Trianon gyermekei közt

Pénteken Széchenyi István táblaavatásával és a hagyományos díjak átadásával ért véget a 38. Tokaji Írótábor, amelynek nagydíját Király Zoltán kolozsvári költő, a Hordó-díjakat Ferdinandy György író, Roberto Ruspanti műfordító, Hodossy Gyula író, Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára kapta. A tábor tanulságainak összegzésére Borbély László írót, a Tokaji Írótábor Egyesületének kurátorát kértük föl.

Zárszó. A 38. Tokaji Írótábor zárszavait Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár mondotta el. Többek között arról beszélt, hogy abban a korszakban, amikor a globalizáció, a reklámszlogenek és az úgynevezett internetes és mobilos csetelés nyelvrontó hatása katasztrofális méreteket ölt, az irodalom szerepe világszerte háttérbe szorul. Igen fontos, hogy van egy írótábor, ahol „összehajolnak a magyarok”, ahol évente legalább 60-80 irodalmár találkozik, hívja fel a figyelmet az irodalom és a nyelv megtartó erejére. Természetes, hogy erre az írótáborra minden magára valamennyire adó magyar kormánynak oda kell figyelnie. (Minderről részletesen hétfői számunkban.)

Borbély László elmondta: örömteli lenne, ha a Tokajban „sokágú sípon” megszólalt gondolatok minden égtájra eljuthatnának, mert az írótábor idén rendkívüli mérföldkőnek számító feladatra vállalkozott. A Paulay Ede Színházban tartott irodalmi esten Tari István délvidéki költő is felolvasta egyik írását, amelynek azt a címet adta, hogy Betakarják az eget. Ha úgy tetszik a tábor résztvevői az elmúlt napokban arra vállalkoztak, hogy „kitakarják az eget”. Szeretnének tudni azokról a társaikról, akik akaratukon kívül váltak – szellemi értelemben – Trianon gyermekeivé.
Szomorú és tanulságos volt hallani, hogy a pályakezdő fiatalok nemegyszer még annál is súlyosabb akadályokba ütköznek, mint Magyarországon. A folyóiratok és a könyvkiadók helyzete viszont itthon vált kétségbeejtővé, mi több katasztrofálissá. A könyvterjesztés elégtelensége miatt az irodalmi élet csőd közeli állapotba került, amiből önerőből már képtelen kilábalni. Az írók, a költők, a szerkesztők nagy többsége megélhetési problémákkal küzd.
A táborozás jó alkalom volt arra is, hogy az írók és a város irodalom- és filmszerető közönsége elsők között tekintse meg A szabadság keserű íze című filmet, amely Márai Sándor Nápolyban töltött éveiről készült. Az író személyes drámája arra is figyelmeztet, hogy egyetlen alkotótárs kezét sem szabad elengedni, éljen bárhol. Fontosnak tartja azt is, hogy Tiszaladányt, ahol az írói találkozóknak egészen mély gyökerei vannak, ismét sikerült bevonni a programba, hiszen a határon túlról érkezettek oda is ellátogattak. Színvonalas műsorban mutatkozott be többek között Balázs Imre József, Kontra Ferenc, Penckófer János Tóth László, Vári Fábián László, ők szervezték meg a műsorokat, ők alakították ki a tábor arculatát.
Borbély László számára az elmúlt napoknak személyes hozadéka is van: arra készül, hogy novellafüzérben ábrázolja apai nagyapja és nagyanyja sorsát, akik valószínűleg soha nem találkoznak egymással, ha a trianoni történelmi tragédia nem következik be. Megismerkedésük egyik előzménye az, hogy a demarkációs vonalakkal körbezárt országból nem térhettek vissza szülőföldjükre a Csallóközbe, illetve Hargita megyébe, a fővárosban rekedtek. Az is érdekes, hogy nagyanyja a második világháborúban Bácskában talált menedéket három gyerekével a Budapestet érő bombatámadások elől. Most Tokajban sokan megerősítették abban a hitében, hogy nem csak számára lehet érdekes a családjával történtek elbeszélése.