam tovább támogatni a klubot. Ám magára hagyni sem akartam. Olyan tulajdonost kerestem, aki biztosítja a csapat működését. Szerencsére a siófoki önkormányzat átvállalta a feladatot. Az ötvenhárom százaléknyi tulajdonrészemből ötven százalékot egy forintért eladtam az önkormányzatnak, hármat azonban megtartottam, mert a mai napig nagyon erős szálak fűznek a csapathoz. Kevesen tudják, hogy a klub teljes nevében – BFC Siófok – a B nem Balatont, hanem Bodajkot jelent. 1989-ben még az NB III-ban vettem át a csapatot. Onnan araszoltunk egyre feljebb, mígnem 2005-ben a Siófok megvette a csapatot működtető gazdasági társaságot.
– A Balaton FC pedig Diósgyőrbe költözött… Elnökségi tagként, sőt alelnökként, s immár ügyvezető elnökként nem tartja aggályosnak, hogy a magyar futballban a klubokat néhány éve úgy adják-veszik, mint a kiszuperált konyhagépeket a bolhapiacon?
– A törvény lehetőséget biztosít rá, amit viszont nem mi hoztunk, csak alkalmazunk. Természetesen nem használ a magyar labdarúgás presztízsének a vándorlás, ami mostanra szerencsére lecsengett, annak köszönhetően, hogy a legtöbb első osztályú klubnál komoly tulajdonos van.
– Akkora a Bodajk presztízse a magyar futballban, hogy a klub tulajdonosaként egészen az ügyvezetői posztig juthatott azt MLSZ-ben?
– Fejér megyei elnökként, az amatőrök jelöltjeként lettem tagja négy éve az elnökségnek. Kisteleki István váratlanul gyors lemondása után valakinek képviselnie kellett az MLSZ-t. Rám esett az elnökség választása, amit elfogadtam.
– A FIFA-kongresszuson teljes értékű elnökként volt jelen?
– Igen, bár a zöld gomb nyomkodására más is alkalmas lett volna… Nem sokban tért el az esemény bármely más szervezet éves közgyűlésétől. A beszámolót, a mérleget, a következő évi terveket kellett elfogadnunk. Sepp Blatterrel az élen a vezetésnek nem volt nehéz dolga, hiszen tökéletes időzítéssel ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a FIFA vagyona tovább nőtt, már meghaladja az egymilliárd dollárt, a tavalyi profit közel kétszázmillió dollár. Olajozottan haladt a munka, ám mindig akadt egy-egy ellenszavazat. Amikor ahhoz a ponthoz értünk, hogy a 193 milliós nyereségből minden tagszövetség 250 ezer dollárt kap, akkor Blatter bejelentette, aki nemmel szavaz, az ne kérjen ebből a pénzből. Ettől fogva nem volt ellenvélemény.
– Blatter ennyire kemény kézzel irányítja a FIFA-t?
– Én inkább azt mondanám, remek érzékkel. Az sem véletlen, hogy a vb előtt jelentette be, egy év múlva a következő négyéves ciklusra is jelölteti magát. Afrika a „nagy” világbajnokság mellett az elmúlt években U20-as és U17-es tornát is rendezett. Blatter valószínűleg továbbra is számíthat az afrikai szavazatokra.
– A kint töltött egy hét alatt milyen élményekkel gazdagodott?
– Alapvetően Johannesburgban tartózkodtam, mert ott rendezték a közgyűlést, majd a nyitómeccset is. Azt kell mondjam, szinte kifogástalan a szervezés. A küldötteknek tartott szerdai megnyitón találkozhattam a Dél-afrikai Köztársaság elnökével, Jacob Zumával, részt vehettem egy olyan fogadáson, amilyenben még nem volt részem. Kétezer embert ültettek le egyszerre és szolgáltak ki tíz perc alatt kifogástalan udvariassággal és precizitással. Maga Johannesburg nekem nem tetszett, idegen az európai ízléstől. Hatalmas területen fekszik, ám a városnak nincs magja. Kétszer négy sávos autópályák szelik keresztbe-kasul, ilyen vezet a Futballváros Stadionhoz is, a meccs előtt mégis forgalmi dugó volt. Az egyik délelőtt bevittek bennünket a banki szektorba, a Nelson Mandela térre, ahol sétálgattunk, de nem éreztem jól magam, a megszabott idő lejárta előtt visszamentem a buszba.
– Talán félt?
– Nem, nem féltem, s általában véve a biztonságra nem lehetett panaszom. A szállodában az értékeimet ugyan a széfben tároltam, de egy-egy apróságot, a telefontöltőt, egy jobb tollat nyugodtan elöl hagyhattam, senki sem nyúlt hozzá. A hivatalos FIFA-csatornákon – stadionban, hotelban, buszon – mindenki tökéletes biztonságban érezheti magát. Ezen ösvényekről, külön felhívták rá a figyelmünket, nem tanácsos letérni. Ezért is mentem el az első napot megelőző koncertre Sowetóba. Mondják, néhány éve a városban egymást érték a bádogviskók, ezeket mára kis kunyhók váltották fel, amelyeket közösségi épületek öveznek, ezekben főznek, mosnak és mosakodnak. Úgy tapasztaltam, a helyiek hálásak voltak a koncertért, s többségükben büszkék arra, hogy az országuk rendezi a világbajnokságot. Nekem a szurkolói zóna tetszett a legjobban, amit egy középkori vár mintájára húztak fel. A födémet úgy alakították ki, mintha a csillagos ég alatt lenne az ember. Igazából engem csak a vuvuzela zavar. No, nem a tévén keresztül, az kutyafüle, nem is értem, sokan miért hisztiznek emiatt, de élőben kibírhatatlan. Jellemző, hogy aki fújja, az szinte kivétel nélkül füldugót visel.
– A lopásokról szóló hírek nem okoztak pánikot a FIFA berkein belül?
– Őszinte leszek, ezek a hírek el sem jutottak hozzánk.
– Térjünk vissza a magyar valóságba. Az MLSZ székházában, az elnöki szobában fogadott bennünket, kínosan ügyelve arra, hogy a dohányzóasztalnál beszélgessünk, mondván, az íróasztalnál található szék nem az öné. Egyetlen percre sem álmodozott arról, hogy akár hivatalosan is követhetné Kisteleki Istvánt az elnöki székben?
– Véletlenül sem. Befolyásos, nagy tekintélyű személyiségre van szükség ebben a tisztségben. Az én dolgom csupán a békés átmenet biztosítása.
– S ha jelölik, akkor az elnökségben újra vállalná a munkát?
– Örömmel. Azért is, mert a profi futball sem nélkülözheti az amatőr hátországot. Akkor beszélhetnénk működőképes magyar labdarúgásról, ha valamennyi településen lenne klub, vagy legalábbis utánpótlásképzés, ha másként nem, hát iskolai keretek között. A következő elnökségnek, talán a profi futball felvirágoztatását megelőzően, ez lesz a legfontosabb feladata.
– A Kisteleki István vezette testület miért várt ezzel, illetve miért fojtotta meg a Bozsik-programot?
– Nem szeretném a politikát idekeverni. De kormányzati szándék és támogatás nélkül ezen a téren szinte lehetetlen eredményt elérni.
– Sajnos a profi futball terén sem sikerült.
– Itt azért kettéválasztanám a dolgokat. Az elmúlt négy évben a feltételek szintjén felzárkóztunk a nyugati-európai elit mellé. Sajnos a szakma területén tapodtat sem jutottunk előrébb.
– Ha így igaz, ahogy ön mondja, akkor a válogatott játékosok zöme miért kezdheti még most is úgy az önfelmentő magyarázkodást, hogy „még a pályán a legkisebb a különbség”?
– Magam sem értem. Saját edzőtáborunk van, a Telkiben működő központ – egyetlen hiányosságát leszámítva, miszerint egyelőre nincs benne uszoda – világszínvonalú, bármely válogatott megirigyelhetné. A csapat a tétmérkőzésekre ugyanúgy különjárattal repül, mint mondjuk Brazília, s a játékosoknak a szerelést sem kell cipelniük, mert cargóval már előttük az adott helyszínre érkezik.
– Ha már Telki, többen attól tartanak, hogy ez az egyik örökül hagyott csontváz.
– Én nem így látom, Telki sikertörténet. 2,1 milliárd forintba került, amiből 1,4 milliárd tagadhatatlanul hitel. Az idén például hetvenmillió forint a törlesztőrészlet, de így is busásan megéri. A válogatottak edzőtáboroztatása évente százmillióra rúg, amit immár úgymond magunknak fizetünk ki, s nem kell mással egyeztetnünk a foglalásról. A tavalyi negyven százalékról az idén ötven százalék fölé emelkedik az intézmény kihasználtsága, a világ legkülönbözőbb pontjairól is járnak a csapatok Telkibe, ahol tényleg minden megtalálható az ideális felkészüléshez. Az ingatlant az idén már 3,6 milliárd forintra értékelték.
– Mégis ingatag az MLSZ anyagi helyzete. Igaz, hogy ezért volt szükség a németek és a hollandok elleni meccsre?
– Ezért is. A következő elnökség dolgát nem lett volna szerencsés megnehezíteni olyan szerződések aláírásával, amelyeket másképp intézne. A marketingmunka, a szponzori pénzek befolyása késik, akadozik, a zökkenőmentes napi munka érdekében valóban jól jött a két meccsért kapott több mint százmillió forint. Ugyanakkor Erwin Koeman is azt kérte a szövetségtől, hogy minél erősebb ellenfelekkel kössünk le meccseket.
– Lehet, hogy éppen ez a két találkozó okozza a vesztét. Ám Erwin Koeman mindenképpen terhes örökség. Mi indokolta, hogy négy mérkőzéssel a vb-selejtezősorozat vége előtt meghosszabbítsák a szerződését?
– Kisteleki István bírta a felhatalmazásunkat ez ügyben. Ő úgy kalkulált, hogy ha nem is jutunk ki a vb-re, a ténylegesnél sokkal jobban szerepelünk majd, s akkor Koemannal már rosszabb feltételekkel lehetne hosszabbítani.
– Meglepődött, amikor értesült a következő elnökség összetételéről? Minden tisztelet mellett nem lesz furcsa, hogy többek között a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke dönt majd például a szövetségi kapitány személyéről?
– Az elnökség feladata az irányítás lesz, az érdemi munka a bizottságokban zajlik majd. A kapitány személyére például majd a szakmai igazgató tesz javaslatot, merthogy az új struktúrában ilyen tisztség is lesz. De hogy ki tölti be, arról egyelőre ne kérdezzen.
origo.hu
Ő lett a legszebb magyar kislány – olyan szerény, hogy még az osztálytársai sem tudtak róla
