A régi Felső-Magyarország miniatűr csodája, Krúdy Gyula álma, szunyókáló szepességi középkor – turisztikai brosúrákban így lehetne hírt verni Szepeshelynek, más nevén Szepeskáptalannak. Ha egyáltalán szüksége volna bármiféle hírverésre a valahol Lőcse és a Branyiszkói-hágó között található helynek, amely mind térben, mind időben fontos magyar emlékhelyek között rejtőzködik. A történelmi Magyarország legnagyobb erődmaradványának, a nem túl dicső módon pálinkafőzés közben felgyújtott szepesi várnak a szomszédságában olyan világra lel a figyelmes és tapintatos utazó, amelyhez hasonlót nem könnyű találni Közép-Európában. Itt mindaz sűrűsödik egyutcás városkába, mi több, városállamba, összesen tizennégy épületbe és két kapubástyába, no meg az időtlenséget jelző óratoronyba, ami Felső-Magyarország szelleme-lelke volt egykoron. Amikor ősszel megül a köd a városfalak között a kanonoksoron, és végigballagunk az utcán, miközben a Szent Márton-székesegyház kis és nagy harangja zenésíti meg lépteinket, úgy érezhetjük, mintha melankolikus Krúdy-novellába csöppentünk volna.
Ám ha azt gondoljuk, a valóság prózaibb, kaptassunk föl a törött borovicskásüvegekkel, elhajigált injekciós tűvel teleszemetelt, csúszós ösvényen a szepesváraljai lakótelepről ide, hogy lélegzetelállítóbb legyen az élmény. Hogy átélhessük a távolságot, amely a régi magyar Felvidék és a mai szlovák „Kelet” között feszül. A Jankovics Marcell tájékoztatószövegével és Méry Gábor méltó fotóival napvilágot látott díszes album az e falak között megőrzött világot mutatja be gondos részletességgel – a lőcsei, a kassai és a bártfai nagytemplomokat ismertető sorozat részeként.
A könyv – méretei ellenére – elsősorban bedekkerként forgatható, forgatandó. Jankovics Marcell ugyanis nem csupán a XIII. századtól itt székelő szepesi káptalan, a fontos hiteles helyi tevékenységet folytató egyházi település történetét mutatja be, de az összefüggéseket is a Szent Márton- és a Szent László-kultusz, illetve a gyepűket védő határőrség lelkisége között. Az olvasó kezében a kötettel végigjárhatja a szepeshelyi székesegyház freskóit, oltárképeit, nemesi sírhelyeit is, hogy részletes információkkal, teológiai-mitológiai háttérrel felvértezetten értelmezhesse a gótika és a reneszánsz határán készült egyedülálló műalkotásokat.
A kommunizmus egyházellenes terrorja után ismét „működő” Szepeshelyet ma a „szlovák Vatikánnak” tartják. Itt azonban nem kell sorban állni, nem kell japán turistacsoportokkal tülekedni, hogy bejuthassunk a városkába. Csupán besétálunk valamelyik nyitott kapun – és visszaértünk a magyar–szász középkorba.
(Méry Gábor–Jankovics Marcell: A szepeshelyi Szent Márton-székesegyház. Méry Ratio Kiadó, Budapest–Somorja, 2010. Ára: 7900 forint)

Kellemes hétvégi idő? Majd máskor!