Árvíz után építészvita

Egekig korbácsolta az indulatokat az építészek szakmai nézetkülönbsége az árvíz sújtotta Felsőzsolcán. A vita hevében a könnyűszerkezetes épületet preferáló árvízkárosultak tizenhárom fős csoportja hétfőn tüntetéssel és petícióval tiltakozott az ellen, hogy ők az önkormányzat döntése értelmében négyzetméterenként húszezer forinttal kevesebb támogatást kapnának házuk újjáépítéséhez, mint azok, akik téglából építkeznek. Az iszapbirkózás jelen állása szerint a vázszerkezetes technológia hívei állnak nyerésre, de a helyi főépítész kitart meggyőződése mellett.

Bölcsőde és sütemény Alsózsolcának. Tegnap adták át Alsózsolcán a helyi óvoda kívül és belül egyaránt felújított épületét. Az intézmény az Amerikai Kereskedelmi Kamara Alapítvány jóvoltából újult meg az árvíz után, az alapítvány ugyanis soron kívüli adománygyűjtésre hívta fel az Amerikai Kereskedelmi Kamara tagvállalatait. A cégek hétmillió forintot adtak össze, amelyből az óvoda felújítása mellett bölcsőde létrehozására is futotta. A létesítményben – ahol az asztmás kisgyerekek rendszeres kezelésére sószobát is kialakítottak – most 125 óvodás és 12 bölcsődés kezdte meg az új tanévet. Az alapítvány reményei szerint a bölcsődei csoport elindítása segíti majd az alsózsolcaiak munkavállalását: a szülők hamarabb térhetnek vissza kenyérkereső foglalatosságukhoz, vagy be tudják fejezni felsőoktatási tanulmányaikat. A kezdeményezés védnöke Nagy Anna kormányszóvivő volt, aki a tegnapi átadáson abbéli örömét fejezte ki, hogy a hazánkban élő külföldiek közül is sokan részesei lettek annak az összefogásnak, amely az elmúlt hónapokban az árvízkárosultak megsegítésére jött létre Magyarországon. Az ünnepségen az adakozó vállalatok képviselői családtagjaikkal vettek részt, és saját készítésű süteménnyel vendégelték meg az alsózsolcaiakat. Az édességek elkészítésében a kormányszóvivő is segédkezett.

Voltak, akik a téglalobbi érdekeinek képviseletével vádolták Rudolf Mihály főépítészt, ő pedig – válaszul – gátlástalan piacszerzéssel illette a könnyűszerkezet-építőket. Az igazság persze máshol keresendő. Minden segíteni szándékozó kivitelező önköltségi áron vállalta a munkát. A téglások a tragédiára való tekintettel a 160-180 ezer forintos négyzetméterenkénti árról lementek 137 ezerre, míg a könnyűszerkezetes kivitelezők 136 ezer forinttal ajánlkoznak. A fő kérdés az, hogy az árvízveszélyes településen megfelelő építési technológia-e a könnyűszerkezet, vagy igaza van a főépítésznek, és itt csak a tégla, illetve más monolit- szerkezet a célszerű.
Kérdésünkre Rudolf Mihály főépítész – a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építészkamara elnöke – elmondta, számára erősebb érvek szólnak a tégla, mint a könnyűszerkezetes (más néven vázszerkezetes vagy készház) épületek mellett. Az árvízben rendre a vályogházak dőltek össze, míg a téglaházak állva maradtak. Az elöntött házak között volt ugyan egy könnyűszerkezetes is, amely szintén kis sérülésekkel „megúszta”, de csak 10 centiméter magasságban árasztotta el a víz. Ellenben Ausztriában a könnyűszerkezetes épületeket sodorta el az ár. Márpedig Felsőzsolca árvízvédelme a legderűlátóbb számítások szerint is még legalább egy évtizedig nem garantálható megnyugtatóan. A hat vésztározó egyelőre előkészítő fázisban van.
A készházak helyi hívei ezzel szemben azt mondják, nekik elég bizonyíték, hogy a könnyűszerkezetes ház állva maradt, a szomszéd épület pedig összedőlt. Kárpáti József, az ÉVOSZ könnyűszerkezetépítő szakmai tagozatának (Makész) elnöke szakmaiatlannak minősíti Rudolf Mihály elutasító álláspontját azzal a technológiával szemben, amely gyakorlatilag egyeduralkodó a tengerentúlon. A Makészbe tömörült kivitelezők harminc év szavatosságot adnak házaikra, és az említett Ausztriában is minden harmadik családi ház ezzel a technológiával épül. A legrosszabb, ami történhet egy ilyen házzal, ha vízbe kerül, hogy a falban lévő szálas szigetelőanyag elázik, és a belső gipszkarton burkolat tönkremegy.
Rudolf másik érve a készházak ellen, hogy általában tájidegen stílusjegyeket mutatnak, szemben azokkal a téglaháztervekkel, amelyeket ötven építész készített a 211 újjáépítendő ingatlanhoz. Ezek a magyar hagyományt adaptálják a jelenkor igényeihez. Sajnálattal nyugtázza, hogy a nyomás hatására a képviselő-testület visszavonta a legtöbb általa mint főépítész által inspirált addigi előírást, így már annak is örül, hogy a tető 36 fokos dőlésszögét előíró passzust meghagyták. Kárpáti József szerint a főépítész formai problémákra vonatkozó érve sem áll meg, mivel nem az építőanyag határozza meg az épület stílusát, hanem a terv. Könnyűszerkezetből is tetszőleges megjelenésű házat lehet építeni. A főépítész a legnagyobb problémát abban látja, hogy az öszszedőlt 80-100 négyzetméteres ingatlanok helyén a rendelkezésre álló pénzből rendre csak 50 négyzetméteres házak épülnek, amelyek semmilyen szempontból nem pótolják a régit. Azonban míg egy téglaházhoz később könnyen hozzá lehet építeni, addig a vázszerkezetesek nem bővíthetők. Ráadásul, míg egy téglaház száz évre épül, addig a könnyűszerkezetes élettartama jóval rövidebb. A Makész elnöke szerint bővíthető az ilyen ház is, az élettartamra vonatkozó megjegyzést pedig alaptalannak tartja, hiszen német földön évszázados hagyomány a könnyűszerkezet (Fachwerk); még ma is állnak a 15–16. században épült, többszintes, favázas házak. Ma is hasonló szellemben születnek a fa- és fémvázas épületek, csak korszerűbb anyagokból. Kárpáti szerint minden építésznek joga van szeretni vagy nem szeretni bizonyos építési eljárásokat, de aki szakmai érvekkel kellően alá nem támasztott személyes ellenérzéstől vezérelve főépítészként hitelrontást követ el, annak vállalnia kell a következményeket.
Rudolf Mihály kitart amellett, hogy a fagerendákból vagy fémprofilokból, OSB-lapokból, gipszkartonból és kőzetgyapotból álló ház nem hasonlítható a Fachwerkhez, ezért kész minden fórumon megvédeni álláspontját, mely szerint Felsőzsolcára nem való könynyűszerkezetes épület, de hozzáteszi: ő csak javaslatot tehet, a végső döntést az önkormányzat hozza meg. A demonstráció után született határozat szerint immár mindenki abból épít házat Felsőzsolcán, amiből akar, csak a jogszabályoknak feleljen meg. – A tárgyi kultúra, a településkép így megy tönkre Magyarországon – véli Rudolf Mihály. – Nincs értelme a főépítészi státusnak, ha a főépítésznek nincs beleszólása az utcaképbe, ha a helyi építési előírásokat a nagyobb lobbierővel rendelkező vállalkozók módosíttathatják. Lehetett volna szép falut építeni, mint ahogy a Beregben sikerült is 2000-ben. Akkor azonban nem a laikus helyi képviselő-testületre bízták a szakmai döntések meghozatalát – mondja keserűen Rudolf Mihály. Miután az önkormányzat nem állt ki mögötte, s az építészetileg indokolt előírásokat felpuhította, nem vállalja tovább Felsőzsolcán a főépítészi munkát, visszaadja a megbízatást.