„Nevetséges”

– Azt esetleg a szememre lehet vetni, hogy álmokat kergettem, de azt senki sem mondhatja, hogy tönkre akartam tenni a hazámat – vallja Budaházy György, aki a váci börtönben adott interjút lapunknak. A terrorizmussal gyanúsított Budaházy visszautasítja, hogy bármi köze lenne a Molotov-koktélos támadásokhoz, de szerinte azok nem is tekinthetők terrorakcióknak. „Azok a terroristák, akik 2006-ban belelövettek a tömegbe” – hangsúlyozza a Hunnia mozgalom vezetője.

2010. 09. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hosszú utat tett meg a 2002-es hídblokádtól a váci börtön zárkájáig. Nyolc évvel ezelőtt mi motiválta?
– Jobboldali közéleti szereplők gyakran fejtegetik, hogy 1990 után sajnos nem volt elszámoltatás, és abban is egyetértenek, hogy az ország jelenlegi bajainak jó része ennek köszönhető. Ha lett volna „tavaszi nagytakarítás”, valószínűleg én sem leszek közéleti szereplő. Engem éppen az motivált 2002-ben, hogy a régi kommunista figurák nemcsak hatalmas vagyonra tehetnek szert, hanem még a kormányzati hatalmat is megkaparinthatják. Balsai István beszélt arról a napokban, hogy mennyire rossz a választási törvény és mennyire időszerű lenne a módosítása, mert visszaélésekre ad lehetőséget, megsemmisítik a szavazólapokat, és nem lehet újraszámlálást kérni. És hogy ez a jogszabály még mindig hatályban lehet, az egy alkotmányos mulasztás. Nos, ezek szerint én mások mulasztása miatt lettem büntetett előéletű.
– Ezt hogy kell érteni?
– Ha ez az elfuserált, rendszerváltáskori jogszabály nem lett volna, akkor 2002-ben nem lett volna blokád az Erzsébet hídon, nem indult volna ellenem büntetőeljárás közérdekű üzem megzavarása címén, és nem ítéltek volna jogerősen harminc nap közérdekű munkára. Ez volt az első koncepciós eljárás ellenem.
– Miért lett volna koncepciós? Megbénították a fél várost…
– Az egész nem a közlekedésről szólt, hanem egy elkeseredett kísérlet volt annak megakadályozására, hogy a rossz választási törvény miatt a volt kommunisták csalással visszajöhessenek a hatalomba. Mégis visszajöttek. Az utóbbi nyolc év pedig durván bebizonyította, hogy a félelmünk jogos volt.
– Tényleg a csalásokon múlt volna Medgyessyék győzelme?
– Tisztában vagyok azzal, hogy az ismert csalási technikákkal csak pár tizedszázalékot lehetett változtatni az eredményen, de az akkor épp elég volt a kommunisták sikeréhez. 2006-ban viszont már akkora volt a különbség Gyurcsányék javára, hogy azt nem lehetett a csalásokra fogni. Nem is ment senki tüntetni…
– Csak ősszel.
– Az őszödi beszéd bármely egészséges országban elegendő lett volna ahhoz, hogy a kormány megbukjon vagy elkergessék. Nálunk nem. Sőt, a Gyurcsány-kormány brutálisan rátámadt azokra, akik ellene teljes joggal tüntettek. Amikor pedig 2006 őszén több írásomban figyelmeztettem a helyzet tarthatatlanságára, újabb koncepciós eljárást akasztottak a nyakamba alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete miatt. Ez az ügy jelenleg másodfokon van, miután a megismételt elsőfokú eljárásban egy év felfüggesztett börtönbüntetést kaptam. Holott én csak azt írtam le, amit szavak szintjén Orbánék is hirdettek: hogy a gazember Gyurcsány-kormányt kergessük el.
– Orbán nem buzdított senkit a főváros körülzárására vagy fegyveres harcra. Nem gondolja, hogy ezekkel az írásaival túllőtt a célon?
– Nem. Szerintem nem követtem el bűncselekményt.
– A Szabadság téri szovjet emlékmű megrongálása is koncepciós ügy?
– Nem. Való igaz, hogy megrongáltuk a szörnyemlékművet. Ezt én soha nem tagadtam. De szerintem nem nekünk kellene emiatt bíróságra rohangálnunk, hanem azokat elővenni, akik odaépítették, és akik a rendszerváltás óta hagyták, hogy ott maradjon. Nem véletlen, hogy 1956-ban az azóta jogosan hősnek kikiáltott forradalmárok ugyanezt az emlékművet rongálták meg. Érdekes azonban, hogy a tévéostrom másnapján már nemzetbiztonsági emberek kopogtattak nálam, holott akkor még szó sem volt a szovjet címer megrongálásáról, az ostrom idején sem mondtam beszédet, és csak azok tudták, hogy ott voltam a Szabadság téren, akikkel véletlenül találkoztam.
– Később körözést adtak ki ön ellen. Miért bujkált?
– Nem bujkáltam. Az tény, hogy a rendőrök nem találtak otthon. De jó okom volt az óvatosságra. Hiszen mindenki emlékszik még a rendőrség 2006 őszi véres szemkilövetésére, embervadászataira, vagy arra, hogy a rádió udvarán gyűjtőfogházat rendeztek be. Én nem az eljárás alól vontam ki magam, hanem a rendőrség brutális módszerei alól. Mindenesetre ennek köszönhetően szökésre hajlamosnak titulál az ügyészség. Ezenfelül a hídblokád miatt büntetett előéletű lettem, az államellenesnek minősített írásaimért pedig bűnismétlő.
– Mégsem a fent nevezett ügyek miatt beszélgetünk most éppen a váci fegyházban, hanem azért, mert az ügyészség önt tekinti a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg által elkövetett bűncselekmények felbujtójának. Tavaly június óta tartják fogva, és terrorcselekmények elkövetésével, robbanóanyaggal való visszaéléssel, emberölés előkészületével, valamint aljas indokból elkövetett súlyos testi sértéssel gyanúsítják.
– Csak jelzem: a gyanúsítás ellen mindannyiszor panaszt tettem.
– Ezzel azt akarja mondani, hogy semmi köze a politikusok házai elleni támadásokhoz, Csintalan Sándor megveréséhez, a Broadway jegyiroda felgyújtásához?
– Azt. Semmi közöm ezekhez az akciókhoz, és senkit nem bujtogattam ilyesmire. Azok a terroristák, akik 2006-ban belelövettek a tömegbe, összeverték az embereket; ott tényleg a megfélemlítés volt a cél, meg hogy a Gyurcsány-rezsim a helyén maradhasson.
– Ennek ellenére az ügyészség önt tartja a Magyarok Nyilai vezetőjének.
– Arról, hogy ez a szervezet egyáltalán létezik, én is az újságokból értesültem az egyik akciójuk után.
– Akkor mégis miért van börtönben?
– Sokaknak beleköptem a levesébe. Például belenyúltam a Sukoró-ügybe. Még mielőtt az országos média felkapta volna a történetet, mi már ott voltunk, szórólapoztunk, tüntetést szerveztünk a civilekkel együtt. Ki tudja, kinek a tyúkszemére léptünk rá. Az biztos, hogy Ronald Lauderére igen, aki – mint tudjuk – mindenkivel tárgyal. Aztán ott van a Baumag-ügy, amelyben közvetett tanúságot vállaltam. Több tíz milliárdos bűncselekményről van szó, amelybe ügyészek is belekeveredtek. Annak az ügyészségnek a munkatársai, amely most ellenem folytat eljárást. Szóval itt is érdekeket sértettem. Aztán eljutottunk oda, hogy találtak egy embert, bizonyos Benkő Györgyöt, aki jó pénzért meg vádalkuért cserébe belerántotta a Magyarok Nyilai-ügybe a pszichiátrián is kezelt barátját, Somogyi Józsefet és többek között engem is.
– Honnan ismeri Benkő Györgyöt?
– Sehonnan. Soha nem találkoztam vele. A nevét a tévében hallottam először. Számomra úgy tűnik, hogy ő a rendőrséggel eleve együttműködő, kitalált figura.
– Mi lehet az oka, hogy Benkő mellett az ügy egyik gyanúsítottja is terhelő vallomást tett önre?
– Benkő György mozgatórugóiról már beszéltem. Másikukat, egy családos embert pedig úgy megtörte a börtön, hogy végül az összes megoldatlan ügyemben terhelő vallomást tett rám. Ugyanakkor hiába tartottak házkutatást nálam, semmilyen tárgyi bizonyítékot nem találtak, amely igazolná az ügyészség teóriáját. Csak két – ilyen-olyan módszerrel megszerzett – vallomás szól ellenem.
– A gyanú szerint két akcióban személyesen is részt vett.
– A Kóka-villa és a Szilvásy-nyaraló megtámadásáról van szó. Mint már mondtam, nincs közöm egyikhez sem. A vallomások, amelyekre az ügyészség épít, körülbelül olyan szinten mozognak, hogy valaki hallotta valakitől, hogy ott jártam. Nevetséges. Amúgy a rendelkezésre álló szakértői vélemények, helyszíni nyomok, cellainformációk sem támasztják alá a gyanúsítást. A tizennyolc gyanúsított közül hárman vagyunk előzetesben, de azok, akiket a támadások végrehajtásával gyanúsítanak, mind szabadlábon vannak.
– Meglepően sokat tud a nyomozók bizonyítékairól, pedig állítólag 25 ezer oldalnyi nyomozati anyag gyűlt össze.
– Végre kaphattam egy laptopot, amelyre feltöltötték az összes dokumentumot, és az időm nagy részét ennek tanulmányozásával töltöm.
– Mi a véleménye a támadásokról?
– Nem tartom azokat terrorcselekményeknek. Szerintem az, hogy valaki rádob egy Molotov-koktélt Kóka János épülő luxusvillájára, inkább egy elkeseredett tiltakozás a Kóka-félék valódi terrorista országrombolása ellen. Jogilag pedig a rongálás kategóriájába tartozik. Régen partizánnak, szabadságharcosnak hívták azt, aki ilyet tett, de az Egyesült Államok példáján felbuzdulva ma már mindenkit terroristának bélyegeznek, aki a hatalomnak nem tetszik.
– És Csintalan Sándor megverése?
– Az erősen kilóg a sorból. Az ügyészség sem terrorizmusként, hanem súlyos testi sértésként kezeli.
– Mi köze a Hunnia mozgalomnak a Magyarok Nyilaihoz?
– Semmi. A Hunnia egy legális szervezet volt, amit Toroczkai Lacival találtunk ki. Az ügyészség pedig megpróbálja öszszemosni a Magyarok Nyilaival. S erre megint csak annyi bizonyítékuk van, hogy valaki úgy hallotta, a kettő összeér.
– Ha együtt vezették a Hunniát, kettejük közül miért csak önt gyanúsítják?
– Megpróbálták Toroczkait is belerántani. Az iratokat ismerve mondom: nem sokon múlik, hogy ő még nincs bent.
– Miért nem tett eddig vallomást?
– Mind az öt alkalommal megkérdeztem, mi alapján gyanúsítanak, mutassanak bizonyítékokat. Erre nem voltak hajlandók, ezért én sem mondtam semmit.
– Áprilisban választások voltak. Hogy fogadta az eredményeket?
– Sok mindennek örültem. Például megszűnt az SZDSZ nevű párt – ez már nagyon időszerű volt. Nagyon legyengült az MSZP, és szerencsére azóta sem tűnik úgy, hogy erősödne. Orbán Viktor pedig bejelentette, hogy forradalommal döntöttük meg a hazugság rendszerét, ami túlzásnak tűnt, mindenesetre jól hangzott. Azóta pedig eltelt négy hónap, és a forradalmi rendszerváltozás jegyében az összes koncepciós eljárás folytatódik, és azok az emberek, akik ezeket a koholt ügyeket vitték, ugyanúgy a helyükön vannak.
– Ha az ügyészségre céloz: kormánytól független szervezetről van szó.
– Az ügyészség tapasztalatom szerint továbbra is a hatalom érdekeit szolgálja ki. Ellenem ugyanaz az ügyész folytatja a terrorizmusos eljárást, aki a hídblokádos ügyemet vitte. A bíróságokon is megtalálhatók ugyanazok a bírók, akik például a 2006-os jogtipró előzetes letartóztatásokat elrendelték. Hiába változott meg a kormány színe, a valódi végrehajtó hatalom a háttérben ugyanaz maradt. Ezért fordulhat elő, hogy miközben forradalomról, meg a 2006-os események kivizsgálásáról beszélnek, én továbbra is börtönben ülök.
– Több mint egy éve van előzetes letartóztatásban. Hogy érzi magát idebent?
– Az előzetes letartóztatás elsődleges célja elvileg az lenne, hogy megakadályozza a szökést, a bűnismétlést, a tanúk befolyásolását vagy a bizonyítékok eltüntetését. Ehhez képest az előzetesben lévő, még el sem ítélt embereknek sok tekintetben rosszabb a helyzetük, mint a már elítélteké.
– Mondana konkrétumokat?
– Én például az ügyészség tiltása miatt 113 napig nem találkozhattam a családommal, nem láthattam a három gyermekemet. Ilyen egy jogerősen elítélt rabbal nem fordulhatna elő. Emellett tizennégy hónapig elzártak a sajtótól, nem adhattam interjút. Arra hivatkoztak, hogy a nyomozás érdekeit sértené. Ezért mondom, hogy az előzetes letartóztatás egy előre hozott, fegyházszintű büntetésnek felel meg. Egyik börtöntársam egy honvéd dandártábornok, akit a Zrínyi-ügyben gyanúsítanak: ő több mint fél éve nem beszélhetett a családjával. Úgy látom, az a cél, hogy teljesen ellehetetlenítsék, pszichésen megtörjék az embert.
– Önt is sikerült?
– Dehogy. Miért, úgy nézek ki, mint aki megtört? Épp a napokban hallottam, hogy annak a biztonsági őrnek álcázott vadállatnak, aki Szentlőrinckátán agyonvert egy embert, már január óta börtönben kellene ülnie, de nem kezdte meg a büntetése letöltését. Helyette viszont itt vagyok én, akit még el sem ítéltek. Köztörvényesként kezelnek, pedig politikai fogoly vagyok.
– Milyen a váci börtön belülről?
– Lerobbant, de az én egyszemélyes zárkám az itteni viszonyokhoz képest jónak számít. Négyes, legmagasabb biztonsági fokozatba soroltak, így eleinte nem járhattam istentiszteletre, szakkörre. Most már ezeket engedik. Az első hónapokban este sétáltattak, hogy ne beszélhessek senkivel, vagyis a napfényt sem láttam. Most már napközben visznek ki az udvarra, és van kivel beszélgetni. Séta közben edzeni is lehet, míg Szombathelyen, ahol az első hetekben raboskodtam, körbe-körbe tereltek minket, mint a barmokat, megállni sem volt szabad.
– Kossuth a börtönben megtanult angolul. Ön mivel foglalja le magát?
– Sokat olvasok. Bepótolom azokat a mulasztásaimat, amelyekre a három gyerek és a sok munka miatt korábban nem jutott időm.
– Visszagondolva: megbánt bármit az elmúlt évekből?
– Semmit. Azt esetleg a szememre lehet vetni, hogy álmokat kergettem, de azt senki sem mondhatja, hogy tönkre akartam tenni a hazámat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.