A Nád-Ker éveken át az ország egyik legjelentősebb nádfeldolgozójaként működött. Nemcsak a Velencei-tó partján, de az alföldi Fülöpszálláson és Pirtón is voltak feldolgozóüzemei. Nádarató brigádjai egykor szinte az egész ország területén dolgoztak. A Nád-Ker Nádtermelő és Kereskedő Zrt.-t 1992-ben jegyezték be, jogelődje gazdasági munkaközösségi formában tevékenykedett. Az Alexander Holding vállalatcsoporthoz tartozó cég jegyzett tőkéje felszámolása előtt 49,5 millió forint volt.
Legkeresettebb terméke az úgynevezett sűrű nádszövet volt, de kiszolgálta a nádfedésű házak viszonylag szűk piacát is. A kilencvenes években a természetes anyagokból készült termékek ismét divatba jöttek, egyre nagyobb lett az érdeklődés a magyar vállalkozás termékei iránt. A Nád-Ker jó minőségű nádszövetéből évente közel egymillió négyzetmétert forgalmazott. Áruját nagyrészt a kül- és belpiacokon szinte egyeduralkodó Baumax, OBI és Praktiker nemzetközi áruházláncokon keresztül volt kénytelen eljuttatni a hazai és a környező országok fogyasztóihoz (a nádtermékek kétharmadát külföldön értékesítették).
A társaság nettó árbevétele 2007-ben megközelítette a 400 millió forintot, és ekkor úgy tűnt, a nádpiac továbbra is felfelé ível. Ám a válság ezt a termékcsoportot sem kerülte el, a cég a 2008-as évet 353 milliós nettó árbevétellel zárta. Ez persze még nem idézett volna elő csődhelyzetet a cég számára, csakhogy egyre nagyobb finanszírozási gondot okozott a kiszámíthatatlanul változó forintárfolyam, illetve a partnerek fizetési késedelme felborította a cég pénzügyi egyensúlyát. Ugyanis a Nád-Ker – a legtöbb magyar vállalkozáshoz hasonlóan – örökös tőkehiánytól szenvedett. Működését forgótőke hiányában hitelekből kellett finanszíroznia, amelyek költsége a társaságnak öt év alatt 120 millió forint többletkiadást okozott, vagyis ennyit kerestek rajta a különböző hitelintézetek. Amikor aztán a devizaalapú hitelek törlesztőrészletei az egekbe ugrottak, a Nád-Ker is csak késve tudott fizetni partnereinek. A legnagyobb hitelező, a Sopron bank „rúgott” egy nagyot a térdre rogyott vállalkozásba: váratlanul lecsökkentette a hitelkeretét. De ha ez nem lett volna elég az összeomláshoz, nosza, a Baumax is húzott egyet a pénzügyi présen: a válságra hivatkozva tízezer eurót követelt a beszállítótól. Ehhez természetesen egyoldalúan módosítaniuk kellett az éves beszállítói szerződést. Megkérdeztük a Nád-Ker volt igazgatóját, ugyan miért ment bele az egyoldalú szerződésmódosításba? Nagy Sándor keserűen magyarázta, ha nem fogadja el az ultimátumot, a következő évben holtbiztos, hogy nem rendelnek tőle árut. Márpedig a kereskedelmi láncok piaci helyzete olyan, hogy csak rajtuk keresztül létezik út a fogyasztóhoz.
Sokat hallani arról, hogy az erőfölényükkel visszaélő élelmiszer-kereskedelmi láncok hányféle költséget varrnak beszállítóik nyakába túl azon, hogy 60–90 napos fizetési határidőt engednek meg maguknak – tehát beszállítóikkal finanszíroztatják meg készletüket. Olyan díjakat ismerünk, mint az áruháznyitási díj, listázási díj, marketing-hozzájárulás, a termék évenként kétszeri kötelező akcióztatása a szállító terhére, reklámújság-hozzájárulás, polcdíj. Teszik mindezt a mellett, hogy 30-40 százalékos haszonkulccsal dolgoznak.
Szerettük volna megtudni első kézből, vajon a nemzetközi barkácsáruház-láncok is ugyanilyen költségekkel terhelik-e a gyártókat? A Baumax többszöri megkeresésünkre sem reagált. A Praktiker és az OBI válaszolt ugyan, de üzleti titokra hivatkozva elzárkóztak a legfontosabb kérdések megválaszolása elől. Csupán annyit tudtunk meg üzleti filozófiájukról, hogy míg a 70–30 százalékos arányban magyar árut forgalmazó Praktiker azonos ár és minőség esetén előnyben részesíti a magyar beszállítót „…hisz rugalmasabban tud reagálni, mint egy külföldi szállító”, az OBI az áron és minőségen kívül más szempontot nem vesz figyelembe. Igaz, mint marketingigazgatójuk írja: „beszállítóinkkal tárgyalásainkon kívül rendszeresen találkozunk az évente megrendezésre kerülő szállítói találkozón, amely egyben fórumot teremt széles körű egyeztetésre”.
Ez a széles körű egyeztetés Nagy Sándor tapasztalata szerint az oroszlán és a kisegér alkujára hasonlít. Őt már nem köti az üzleti titoktartás, ezért elmondja, hogy a barkácsáruházaknál is megvannak az említett a díjak, csak itt bónusz 1, bónusz 2, bónusz 3 fedőnéven szerepelnek. Egy negyedik bónusz volt tavaly a Baumax tízezer eurós rendkívüli követelése.
Miután a dinnyési székhelyű társaság több mint százmillió forint adósságot halmozott fel, egyik partnere kérésére a Fejér Megyei Bíróság felszámolási eljárást indított ellene. A felszámoló Invest Almanach Kft. 69 millió forintos irányáron dobta piacra a cég vagyonelemeit. A legértékesebb vagyontárgy egy Pákozd külterületén lévő ipari ingatlan, amelynek irányárát 55 millió forintban határozta meg a felszámoló. Meghirdettek még három kisebb, egy pirtói és két ádándi ingatlant is, ezek együttes kikiáltási ára mindössze 13,5 millió forint, az ingóságokért pedig 800 ezer forintot kértek. A felszámolótól megtudtuk, a határidő lejártáig egyetlen ajánlat sem érkezett, ezért alighanem lejjebb kell mennie a kikiáltási árral.
A kereskedelmi láncokat nem hatotta meg a fénykorában több mint száz, a folyamat végén már csak hat embert foglalkoztató beszállítójuk tragédiája. Nádtermékeit villámgyorsan helyettesítették olcsóbb és silányabb minőségű kínai portékával, a magyar gazdaságot pedig újabb területről szorította ki Ázsia.
origo.hu
Kigyulladt egy raktár Újpesten
