Én nem tudom, érdemes-e a kullancsokkal szórakozni. Ezúttal tehát visszafogom tréfás kedvemet és minden irónia nélkül számolok be – immár másodszor – a Lyme-kórral kapcsolatos tapasztalataimról. A fél nyaram ráment arra, hogy megpróbáljam kiheverni a hatását annak a se keze, se lába, gombostűfejnyi fekete micsodának, amit június elején kipiszkáltam a karomból. Először az egész semmiségnek látszott, csak akkor mentem el tíz nap múlva orvoshoz, amikor vörös pír terjedezett a már nem is látható csípés helyén, s rövid idő alatt tenyérnyire nőtt. A főorvos asszony Lyme-kórt állapított meg és felírt egy bivalyerős, Ospamox névre hallgató antibiotikumot, azzal, hogy hatalmas dózisokban szedjem három hétig. A diagnózis és a gyógyszer megválasztása hibátlan volt, balszerencsémre a gyógyszertől 10 nap után rosszul lettem és Doxycyclinre tértem át, aminek dupla dózisát öt napig bírtam. Egy hónap alatt fogytam négy kilót. Június végén a balatoni bor- és halünnepen, amire a fent említett tilosnak nevezhető rosszullét réme miatt nagyon óvatos léptekkel mentem el, találkoztam egy orvos barátommal, aki – hallván, mi történt – azt mondta, ő ismeri az ország első számú kullancsspecialistáját, s rövid időn belül összehoz vele. A telefonszám épp akkor érkezett meg, amikor a Doxycyclin végleg kikészítette a gyomromat. Így aztán felhívtam dr. Lakos András infektológust, az orvostudományok kandidátusát, aki a Doxycyclin szedését azonnal leállította, viszont az almádi főorvosnő diagnózisáról és gyógyszerválasztásáról a legnagyobb elismerésével szólt. Ezután időpontot egyeztettünk, s a megbeszélt napon Pesten találkoztam Lakos doktorral. Közben utánanéztem, és megtudtam, hogy körülbelül 20 éve specializálódott a kullancs okozta fertőzésekre, több mint tízezer esetet kísért végig, a témakörben számos tudományos közleménye és könyve jelent meg. A tízezer nyomon követett betegség – tapasztalatként és tudományos anyagként – a világon valószínűleg egyedülálló.
Engem is rögvest számítógépre vett, kikérdezett az egész folyamatról és Lyme-kóromat – legnagyobb elégedettségemre – klasszikusnak nevezte. Nála világosabban és érthetőbben beszélő orvossal még nem találkoztam. Kínosan kerülte a latin szavakat. Elmondta viszont, hogy senki sem tudja pontosan, mekkora dózis antibiotikum elegendő a Lyme-betegség kórokozójának teljes kipusztításához. Amennyit én beszedtem, az minden bizonnyal nemcsak engem tett búskomorrá, hanem a Borrelia névre hallgató baktériumokat is. Most vért vesz tőlem, elküldi vizsgálatra, majd a procedúrát három hónap múlva, ha pozitív, ha negatív az eredmény, megismétlik, majd újabb három hónap elteltével megint. További teendőkre a három összehasonlított mintában található antitestek gyarapodása, csökkenése vagy eltűnése függvényében kerül sor. Három hónapig antibiotikumot ne szedjek. (Ez a rendelkezés töltött el némi bizakodással a közeljövőt illetően.) A leletet négy nap múlva megkaptam az e-mail címemre: „A szériummintában Borrelia burgundorferi s.i. (LYME) antitest Western Biot technikával szérumban gyengén pozitív. X. hó 7-én kontroll javasolt. Azonkívül teendő nincs.”
Ez szerintem azt jelenti, hogy az almádi főorvosnő diagnózisa és az általa javasolt kezelés hibátlan volt, a Borreliák jelenleg elanyátlanodtak a szervezetemben.
Éppen ezt a történetet mesélem a csopaki hajókikötőben, miközben észrevettem a kikötőmestert, a jobb lábszárán egy nagy vörös duzzadt folttal. „Valami kis fekete bogár megcsípett. Annyian voltunk az orvosi rendelőben hasonló panaszokkal mint a nyű”. Furcsa gyanú futott át rajtam. Valóban csak a kullancs terjeszti a Lyme-kórt? Én nem tudom.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
