Olimpia és dzsembori egyszerre

Szingapúrban tizenhárom napon át tartott az I. ifjúsági olimpia, amelyen a magyar fiatalok remekül helytálltak: hét első, négy második és hat harmadik helyezést szereztek. A híradások természetesen arról már korábban beszámoltak, hogy az úszó Kapás Boglárka egymaga két arany- és egy ezüstérmet szerzett, és az uszoda egyébként is magyar sikerektől volt hangos; az alábbiakban, helyszíni benyomásaink alapján nem is csak a szigorúan vett sporteseményekről lesz szó.

Éremtáblázat
arany ezüst bronz
1. Kína 30 16 5
2. Oroszország 18 14 11
3. Koreai Közt. 11 4 4
4. Ukrajna 9 9 15
5. Kuba 9 3 2
6. Ausztrália 8 13 8
7. Japán 8 5 3
8. Magyarország 6 4 5
9. Franciaország 6 2 7
10. Olaszország 5 9 5

---

Magyar dobogós helyezések
1. hely:
Kapás Boglárka – úszás, 200 m pillangó
Kapás Boglárka – úszás, 400 m gyors
Bernek Péter – úszás, 200 m hát
Biczó Bence – úszás, 200 m pillangó
Farkasdi Ramóna – kajak egyes
Tótka Sándor – kajak egyes
Dudás Eszter – triatlon, vegyesváltó*
2. hely:
Kapás Boglárka – úszás, 200 m gyors
Batizi Barbara – cselgáncs, 44 kg
Földházi Zsófia – öttusa, egyéni verseny
Váradi Krisztina – atlétika, diszkoszvetés
3. hely:
Lupkovics Dóra – vívás, tőr egyéni
Zámbó Balázs – úszás, 200 m hát
Tóth Krisztián – cselgáncs, 81 kg
Töreky Balázs – atlétika, kalapácsvetés
Harcsa Zoltán – ökölvívás, 75 kg
Babos Tímea – tenisz, női páros*
*: az éremtáblázatba nem számít bele, mert „vegyes” számban született

Nem jó itt, Szingapúrban. Az állam minden polgárán rajta tartja a szemét, és minden zsebbe beledugja a kezét. Nekem napi tizenkét órát kell taxiznom ahhoz, hogy valahogy megéljek az öttagú családommal. Két-háromezer dollárt keresek havonta (1 szingapúri dollár 0,74 amerikai dollárt ér, ami körülbelül 165 forint – a szerk.), de azért hetente hét napot kell dolgoznom, reggel hattól este hatig, szabadságon évek óta nem voltam, és az állam mindennap elveszi az első száz dolláromat, amit utána keresek, az marad meg nekem. Van olyan nap, hogy el sem érem a százas határt…” – árulta el taxisofőrünk, úton a világ legjobb állatkertjeként reklámozott – s mint később kiderült, a minősítésre bőven rászolgáló – Singapore Zoo felé.
Mit mondjak, mellbe vágott az információ. Egyhetes itteni tartózkodás után meg voltam győződve róla, hogy a világ legtisztább, korrupció- és bűnözésmentes államában – ahol két és félszerese az életszínvonal a magyarországinak – boldogok az emberek, és minden helyi állampolgárnak csak annyi a dolga, hogy törjön egyet a kolbászkerítésből, ha megéhezik.
No persze nem állítanám, hogy sofőrünk az átlagos szingapúri, mert az Orchard Roadon, a Kitchener Roadon vagy a Pan Pacific Hotel parkolójában kizárólag Lexus, Porsche, Jaguar, Bentley márkájú kocsikat láttam. Akinek Mercedese van, szinte szégyenkezik, és a tízévesnél idősebb autók egyszerűen nem kapnak forgalmi engedélyt földünk egyik mintaállamában.
Természetesen nyilvánvaló, hogy a Maláj-félsziget és Szumátra közé beszorított szigetvárosnak nem okozott gondot az első ifjúsági olimpia megrendezése. Még úgy sem, hogy három éve 30 millió dollárra (amerikai!) becsült költségvetéssel vágtak neki a munkálatoknak, a játékok idejére azonban már 287 millióra kúszott fel a büdzsé… Nem gond, belefér. Szingapúré a világ legforgalmasabb kikötője, évente ötvenezer hajó halad át a város és Szumátra közötti tengerszoroson, amikor a Changi repülőtér felé ereszkedve kitekintettem a Singapore Airlines turistaosztályon repülő utasainak is luxuskiszolgálást biztosító járatának ablakán, alig láttam a vizet a rengeteg tankertől.
Az más kérdés, hogy a Jacques Rogge NOB-elnök agyából kipattant ötlet menynyire életképes. Egyelőre a napnál is világosabb, hogy az ifjúsági olimpia keresi a helyét. Bizonyos sportágakban, számokban a színvonal az eget veri – Biczó Bence győztes ideje, az 1:55.89 perc a 200 méteres pillangóúszásban vetekszik Michael Phelps idei legjobbjával, a 17 éves pécsi szupertehetség ezzel a produktummal bő két hete simán ezüstérmes lett volna a budapesti felnőtt Eb-n –, ugyanakkor egy Dj Maaki nevű fickó döntőt tudott bokszolni légsúlyban olyan tudás birtokában, amelylyel nálunk nem mehetne át a technikai minimumvizsgán.
Igazi olimpia vagy dzsembori? Valószínűleg mindkettő. Megkapó volt az az önfeledt karneváli hangulat, amely az úszóversenyek döntői alatt uralkodott a Singapore Sports School medencéjének lelátóin, a brazilok vezérletével az egész – jórészt már leversenyzett úszókból verbuválódott – publikum egy ritmusra énekelt, szambázott, vonaglott, dobolt, sípolt a hangszórókból áradó zenével. A bejáratoknál ugyan csipogott a fémdetektoros kapu, de az ellenőrzés szigora meg sem közelítette a pekingit. Summa summarum: az ember mintha csak időgépbe ült volna, úgy érezte magát, mint amikor még a sport, a fiatalok nagy egymásra találása volt az olimpiák lényege, nem pedig a túlhajszolt üzlet, s az öncéllá emelt, fetisizált biztonság.
Mindenesetre tény, hogy néhány okos – először itt alkalmazott – apróságot akár a felnőtt világversenyek, sőt, a londoni olimpia szervezői is megszívlelhetnének. – Kiváló ötletnek tartom, hogy a szingapúri ökölvívó tornán eldöntötték az ötödik, s a harmadik hely sorsát. Mindig is igazságtalannak, a produktum egyfajta devalválásának éreztem, hogy négy ötödik helyet, s két bronzérmet osztanak a mi sportágunkban, ez logikai nonszensz, nem beszélve arról, hogy eggyel több meccslehetőség jut a versenyzőknek, nem kellett egy vereség után szégyenszemre hazakullognia az esetleg balszerencsésen bivalyerős ellenfelet kifogó peches résztvevőnek. Nagyon bízom benne, hogy akár már a jövő évi bakui felnőtt vb-n is bevezetik ezt a rendszert – magyarázta Szántó Imre mesteredző, a kiváló teljesítménnyel bronzérmet szerző kispesti középsúlyú Harcsa Zoltán trénere.
Ma még idehaza sem sikerült eldönteni, mennyire vesszük komolyan azt a sajátságos olimpiát, amelynek cseppet sem hivatalos, de természetesen majd mindenki árgus szemekkel figyelt éremtáblázatán – a „vegyes számok” nélkül – hat arannyal, négy ezüsttel és öt bronzzal a nyolcadik helyen végeztünk. Messze megelőzve a huszonegy éremmel, de csak négy elsőséggel záró, így a tabellán tizenharmadik Egyesült Államokat, amely a rendezvényre második, sőt, sok esetben harmadik vonalát küldte.
Információink szerint felmerült, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság, illetve az állami sportvezetés az érmeket komoly pénzjutalmakkal ismeri el. Szerény véleményünk szerint azonban ennél nagyobb baklövést aligha követhetne el…